A régész, a fáraó és az elrejtett múmiák

Van kedvük felfedezni egy egyiptomi királyi sírkamrát? Persze hogy van! Aki látott Indiana Jones-filmet, az pontosan tudja, hogy nincs izgalmasabb dolog, mint rábukkanni valami ókori cuccra, mondjuk egy gazdag uralkodó szarkofágjára. Különösen akkor, ha a legtitkosabb kamráig vezető út tele van meglepetésekkel, rejtélyekkel, esetleg veszélyekkel.

Persze a Szépművészeti Múzeum új kiállítása, amely II. Amenhotep ókori egyiptomi uralkodó korát és sírjának szenzációs felfedezését mutatja be, csak akkor rejt veszélyeket, ha jegy nélkül próbálunk belógni vagy birizgálni kezdjük a kiállított tárgyakat. De én egyiket sem javasolnám. A teremőrökkel való küzdelem korántsem olyan izgalmas, mint a sírépítők cseles trükkjeinek kikerülése vagy a fáraó átkának megtörése.

A kiállítás címében is
hirdetett felfedezés története valóban hátborzongató. Nem olyan nagyszabású,
mint amikor Heinrich Schliemann kiásta Tróját, nem olyan egyedülálló, mint
amikor Arthur Evans rátalált a knósszoszi romokra, amivel tulajdonképpen az
ismeretlen minószi civilizációt találta meg; nem olyan legendás, mint amikor
Howard Carter és kutatótársai behatoltak Tutanhamon átokformulával őrzött
sírkamrájába, s hamarosan sokan meghaltak a régészek közül – de valóban
szenzációs. 

A múzeum sajtóanyaga azt
írja, hogy II. Amenhotepet a XVIII. dinasztia sok uralkodójához hasonlóan
„Thébában, a Nílus nyugati partján fekvő királyi temető, a Királyok völgye
egyik sziklába vájt sírjába temették el. A sírt Victor Loret francia
egyiptológus találta meg és tárta fel 1898-ban. A sír felfedezésének története
jól rekonstruálható a Loret által készített ásatási naplókból, fotókból és
rajzokból, amelyeket a Milánói Egyetem Egyiptológiai Tanszékének tudományos
archívumában őriznek.”

Loret nem volt vérbeli Indiana Jones. Klasszikus pozitivista tudósnak képzelhetjük el. A 19. és a 20. század dereka között élt; akkor, amikor mindazt felfedeztük és kitaláltuk, ami modern életünket jelenti. Ekkoriban a francia egyiptológia jelentette az ókortudomány csúcsát. A franciák adták ki ugyanis az első átfogó tudományos könyvsorozatot a Nílus-völgyi birodalomról. Ez volt az a gyűjtemény, amit a Napóleon által Egyiptomba vitt 160 tudós írt és szerkesztett. A Description de l'Égypte (Egyiptom leírása) utolsó kötete 1829-ben jelent meg, és csodálatos metszeteivel, igényes értekezéseivel nagyon népszerűvé tette az egyiptológiát. Gondolom, Loret is ezen nevelkedett.

Elődjeitől eltérően ő
nemcsak gyűjtötte az összeszedegethető tárgyakat, hanem modern kutatóként a
feltárás folyamatát is dokumentálta. Naplójában nyomon követhetjük azt a
precizitást, amivel szinte méterről méterre haladva rögzítette, mit és hogyan
talált Thébában.

A lelet valóban különleges volt. Korábban ugyanis rengeteg múmiát találtak, némelyikről azt is meg lehetett állapítani, hogy valamelyik uralkodó teste, és jó néhány királysírt is feltártak, ám mind üresek voltak. Részben sírrablók fosztották ki őket, részben a későbbi uralkodók rendelték el a halotti mellékletek újrahasznosítását. Itt azonban az uralkodó mumifikált testére a számára épített sírkamrában, a neki készített szarkofágban bukkantak rá, s mellette az eredeti királyi sírmellékletek (istenszobrok, feliratos edények, amulettek) közül is több ott volt. Tutanhamon sírjának 1922-es felfedezése előtt ez volt az egyetlen királysír, ahol a fáraót a szarkofágjában találták meg.

Csakhogy Loret naplója a 2000-es évek elejéig ismeretlen volt. A régész 1899-ben hagyta el Egyiptomot, és a királysír feltárását csak rövid cikkben publikálta. Jegyzeteit a Milánói Egyetem vásárolta meg 2002-ben. Ezek a dokumentumok lettek a kiindulópontjai annak a kiállításnak, amely 2008-ban Kairóban, 2017-ben Milánóban nyitottak meg, majd erősen újragondolva most Budapesten láthatunk. A hazai kiállítás új műtárgyrepertoárral mutatja be az uralkodó korát és sírjának szenzációs felfedezését. A kiállításon látható műtárgyak a British Museumból, a bécsi Kunsthistorisches Museumból, a brüsszeli Musées royaux d’Art et d’Histoire-ből, a firenzei Museo Egizióból, a hannoveri Museum August Kestnerből és a koppenhágai Ny Carslberg Glyptotekből érkeztek, és egy magyar magángyűjtő is hozzájárult a kiállításhoz.

A Szépművészeti Múzeumban felállították a fáraó Királyok völgyében megtalált sírkamrájának méretarányos rekonstrukcióját. Újrafestették a sírkamra falait borító képeket, amelyek a Napisten és az uralkodó túlvilági utazását mutatják be. A sírkamrában hieroglif írással az egyiptomi Halottak Könyve teljes szövege szerepel a hozzá tartozó képekkel. Középen a fáraó vörös kvarcit szarkofágjának másolata áll, amelynek oldalán az uralkodó szertartásokat végez Ozirisz, Anubisz és Hathor tiszteletére.

De a kiállítás ennél sokkal gazdagabb. Patrizia Piacentini, a budapesti kiállítás egyik kurátora, a Milánói Egyetem Egyiptológiai Tanszékének vezetője és professzora a sajtónak elmondta, hogy II. Amenhotep egyébként is érdemes figyelmünkre. Időszámításunk előtt 1428 és 1401 között, Egyiptom virágzó időszakában uralkodott, és megtestesítette mindazt, amit egy ideális fáraóról gondolunk: békekedvelő uralkodó volt, de ha kellett, sikeres hadjáratokban védte meg birodalma határait. Nagyszabású építkezések fűződnek a nevéhez, kortársai elismerését azonban inkább erejével és ügyességével vívta ki. Atletikus termetű fiatalemberként írják le. A feljegyzések szerint kiváló íjász volt, vágtató harci kocsin állva céltáblákat lőtt át nyilaival. Egy felirat azt is megemlíti, hogy hatszor olyan gyorsan evezett, mint bárki más.

Az ókori Egyiptom szuperembere lehetett.

A kiállítás a fáraó portréjának megrajzolásán túl az egyiptomi Újbirodalom első dinasztiájának fényes időszakát, az előkelők életét, II. Amenhotep gyermekkorát, barátainak, féltestvéreinek játékait és apja, a legendás III. Thotmesz fáraó korát is bemutatja. Centrumában a sírkamra és felfedezésének története áll, és az egyiptomi temetkezési szokásokról is érzékletes képet kapunk. De nemcsak azért hagytam a beszámoló végére a temetkezési szokások bemutatását, mert ezzel zárul a kiállítás, hanem azért is, mert a Szépművészeti Múzeumban azt is megtudhatjuk, milyen hátborzongató együttes tette szenzációssá II. Amenhotep sírjának felfedezését.

Ennek kapcsán el kell mesélnem
egy krimibe illő történetet. Az 1870-es évek második felében megszaporodtak az
egyiptomi tárgyak a régiségpiacon. A kínálat ugrásszerű növekedése felkeltette
az egyiptomi hatóságok figyelmét. Hamarosan eljutottak Abd er-Raszúlhoz és
családjához. Kiderült, hogy egy ókori sírkamra fosztogatói. Aztán amikor
1881-ben Émile Brougsch hivatalos keretek között feltárta a nagyon nehezen
megközelíthető sírboltot, olyasmit talált, amire álmában sem gondolt volna. Az
időszámításunk előtt 969 körül elhunyt főpap, II. Pinedzsem és felesége,
Neszihonsz sírjában több mint ötven réges-régi múmia várta a feltámadást.

Az egyiptológusok rájöttek, hogy rejteksírra, azaz olyan kriptára bukkantak, amelybe korábbi dinasztiákból származó fáraók, családtagjaik és más főemberek múmiáit hordák össze, hogy így óvják meg őket a sírrablóktól. Az itt talált II. Ramszesz koporsóján és a múmiapólyán olvasható feliratok alapján szinte órára pontosan nyomon követhető, mi történt a holttesttel. XI. Ramszesz uralkodása idején átszállították I. Széthi sírjába. Hatvan évvel később, a XXI. dinasztiabeli Sziamon fáraó uralma alatt több más múmiával együtt ismét áthelyezték. Előbb Ahmesz-Inhapi királyné, majd alig három nap múlva II. Pinedzsem főpap sírjába tették, s ezt feljegyezték a testet borító vásznakra, amelyekbe az áthelyezés során újólag pólyálták a halottat.

A lelet óriási szenzáció volt. Már csak az a kérdés maradt nyitva, vajon akad-e még Egyiptomban ehhez hasonló rejteksír vagy ez volt az egyetlen nagyszabású múmiamentő akció. Aztán Victor Loret 1898-ban II. Amenhotep sírboltjának egyik elfalazott oldalkamrájában megtalálta a második királyi rejtekhelyet is. A kriptában kilenc fáraó – II. Amenhotep elődei és utódai – múmiáira bukkant. Ezzel bebizonyosodott, hogy az istenként tisztelt uralkodók testének elrejtése, ha talán nem is rutinszerű, de bizonyosan ismétlődő gyakorlat volt az Újbirodalom idején.

Azóta nem találtak újabb rejteksírt, pedig könnyen lehet, hogy még akad egy-kettő a thébai nekropoliszban. Így aki egyiptológusnak készül, az remélheti, hogy neki is jut szenzációs felfedezés. Erősen javaslom, hogy menjen el a Szépművészeti Múzeumba, és nézze meg az Amenhotep-kiállítást. Jelentős inspirációkat ad. Meg persze azoknak is javaslom, akik nem készülnek egyiptológusnak. Lehet, hogy a tárlat hatására újragondolják majd a pályaválasztást. A múzeumi emléktárgyboltnak pedig azt javaslom, hogy vegye föl a kínálatába a kalapot, ostort, bőrdzsekit tartalmazó Indiana Jones-szettet. Biztos, ami biztos…

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu