A sör fejjel lefelé is sör marad, de hab nélkül nem
A sör világnapjával kezdődött augusztus, javában zajlik a fesztiválszezon – tökéletes apropó, hogy megnézzük: mit gondolnak írók és költők kedvenc habzó italunkról? A magyar irodalomban a sör hol társadalmi rangjelzés, hol menekülés, hol egyszerű földi öröm – de mindig emberi.
1. A sör mint társadalmi tükör
Míg Móricz Zsigmond Rokonok című regényében a sör a lejtőn való elindulás szimbóluma, addig Krúdynál nincsen morális töltete – viszont annál inkább társadalmi „rangjelzés”.
Az utolsó szivar az Arabs Szürkénél című elbeszélésében az ezredes, aki aznap ölni készül, próbál egyfajta empátiát tanúsítani áldozata iránt: lemond a kaszinói fényűzésről, és inkább pörköltaljat, retket eszik, sört iszik – leereszkedően gondolván, hogy áldozatának jobbra „nem tellik”.
A „kisember” italával és szokásaival próbál azonosulni, de még gőgjében is megérinti valami a sör szellemiségéből:
„Van valami rejtély a sör körül, amely rejtélyre voltaképpen sohasem jő rá emberfia.”
2. Sörös, boros nem jóbarát?
Krúdy ugyanebben az elbeszélésben így fogalmaz: „…mert a borban több az érték, mint a sörben”.
Ezzel el is érkeztünk az itallapok rákfenéjéhez, az alkoholválasztás Pandóra-szelencéjéhez, amit találóan összegez két – székelynek tulajdonított – mondás: Egy sör nem sör kontra A sör nem ital. Most akkor melyik?
Ez a nemzeti sörszkepszis végigkíséri a magyar gondolkodást – és az irodalmat is. A borban van „valami szakrális”, míg a sör gyakran marad a földi örömök síkján. De nem mindenki gondolja ezt következmények nélküli kérdésnek.
Bozsik Péter a Sörszótárban csipkelődve, de ellentmondást nem tűrően állítja, hogy már önmagában az is pokolra juttathat, ha valaki következetesen a bort preferálja a sörrel szemben. A pokolba vezető út tehát nemcsak rossz szándékkal, de italpreferenciával is kikövezett.
Itt meg kell említenünk Hamvas Béla A bor filozófiája című könyvét, amely a magyar nemzet boros „felének" alapirodalma.
Talán az égi vagy pokolbéli elbírálásnál figyelembe vehető, hogy Hamvas Béla ezt majd száz évvel az 1848-as szabadságharc leverése után fogalmazta meg, amelyhez a „magyar ember sörrel nem koccint” legendája is kötődik. Ellenben biztosan nem ad Hamvasnak jó pontokat, hogy a sört egyenesen a „kevésbé tiszta ételek” közé sorolja a Gyümölcsóra című írásában.
Hamvas mennybe jutási esélyei tehát kérdésesek – viszont közeli barátja, Kodolányi János műveiben gondosan alapozott sörkultúrával találkozunk, többek között a sör őshazájában, ahol a történeti mélység a hétköznapiság mellett méltóságot is ad az italnak.
Faludy György Pokolbéli víg napjaim című kötetében nagyon is plasztikusan, sőt direkten jelenik meg a sör–bor ellentét:
„…a nehéz borokat lassan kortyolgva, aromájukat szaglászva, lehetőleg estétől hajnalig kell fogyasztani, mint egyes nőket, illetve férfiakat. A sört viszont legjobb egy hajtásra meginni…”
Gyors, testi öröm – gyors, esti ital. Az összevetés nyers, de pontosan érzékelteti, hogy a sör mennyire más világot képviselhet, mint a lassan ízlelgetett bor.
3. Közönséges, de közvetlen örömök
Petri György Antropozófia című versében a sör egy kellemesen egyszerű vágy tárgya – az élet földi boldogságai között szerepel, a nyárral kéz a kézben:
„Az a fontos, hogy a sör legyen elég hideg,
legyen az embernek tiszta inge,
a bécsiszelet mellé legyen citrom,
a felesége örüljön az új blúzának…”
A sörnek megvan a maga egyszerűsége – ha hideg, és a Föld forog, akkor a problémák – talán – elintéződnek maguktól.
Ágh István Nyár volt és elmaradt az est című versében a sör már a régi idők nosztalgiával keveredő emléke, egy korsónyi múlt:
„Öleltünk valaha. Sört ittunk.
Játszottunk bolonddal bolondot.
Vékonyan öltöztünk.
Nyár volt és elmaradt az est.”
4. Sör és a romba dőlt életek
Nevettem, nevetett, vagy nevetett, nevettem, aztán csak ültünk és néztük egymást, amint a félhomály, a sör vagy valami régről bennünk rejlő erő, még a koleszból, orron dörgöli, aztán béklyóba veri Einstein cimboráját: az időt.
Háy János
Van azonban, amikor a sör nem öröm, csak balsors. Van, hogy csak egy emlékeztető a múltbéli hiú álmokra, mint Háy Jánosnál, de van, hogy a jelen válik tőle elviselhetetlenné, a jövő reménytelenné.
Ady Endre Dal a nagyerdőről című versében így ír erről: „Egy pohár sör megkeseríti / A legédesebb életet.”
Móricz egy Adyról szóló elbeszéléséből tudjuk, hogy Ady maga is kivette a részét ebből a keserűségből:
„Ady fogta a poharat beszélgetés közben s ivott. Sör volt. Három-négy palack üresen az ágy előtt. Délelőtt féltizenkettőkor.”
Tar Sándor A leghidegebb éjszaka című novellájában a sör a menekülés és a kilátástalanság egyidejű szimbóluma. A szívszorító karácsonyi elbeszélés főszereplője, miután mindent elvesztett, a kocsmába megy, ahol hamarosan arccal az asztalra bukik.
„Ott van a sör előtte, olyankor nem hal meg az ember” – szól a kocsmáros.
5. A sör fejjel lefelé is sör – de hab nélkül nem
A sör nem mindig elvi kérdés – néha csak a jól végzett munka utáni jutalom. A nyári délután hűsítő tartozéka. Egy korsó ital, amit a barátság, az együttlét, az élet kedvéért vagy – időnként – a menekülésért fogyasztunk. Nem igényel nagy felhajtást.
Kicsit talán közönséges, de mindig közvetlen. Emberi. Olyan, mint az élet – ha épp jól sikerül. Vagy csak úgy, ahogy.
Örkény óta pedig tudjuk: a sör – még fejjel lefelé is – sör marad.
„Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki.”
