Cseri Miklós etnográfus, muzeológus, 1996 óta a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, és közel húsz éve a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kurátora is. Véleménye szerint az NKA a múzeumok egyik legfőbb mecénása, hiszen a támogatott szakmai célkitűzésekre – a kormányzati támogatásokon túl – szinte egyedüliként képes pénzügyi forrásokat biztosítani.

A kollégium elnöke szerint az alapnál folyó kollégiumi munka egyik legfontosabb alappillére, hogy a kurátorok olyan szakemberek, akik átlátják az egyes tevékenységi területek teljes működését, ismerik a folyamatban levő kulturális trendeket és stratégiákat.

Múzeumigazgatóként kettős szerepben ül az NKA-ban. Jelent-e ez bármiféle nehézséget a munkája során?

Közel húsz éve része az életemnek a kuratóriumi munka. Nehézséget igazán sose láttam benne, hacsak azt a periódust nem tekintjük annak, amikor a Közgyűjtemények Kollégiuma gyűjtőnév alatt kellett a területemet képviselnem. Ott sem a munka volt a nehéz, hanem inkább az, hogy míg a múzeumok számára a programok finanszírozását kellett megvalósítanunk, addig más típusú közgyűjtemények alaptevékenysége igényelte a forrásokat. Most, hogy újra önálló grémiumban dolgozhatunk, ez is újra kiegyenesedik. Ha pedig a kérdés az összeférhetetlenségre vonatkozik, azt a jelenlegi eljárás rendünk megfelelően szabályozza, így ez könnyen kivédhető. Elkerülhetetlen, hogy az NKA alapcéljainak megfelelően olyan szakmai képviselők üljenek a kollégiumokban, akik átlátják a teljes területeket, jó stratégák, ismerik az aktuális globális trendeket, és szinte azonnal kiszúrják az egyes pályázók esetleges hibáit, nagyotmondásait vagy akár a kartellezés lehetőségét. Igen, vannak közöttünk intézményvezetők is. A skanzen esetében elmondhatom, hogy a személyem miatt inkább kevesebb támogatás érkezett a NKA-tól, mint több.

Miért van szüksége a mai magyar múzeumi rendszernek az NKA forrásaira?

Alapvetés, hogy működési költségekre nálunk nem lehet pályázni, ezt a legtöbb esetben a fenntartó finanszírozza az állami vagy önkormányzati múzeumok esetében. Az alapítók szándéka szerint a kollégiumunk és az NKA maga is mecénásként lép fel, hiszen a szakmai célokra innen a leghatékonyabb forrást találni. Az egyik legfontosabb a múzeumok számára a műtárgy-akvizíció. A nemzetközi piacról beszerzett műtárgyak értéke sokszor kezelhetetlen mértékű, egy adott műtárgy együttes beszerzése igen fontos, ezek támogatása kiemelt feladatunk.

Magyarországon ma 812 múzeum van, közülük alig száz rendelkezik olyan műtárgyállománnyal, amelynek gyarapodása biztosított.

Így nagyon fontos számunkra, hogy a kisebb múzeumok műtárgybeszerzését, gyűjteményük építését hosszú távon is segíthessük. A másik a raktározás kérdése, amit időről időre dotálunk, hiszen általános probléma. Számos feltételnek kell megfelelnie egy múzeumnak e téren. Hogy csak egy példát mondjak, nálunk a skanzenben is öt-hat évnek kellett eltelnie, mire a textiltárolás kérdését meg tudtuk oldani úgy, ahogy azt a XXI. század megkívánja.

A Nemzeti Kulturális Alap kollégiumainak rendelkezésére álló éves keret, ha úgy tetszik, sok, ha máshonnan nézzük, kevés. Mire elég a költségvetés?

A múzeumok egyik fő tevékenysége a kiállítások megrendezése. Számunkra egyértelmű, hogy a nagy állandó kiállítások támogatását nem mi oldjuk meg. Azokat más forrásból kell finanszírozni. De időszaki kiállások rendezésére rendszeresen írunk ki pályázatokat, és a nagy, közösségépítő múzeumi eseményeket is, mint a Múzeumok éjszakája, a Múzeumok majálisa vagy az Országos múzeumpedagógiai évnyitó mindig segítjük. Ezek persze egy ilyen nagy rendezvény esetén nem rendkívüli összegek, de ugyanez a nagyságrend egy városi múzeum esetében már igen komoly támogatásnak számít. Szívesen és évről évre kiírjuk a múzeumi online és print kiadványok pályázatait is. Ez jórészt szakmai presztízskérdés az intézmények számára, és egy bizonyos cserekereskedelem alapját is képezhetik. Kisebb múzeumok nem mindig tudják megvenni a nagyobb, nemzetközi kiállítóhelyek katalógusait, a saját, igényes kiadványuk viszont alap lehet a cserére.

Milyen hatással volt az elmúlt, pandémiától sújtott időszak a múzeumokra?

A múzeumok világnapját ünnepeljük ma. Az UNESCO International Council of Museums tagszervezete minden évben szlogent és kreatívot készít a jeles napra. Idén a szlogen: „A múzeumok jövője: helyreállítás és újragondolás.” Ez találó, és egyetértek vele. A járvány lecsengését követően nekünk is újra kell gondolnunk a szektorunk jövőjét, és le kell vonnunk az elmúlt időszak tanulságait.

Véleményem szerint egyértelműen kiderül, hogy a múzeumok minden körülmények között életképesek maradnak, s hogy tudunk villámgyorsan reagálni és kreatív tartalmakat elhelyezni az online térben. Az is világos, hogy a digitális tér nem cél, csak eszköz. Semmi nem helyettesítheti a személyes találkozásunkat egy adott műtárggyal, ha azt múzeumi miliőben láthatjuk, érzékelhetjük. A magyar múzeumokban megforduló tíz és fél millió látogató nem hagyott magunkra bennünket, számos bizonyítékát adták annak, hogy fontosak vagyunk. A skanzenben például meghirdettük, közvetlen a tavalyi veszélyhelyzeti intézkedéseket követően, a maszkok gyűjtését. Az első ilyen tárgy egy matyóhímzéses maszk volt, amit egy esküvőről kaptunk az adományozók történetével együtt. Más múzeumok szokáselemeket kezdtek el gyűjteni, és még sorolhatnám.

Tanulságos és általános tapasztalat az is, hogy a jó múzeumok nem engedhetik meg maguknak a nem teljes egészében feldolgozott tárgyak közreadását, hiszen az interaktivitás egyik fő eleme, hogy a kérdésekre tudjunk válaszolni. Át kell gondolnunk továbbá a magyar és külföldi múzeumlátogatók egyenletes elosztását is, hiszen a budapesti nagy múzeumok látogatószáma a turisták megcsappanásával igencsak csökkent.

Úgy gondolom, az okos ember leszűri az elmúlt tizennégy hónap tanulságait, alkalmazkodik, és stratégiát épít a világjárványt követően. Az NKA segít abban is, hogy múzeumaink sikeresen alkalmazkodjanak a változó világ kihívásaihoz.

Az interjú az NKA oldalán jelent meg,

Fotó forrása: Magyar Múzeumok