A magánmítoszok köré szerveződő, kora egyik legnagyobb matematikusának életébe bepillantást engedő kötetről Valuska László beszélgetett a szerzővel.

A 19. században Kolozsváron született és Marosvásárhelyen meghalt Bolyai János neve a nemeuklideszi geometria megalkotásával forrt össze, de zeneelméleti munkáiban is korszakos felfedezéseket tett, melyeket a korabeli tudományos körök hitetlenkedve fogadtak.

Bolyai Jánosig a geometria a körülöttünk lévő valóságot írta le. Bolyai megmutatta, hogy logikailag egynél több geometria is lehetséges. Ahogy 1823-ban szintén matematikus apjának írta: ,,a semmiből egy új, más világot teremtettem”. Ezzel felszabadította az utat az emberi gondolkodás előtt a tér másként való felfogása számára. Egyben utat nyitott a 20. század fizikai elméletei előtt, melyek világképünket gyökeresen megváltoztatták.

Láng Zsolt
Fotó: Valuska Gábor

A regény a zseni és az életét napjainkban tanulmányozó ösztöndíjas kutató párhuzamos története. Kibontakozik előttünk egy bonyolult apa–fiú kapcsolat, s tanúi lehetünk egy meg nem értett gondolkodó mindennapi tépelődéseinek. A történet fonalát 12 683 jegyzetpapír története vezeti, amelyek szerzőjük halála után évtizedeken keresztül gondatlanul hányódtak, bizonyos lapjai gyújtósként végezték, egyik-másikkal ablakot is pucoltak.

A beszélgetés elején Láng Zsolt elmesélte, hogy 1990-ben került Marosvásárhelyre, ott ismerkedett meg testközelből a tizenkétezer oldalt kitevő Bolyai János-kéziratokkal.

„1992-ben Esterházy Péter a városban járt, szintén meglátogatta ezt a gyűjteményt, majd közölte az ottani könyvtárosokkal, valamikor visszajön, hogy alaposabban átnézhesse a jegyzeteket. Feltett szándéka volt ugyanis, hogy ír egy Bolyai-regényt” – emlékezett. Mint tudható, ez sajnos nem valósult meg.

Láng elmesélte: egy ösztöndíj révén fél évet tölthetett Svájcban, ahol volt ideje Bolyai szövegeit tanulmányoznia. Rendkívül izgalmasnak találta, hogy a matematikust egy olyan alapképlet megtalálása foglalkoztatta, ami tartalmazná mindazt, ami a világra jellemző.

Az ösztöndíj ideje alatt abban a szobában szállásolták el, ahol korábban Krasznahorkai László is megfordult. Emellett a magyar származású, magyarul kitűnően beszélő Ilma Rakusával folytatott tartalmas beszélgetéseket Svájcban, tehát a svájci lét közvetve-közvetlen többféle szálon kötődött a magyar irodalomhoz.

Nagyon érdekes fejezete a két matematikuszseni életének és a regénynek az apa-fiú kapcsolat alakulása, amely mindkettőjük személyiségének és gondolkodásának formálódásába belejátszott. „Bolyai Farkas volt az egyetlen, aki megértette Bolyai Jánost” – vélte.

A borítón látható metszetről elhangzott, hogy Bolyai Jánosról nem maradt fenn hiteles ábrázolás, sokan az ismert képet is hamisnak gondolják. „Amikor megkaptam a tervezett borítót, azt hittem, én vagyok rajta látható, mert az érettségi tablómon hasonlóan nézek ki” – magyarázta.

Valuska a beszélgetés vége felé arra kérdezett rá, mennyire reflektál a Láng Zsolt nevű elbeszélő arra a világra, amiben él, mire a szerző kisebb kitérőkkel ott lyukadt ki, hogy a világ nem ellenünk létezik, hanem épp ellenkezőleg, a mi pártunkon áll.

Nyitókép: Valuska Gábor