Megjelent a Pulszky család levelezése
Az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár és az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum közös gondozásában jelent meg A Pulszky család levelezése, 1867–1911. A monumentális online kötet Viskolcz Noémi sajtó alá rendezésében és jegyzeteivel érhető el, amely több mint fél évszázadnyi családi és történelmi párbeszédet tár az olvasók elé.
Az 538 oldalas kiadvány nem csupán egy szűk körnek szóló tudományos munka, hanem közérthető, alaposan feldolgozott bepillantás a múlt századforduló mindennapjaiba. A kötet alapját az az 1867 és 1911 között keletkezett 331 darab levél adja, amelyet Pulszky Ferenc, valamint gyermekei – Ágost, Károly, Polyxéna és Garibaldi – váltottak egymással.
A levelezés darabjai a 20. század első harmadában kerültek a nemzet könyvtárába, ahol ma az MNMKK OSZK őrzi őket. Bár a kiadásra kerülő forrásanyag nem teljes, így is páratlan értékű. Hasonló terjedelmű és ilyen sokszereplős családi levelezés, amely nemcsak politikai, irodalmi vagy tudományos, hanem mindennapi élethelyzeteket is tükröz, korábban még nem látott napvilágot a dualizmus időszakából. Különös jelentőséggel bírnak azok a levelek, amelyeket Pulszky Ferenc írt gyermekeinek vagy épp ők egymásnak. Ezek a típusú írásos emlékek a fennmaradt kéziratokban általában ritkák.
A levelek történeti és kultúrtörténeti hátteréhez, valamint a levelezők életéhez Viskolcz Noémi és Pálóczi Ágnes írt tanulmányokat. Ezek mellett kronológia is segíti az eligazodást a család több generációján átívelő történetben. A könyv vizuális melléklete az a fényképanyag, amely első ízben kerül a nyilvánosság elé – köztük Pulszky Polyxéna a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került albumának felvételei.
A levelek szerzője, Pulszky Ferenc Aurél Emánuel (1814–1897) kiemelkedő politikus, régész és műgyűjtő volt. A magyar reformkor és a szabadságharc aktív szereplőjeként 1848-ban államtitkárként szolgált Kossuth Lajos és Esterházy Pál oldalán. Később londoni, majd amerikai emigrációban élt, hogy támogatókat keressen a magyar ügynek. A szabadságharc bukása után halálra és vagyonelkobzásra ítélték, ám 1866-ban amnesztiával térhetett haza. A hazatérés után országgyűlési képviselő lett, valamint 1869-től huszonöt éven át irányította a Magyar Nemzeti Múzeumot. Életművének része a régészeti és képzőművészeti intézményrendszer modernizálása, a hazai muzeológia egyik legnagyobb alakja volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1838-tól haláláig különböző rangokban tisztelte tagjai között.
Felesége, Walter Teréz halála után Pulszky Ferenc négy gyermekét egyedül nevelte. Pulszky Ágost (1846–1901) jogász, országgyűlési képviselő és professzor lett. Pulszky Károly (1853–1899) a művészettörténet doktora, aki az Országos Képtár tragikus sorsú igazgatójaként zárta életét. Pulszky Polyxéna (1857–1921) intellektusával és szalonjaival Budapest szellemi életének meghatározó szereplője lett, és a női egyenjogúság egyik korai magyar szószólójaként is ismert. A legkisebb testvér, Pulszky Garibaldi (1861–1926) nevét Giuseppe Garibaldi iránti tiszteletből kapta, Zürichben szerzett mérnöki diplomát, és az ország legjobb közlekedési szakértői között tartották számon.
A most közreadott levelezés szövegei jól szemléltetik a családtagok szoros érzelmi kötelékét és az életüket meghatározó közéleti és kulturális környezetet. A levelek egyaránt szólnak gyászról, közügyekről, mindennapi teendőkről és nevelési kérdésekről. Emellett egyedülálló korlenyomatot nyújtanak az Osztrák–Magyar Monarchia korának szellemi atmoszférájáról.
A kiadvány az MNMKK OSZK Magyar Elektronikus Könyvtárából szabadon letölthető, míg a levelek digitalizált formában a Copia felületén érhetők el. A Copián összesen 416 dokumentum jelent meg, ebből 331 a most kiadott kötetben is szereplő levél. Az eddig ismeretlen vagy hozzáférhetetlen források kiadása jelentős tudományos és közművelődési mérföldkő. Egy olyan család magánéleti és közéleti világába enged betekintést, amelynek szerepe meghatározó volt a magyar kulturális örökség formálásában.
