Jászberényi Sándor: Európa lángol, Ukrajnában háború dúl, és jelenleg távolinak tűnik a béke. Amikor erre az interjúra készültem, találtam egy idézetet öntől, melyben igazságosnak nevezte a náci háborús gépezet elleni háborút. Az ukrajnai konfliktust hogyan látja?
Marianne Williamson: Most bonyolultabb a helyzet, mint a második világháborúban. Jogos álláspont ugyanis, hogy az Egyesült Államok és más nyugati kormányok viselkedése az elmúlt két évtizedben, főleg a NATO-val és annak terjeszkedésével kapcsolatban elősegítette a háború kitörését. Ennek ellenére természetesen nincs mentség Putyin kegyetlen ukrajnai inváziójára. Támogatom, hogy adjunk meg Ukrajnának mindent, amire a védekezéshez szüksége lehet – ahogy azokat az erős törekvéseket is, hogy másik utat találjunk. Biden elnök látszólag erőteljesen a katonai megközelítés felé fordult, engem viszont aggaszt, hogy keveset hallani a talán működőképes tárgyalások lehetőségéről. Szerintem amikor az amerikai hírszerzés felismerte, hogy az orosz invázió nemcsak hogy lehetséges, de egyenest a küszöbön áll, Biden leülhetett volna tárgyalni Putyinnal. Nagy eséllyel akármilyen egyezmény is köttetik a végén, nem különbözik majd nagyban attól, melyet már azelőtt megköthettek volna, hogy emberek ezrei haltak volna szörnyű halált.
J. S.: Ön valódi spirituális fény az Egyesült Államok sötétjében, rengetegen fordulnak önhöz tanácsért, követik az írásait. Milyen a spiritualitás helyzete az Államokban ma? Mennyire spirituálisak az amerikaiak?
M. W.: Amerika spirituális válságon megy át. Azt hiszem, bizonyos értelemben az egész emberiség is. Az amerikaiakat abban a hitben ringatták, hogy az anyagi és katonai hatalmunk örökké megvéd majd kollektív bűnösségünk következményeitől. Azt hiszem, egyre több amerikai döbben rá az országunkat az elmúlt negyven évben irányító neoliberális politikai és gazdasági rend teljes züllöttségére. A nép kezdi belátni, hogy csupán nagyon kis százalékunkat szolgálta, és rengeteg embert sértett, nem csupán nálunk, hanem világszerte is. Bizonyos értelemben ez most a kollektív sokk pillanata, de ez így egészséges.
J. S.: Azt, hogy Amerika spirituális válságon megy át, úgy érti, hogy egyre több embernek nyílik fel a szeme és érez együtt másokkal? Mert amikor Chomsky professzorral beszéltem, ő is majdnem ugyanezt mondta. Hogy a neoliberális intézkedések és irányzatok uralják a világot, és az együttérzés eltűnt. Hogyan látja az együttérzés és a spiritualitás helyzetét? Nagyobb hangsúlyt fektetnek az emberek az erkölcsre?
M. W.: Az amerikaiak az egyén szintjén éppoly irgalmasak és együttérzők, mint bárki. Kollektív szinten viszont a tagadásra és nagyravágyásra való hajlamunk nem ismer határokat. A rendszer azzal segítette ennek kialakulását, hogy a saját gazdasági berendezkedésünkből fakadó szenvedéseket áthelyezte a város vagy akár a világ másik felére. Amit nem látsz, az nem tartozik rád, kivéve, ha kényszeríted magad arra, hogy észrevedd.
Manapság egyre kevesebb az olyan ember, aki nem látja a valóságunkat. Türelmesnek kell lennünk magunkkal és egymással is, amíg a feleszmélés során megtaláljuk a helyünket a társadalmi felelősségvállalás rég elfeledett világában, és kitaláljuk, hogy javítsunk a helyzeten.
J. S.: Ön szerint milyen válságok alakítják a világunkat manapság?
M. W.: Nos, jelenleg maga a demokrácia is olyan bizonytalan lábakon áll, mint még soha vagy mint amilyen harminc évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt. Autokrata vezetők kezdtek felemelkedni, a demokrácia pedig veszélyben van. Én ezt tartom a legnagyobb fenyegetésnek. A második a környezeti válság. A harmadik a gazdasági egyenlőtlenség és igazságtalanság nálunk és világszerte, ami bolygónk erőforrásait néhány ország maroknyi lakosának kezébe helyezte.
J. S.: Említette, hogy a demokrácia veszélyben van… Amikor Chomsky professzorral beszéltem, ő azt mondta, a demokrata és a republikánus párt szinte szektává, vallássá vált. Ez különösen igaz a republikánusokra, akik mozgalomként tevékenykednek, egyre militánsabbá és elzártabbá válnak, vakon követik az irányelveiket. Van valamiféle párbeszéd az amerikai politikai felek között, vagy egyre csak nő a szakadék?
M. W.: Nem azzal van a fő probléma, amiben különböznek, hanem azzal, amiben egyeznek. A Republikánus Párt, ahogy azt Chomsky professzor is mondta, már nem annyira politikai párt, mint inkább alternatív jobboldali politikai mozgalom. Míg a Republikánus Párt immár teljesen a gazdasági elit céljait szolgálja, a Demokrata Párt még mindig két irányba kíván tartani. A korporatív demokraták még mindig a milliárdos támogatók és a vállalati elit lekötelezettjei, mégis csökkenteni kívánják azok nehézségeit, akik a vállalatok dominanciája miatt szenvednek. A demokraták másik fele érzi, hogy az enyhítés nem elég, ha nem vagyunk készek fellépni a hasonló nehézségeket elkerülhetetlenné tevő, rejtett erők ellen – őket progresszívoknak nevezzük, és alapvető gazdasági reformokért küzdenek.
A republikánusok mára a demokrácia zuhanórepülését jelképezik, míg a demokraták a szabályozott hanyatlását. Amit most láthatunk, az egy erőszakmentes forradalom kezdete a teljes neoliberális berendezkedés ellen, melybe beletartozik az a politikai rendszer is, melyben valójában mindkét fél a gazdasági elit befolyása alatt áll.
A jelentős konfliktus nem a jobb- és baloldal között van, hanem a rendszer és a nép között, és ugyan a republikánusok szörnyűek, a demokraták sem szentek.
J. S.: Ön indult a demokrata elnökjelöltségért, aztán Bernie Sanderst támogatta. Van politikai terve a következő választásra?
M. W.: Töprengek és feltérképezem a helyzetet, mint szerintem sokan mások.
J. S.: Hogyan látja eddig Biden elnök elnökségét?
M. W.: Kiábrándítónak. Azért szavaztam rá, mert nem Donald Trump. Emiatt újra rá szavaznék. Rá szavaznék bármilyen republikánus ellen, aki elindul. De hiába voltak alacsony elvárásaim az elnökségével kapcsolatban, ennél így is többet vártam.
A miénk az egyetlen fejlett demokrácia, ahol nincs általános egészségbiztosítás. Abban is mi vagyunk az egyetlenek a fejlett demokráciák közül, hogy nincs ingyenes vagy nagyon olcsó egyetemi oktatás. Hiába ismerte el az elnök azt, hogy a környezeti károk nagy fenyegetést jelentenek a bolygóra, nemrég mégis engedélyezte az olajfúrást állami területeken. Úgy tűnik, nem érti, mennyire szorít minket az idő, de legalábbis nem eléggé ahhoz, hogy politikai tőkéjét a környezeti válság enyhítésére fordítsa.
Jobban örültem volna, ha az elnök úgy indul neki, hogy azt mondja, egy ciklusnyi időm van, ezalatt pedig megteszek minden szükséges intézkedést, hogy társadalmunk, demokráciánk és gazdaságunk süllyedő hajóját újra felszínre hozzam. De úgy tűnik, amikor azt mondta, semmi alapvető változás nem lesz, komolyabban gondolta, mint azt sokan feltételeztük.
Ez azonban nem lesz így, mert az amerikaiak ezzel kapcsolatos dühe és kétségbeesése nyilvánvaló mindenki számára, aki hajlandó kinyitni a szemét. Így kaptuk Donald Trumpot. 2016-ban kitörni készült a populista harag. Ez megtestesülhetett egy Donald Trump nevű autoriter vagy egy Bernie Sanders nevű progresszív populistában. A demokrata párt lehetetlenítette el Sanders jelölését. Nem egyszer, kétszer. Nem gyógyíthatjuk meg Amerika lelkét, ha a demokrata pártét sem tudjuk. Ezért mondtam korábban azt, hogy a helyzet nehezebb és bonyolultabb, mint hinnénk.
J. S.: Rengeteg ember van, aki a megoldást keresve a spiritualitáshoz fordul. Nekik mit javasol?
M. W.: Egyetértek a dalai lámával, aki azt mondta, „a világ megmentéséhez tervre van szükségünk, de semmilyen terv nem működhet meditáció nélkül”. Einstein szerint pedig a világ problémáit nem oldhatjuk meg, ha ugyanolyan szinten gondolkodunk, mint amikor létrehoztuk őket. A huszadik század gondolkodását uraló mechanisztikus világkép nem alkalmas a jelen problémáinak megoldására. Az emberek belátják, hogy sokkal integratívabb, holisztikusabb megközelítésre van szükségünk a társadalom sebeinek begyógyításához.
Már nemcsak az a kérdés, mit teszünk, hanem hogy milyen nép vagyunk. Minden tettünket átitatja a tudatosság, amellyel megvalósítjuk. Ezért ismerik el a komoly emberek, hogy a meditáció, a tudatosság, a megbocsátás és a spirituális gyakorlatok a földön kialakuló új aktivizmus létfontosságú részei.
Olyan időket élünk, amikor a rengeteg változás nehezedik az idegrendszerünkre. A cinizmus, a keserűség, a düh és a reménytelenség könnyen megbéníthat. Ennek megértése, megváltoztatása és leküzdése fontos ahhoz, hogy elég energiánk legyen egy nyilvánvalóan működésképtelen világrend átalakítására, mely majdnem fajunk öngyilkosságához vezetett.
Ha az ember alaposabban megvizsgálja mindezt, világossá válik, hogy a felépülés és a gyógyulás új energiái nem egy helyről származnak. Ahogy nem is egyetlen etnikumtól, kultúrától, vallástól vagy valamely szexuális orientáció képviselőitől. Az emberi faj tudatalattijának mélyéről erednek, és mindenfelé láthatjuk a jeleit, ahogy apró hajtásokként bukkannak elő a földből. Nagyon szeretem, amit az indiai író, Arundhati Roy mond: „Nem csupán lehetséges egy másik világ, már úton is van. A csendes napokon már hallom, ahogy lélegzik.” Én hiszek ebben, és igyekszem eszerint élni.
Az eredeti interjú a The Continental Literary Magazine 3. számában, teljes magyar fordítása az 1749.hu-n olvasható.
Nyitókép: AFP/Alex Edelman
