Ki volt Weinstock Ernő?

A két világháború közötti magyar képeslapkiadás egyik legnagyobb alakja. Több ezer képeslap fűződik a nevéhez, amelyeken városok, falvak fotói láthatók. Ezeket maga fotografálta, hívta elő, majd gyártatta le először külföldi, később magyar nyomdákban, és nagy részüket maga is értékesítette. Karrierje előtt a Császári és Királyi Légierőnél szolgálta végig a háborút, és rendkívül sok légi felvételt készített, de legalább ilyen hangsúlyos, hogy az előhívásukban is óriási szerepe volt.

Ez utóbbi azért fontos, mert nagyon pontos, precíz előhívó volt, a hadi vezetés pedig a különböző hadműveletek előkészítése során nagyon jól tudta használni a fotóit. A könyvünkben az első világháborús katonai felvételei és az általa gyűjtött fényképek láthatók.

Tihanyi látkép, 1960. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum

Hogyan született meg a Felhők között?

A kötet válogatás a Weinstock-hagyatékban talált úgynevezett első világháborús fotóalbumból, amelyben 27 lap 54 oldalán 377 fotó található. A könyv első része Weinstock Ernőt mutatja be, ezt követően tematikusan csoportosítva láthatók a Weinstock-album fényképei, az utolsó részben pedig az eredeti albumlapok kaptak helyet.

A nagy háború idején a katonai légi felvételek készítése még újdonság volt.

Az I. világháború volt első olyan globális háború, amelyben a légierőnek és így a légi fényképészetnek is szerep jutott. Nagyon hamar rájöttek ugyanis, hogy a felderítésben és a hadi mozgások megfigyelésében hatalmas segítséget jelent. Weinstock tehát nem haditudósító volt, hanem a légierő 13. repülőszázadának katonája, és a felvételek nagy része is ennek a századnak a helyszínein készült.

Az albumban található katonaportrék, életképek készítése már saját kezdeményezése volt?

A fényképek nagy része alapvetően a hadszíntérhez kötődik. Nagyon sok a légi felvétel, amelyek a különböző felderítőutakon készültek. Számos fényképen a légierő eszközállománya látható, például repülőgépek. De katonaportrék is készültek a légi századok pilótáiról, tisztjeiről. És a magyar egységeket meglátogató későbbi magyar királyról, IV. Károlyról is.

Vannak olyan felvételek, amelyek a különböző hadi cselekmények közötti időszakban ábrázolják a katonákat, például karácsonyi ebédnél ülve, horgászás, játék vagy zenélés közben. Számtalan, lövészárokban készült fotó, valamint tájképek is szerepelnek az albumban, elsősorban Galíciából, az Adria vidékéről és Erdélyből, mivel ezek voltak a légi század legjelentősebb állomásai.

Külön fejezetben mutatjuk be a háború legborzalmasabb oldalát, a rombolás képeit. Sok felvétel ugyanis a pusztítást dokumentálta: lebombázott épületeket, kifosztott templomokat, halottakat ábrázol. Az eredeti albumban számos olyan kép is volt, amely nem Weinstock személyéhez köthető. Ezek a Sajtó Főhadiszállás hivatalos felvételei, propagandaképei, amelyeket ő is megkapott, összegyűjtött és elrakott.

Kiknek szól a könyv?

Az volt a szándékunk, hogy mindenkit meg tudjon szólítani. Egyrészt nagyon izgalmas belepillantani az első világháború vizuális dokumentációjába, másrészt számomra kihívás volt felkutatni azokat a helyeket, amelyek a fotókon szerepeltek. Weinstock ugyanis sok esetben nem dokumentálta, melyik kép hol készült. A „nyomozásban” kollégák is segítettek: a skanzen mellett a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum munkatársai. Így lehetett beazonosítani például repülőgépeket vagy egy lebombázott település részletéből meghatározni a helyszínt.

Hogyan került a hagyaték a Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz?

Weinstock Ernő örököse jóvoltából jutottunk hozzá. A hatalmas hagyatéknak köszönhetően több mint tízezer üvegnegatív került be a múzeum gyűjteményébe. Ezek a településekről készült felvételek üveglemezei, amelyekből a képeslapok születtek. Emellett több százezer postatiszta képeslap, a fényképészetéhez kötődő teljes tárgyi anyag – egyebek mellett előhívók, nagyítók, fényképezőgépek –, valamint több ezer papírkép tartozik még a hagyatékhoz, amelyek között családi fotók, általa készített és gyűjtött képek is vannak, továbbá üzletkönyvek és hatalmas levelezési anyag is tartozik hozzá.

A hagyatékból izgalmas családtörténet bontakozik ki.

Weinstock az első világháború után budapesti fényképészetek munkatársa volt, alapvetően utazó ügynök, aki Kodak-filmet árult vidéki fényképészeknek, de felismerte, hogy a sikeres üzlethez a végeredményt is be kell mutatnia, ezért útjai során fényképeket készített. Így születtek az első táj- és városképei, és ebből nőtt ki a képeslapkiadás. A saját vállalkozását az 1920-as évek közepén alapította meg.

A családja túlélte a soát, de sokáig nem tudtuk, hogy 1944 júliusa és 1945 tavasza között mi történt velük. A hagyaték feldolgozása során egy levélből – amely 1946-ban keletkezett, és mi bontottunk fel 2020-ban – kiderült, hogy a felesége és a lánya Budapesten a Szív utcában, egy csillagos házban, Ernő pedig a gettóban élte túl a borzalmakat. A második világháború után a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál helyezkedett el, majd nyugdíjazásáig a Fővárosi Fotó Vállalat képeslapüzemében dolgozott.

Milyen technikát használt?

Fotói nagy részét üvegnegatívra készítette, de vannak celluloidos felvételei is. Mivel rendelkezésünkre állnak az eszközei, a gépei, rekonstruálni tudtuk, hogyan dolgozott. A képeslapok készítéséhez például több ponton átalakította a fényképezőgépét, hogy a lehető legjobb minőségben tudjon képeket készíteni.

A hagyaték tárgyi emlékeivel a skanzen látogatói is találkozhatnak.

A felföldi mezőváros tájegységben, a mádi kereskedőház hátsó lakásának első szobájában a bútorain keresztül mutatjuk meg azt a polgári környezetet, amelyben élt, a középső terem minikiállítása a személyét idézi meg, a hátsó lakrészben pedig fényképészműterem kapott helyet.

A hagyatékot folyamatosan dolgozzuk fel, idén a hamarosan nyíló új Erdély épületegyütteshez kapcsolódva az erdélyi fényképeiből szeretnénk albumot kiadni. Később a terveink szerint a budapesti fotográfiái következnek, majd a vidéki Magyarországot bemutató és talán a New Yorkban készített fotói is megjelennek egyszer.

Weinstock Ernő (1893–1985)
A fényképezés szakmai alapjait szülővárosában, Nagyváradon sajátította el, a fotókészítés menetét és a fényképelőhívás fázisait Budapesten tanulta meg. 1914-ben, 21 évesen, a világháború kitörésekor vonult be katonának, egy repülőszázadnál szolgált légi fényképészként.
A háborút követően Kodak-termékeket terjesztő kereskedelmi ügynökként járta a vidéket. Az útjai során készített mintafelvételek olyan jól sikerültek, hogy megrendelte a képek szériagyártását, és mint levelezőlapokat kezdte őket forgalmazni. Az 1930-as években már ő volt az egyik legnagyobb képeslapkiadó. Évtizedekig utazott az országban és készített felvételeket magyar településekről.
A zsidó származású család túlélte a holokausztot. Weinstock a háború után két évig a rendőrség fényképészeként dolgozott, majd újra képeslapokat készített, 1956-tól nyugdíjazásáig a Fővárosi Fotó Vállalat képeslapüzemében. 1985-ben, 92 éves korában hunyt el Budapesten. 
A több ezer fotóból, tízezer üvegnegatívból, 460 ezer postatiszta képeslapból, családi fotókból és iratokból, valamint a felszereléséből álló Weinstock-hagyaték 2016-ban került a skanzen gyűjteményébe.

A nyitóképen az Osztrák–Magyar Monarchia légvédelme által lelőtt Cittá di Jesi, az első olasz katonai léghajó roncsa a horvátországi polában 1915-ben. Forrás: Fortepan/Tarbay Júlia