A Budapesti Operettszínházban az évad női főszereplőjévé Fischl Mónikát választották Fényes Szabolcs Maya című operettjében nyújtott alakításáért. A művésznő épp csak túlvan a Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatott Csárdáskirálynőn, gőzerővel készül a Budavári Palotakoncertekre. Az ősszel a kőszínházban is debütáló örökzöld főszerepe, Vereczkei Szilvia nem ismeretlen feladat a számára, hiszen 2009-es alakításáért Artisjus-díjat nyert.
Minek köszönhető az operett töretlen népszerűsége?
Egy példával válaszolnék, a Budavári Palotakoncertet említeném. Hét éve a párom, Vadász Dániel és Nacsa Olivér hozták létre ezt a fantasztikus rendezvényt, nagyon nagy munkával. A különleges helyszín miatt olyan emberek is eljönnek meghallgatni minket, akik egyébként évad közben nem jönnek be az Operettszínházba. Mivel a gálakoncerten különböző tematikára felfűzött részleteket mutatunk be, szélesebb képet tudunk adni az operettről azoknak, akik nem ismerik ezt a műfajt. És legnagyobb örömünkre a Budavárban látott nézők közül később sokan eljönnek az Operettszínház előadásaira is.
A műfaj nyári ünnepeként emlegetik ezt a rendezvényt.
Az is! Hetedik alkalommal lépek fel. Számunkra, a műfaj számára, a Palotakoncert presztízskérdés. Évről évre megújítjuk, mindig valami mással készülünk. Idén például operarészletekkel is kiegészülnek az estek. Én többek között a Traviátából Violetta áriáját énekelem majd, ami igazi katarzis nekem. De a fellépők között találkozhatnak a nézők a Virtuózokból ismert Nin Duc Hoan Longgal is, aki csodálatos színfoltja a művészetünknek, ahogy a Fitos Dezső Társulat táncosai is, akik néptánccal színesítik majd a műsort. Én nagyon bízom benne, hogy lesz nyolcadik, kilencedik és tízedik alkalom is, amikor egy olyan miliőbe vihetjük el az általunk rajongásig szeretett és képviselt műfajt, mint az Oroszlános udvar.
A társulati évadzárón a legjobb női főszereplő díját kaptad a Maya című bemutatóban nyújtott teljesítményedért. Mi az, amit kedvelsz benne?
Ez a szerep nagy kihívás volt a számomra. Többször felmerült az évek során a bemutató ötlete, de én színészileg nem éreztem késznek rá magam. A zenéje viszont mindig elvarázsolt, és épp emiatt imádom ezt a szerepet. Egy primadonnának remek lehetőség a Maya: kiléphettem a megszokott komfortzónámból. Fényes Szabolcsot pedig csodálatos zeneszerzőnek tartom.
A Maya látványos show-elemekkel tarkított revü-operettjében a címszereplőnek énekesi és táncos feladatai is vannak.
A táncos részekbe nagyon nagy munkát kellett fektetnem, kemény felkészülés volt. Gyerekkoromban balettoztam, ennek ellenére nekem így is meg kellett küzdenem a szerep táncos elemeiért. De épp ezek a kihívások teszik izgalmassá a feladatainkat. Azért is örültem, hogy ezért a szerepért kaptam meg a díjat, és nem egy szokványos primadonnaszerepért, mert itt kiléphettem a már jól begyakorolt keretek közül.
2009-ben kaptál Artisjus-díjat a Csárdáskirálynő Szilviájáért, 2012-ben és 2016-ban az Év operettszínésze voltál, most a Honthy-díj elismerés lett a tiéd az évad női főszereplője kategóriában. Mit jelentenek a pályádon ezek a kitüntetések?
A saját munkám nem a díjak szerint értékelem, mert szerintem egy művésznek tisztában kell lennie azzal, hogy mennyit ér, a tehetségével és a korlátaival egyaránt. Azonban a műfaj szempontjából mindig nagyon örülök, az operettnek ezek a díjak nagyon jót tesznek. Bárhol járunk a társulattal, az egész világon remek visszajelzéseket kapunk, ám itthon a mai napig küzdeni kell a műfaj elismertetéséért.
Az opera és az operett közül melyiket kedveled jobban?
Az operával indultam, de a következő évadban mély vízbe dobtak, főszerepet kaptam az Operettszínházban, és beleszerettem ebbe a rendkívül komplex műfajba, ahol táncolni, énekelni is tudni kell, és mellette prózai képességekkel is rendelkezni.
Elképzelhetőnek tartod-e azt, hogy lesz egy olyan pont majd a pályádon, hogy választanod kell a két műfaj között? Ha igen, melyik mellett tennéd le a voksod?
Már volt ilyen, és az operettet választottam. Utasítottam már vissza a Staatsoper felkérését egy beugrásra a Varázsfuvola Éj királynőjének szerepére, mert az Operettszínházban éppen Marica grófnőt játszottam. Az operettnél fontos, hogy pihenjenek a hangszálaink, mivel nem csak énekelünk, de prózát is mondunk. Nem kockáztathattam ezt az operaszerep kedvéért, mert rögtön másnap lett volna a fellépés. Ráadásul nekem sokkal fontosabb a család, mint az, hogy utazgassam a világban. Elsődleges a számomra, hogy előadás után hazatérhessek a szeretteimhez.
Mi vár rád a jövő évadban?
Szeptemberben az első bemutatóm a Csárdáskirálynő lesz. Vidnyánszky Attila rendezésében most mutattuk be a Margitszigeti Szabadtári Színpadon, és ősztől a színházban kerül repertoárra. Megint egy más életszakaszomban, egy más rendezésben talált meg Vereczki Szilvia szerepe, ami még ennyi idő után is tartogat meglepetéseket és kihívásokat. Érdemes megnézni. Csodálatos díszlet és jelmezek, egyáltalán nem szokványos előadás született. Mindezek szabadtérről való beköltöztetése igényel némi átformálást, úgyhogy nyár végén már bele is kezdünk a felújító próbákra. Utána pedig a János vitéz francia királylánya vár rám, amit Bozsik Yvette rendez és novemberben mutatjuk be. Futnak tovább a repertoár előadásaim, A chicagói hercegnő, a Maya, és felújítjuk a Viktória című régi nagy kedvencünket, amit már nagyon várok. Lesz hát bőven feladat, ez a nyár sem unalmas! Jöhet a Palotakoncert.
A fotókat Gordon Eszter és Éder Veronika készítették.
