A szó veszélyes fegyver, avagy a legjobb magyar dalszövegek

A kérdésfelvetés persze olyan is lehet, mint annak idején az úgynevezett Popmeccs-szavazások voltak: a közönség számára mindig az volt a legjobb dobos, aki éppen a legnépszerűbb zenekarban hozta a négyeket. Szóval, jócskán van a dologban szubjektív elem, és az sem mellékes, hogy mikor tesszük fel a kérdést: 1970-ben, 2010-ben vagy éppen 2024-ben? Nem csoda, hogy a szakmai lapok úgy tízévente megszavaztatják minden idők 100 legjobb lemezét, és nemcsak az új belépők miatt, hanem azért, mert minden évtizedben máshová kerülhetnek a hangsúlyok. Változik az ízlés, változnak a preferenciák is. Érdemes először is átgondolni az értékelés szempontjait. Mert számos remek szövegírónk van, aki bizonyos területeken verhetetlen, ugyanakkor egyéb szempontokat is mérlegelhet a képzeletbeli zsűri.

Vannak, akik remekül rímelnek, ilyen Pajor Tamás és Geszti Péter is; nyilván fontos szempont az is, hogy egy dalszöveg mennyire kerek, egész. Vannak költői képekkel teli dalszövegek, de vajon működik-e dalszövegként olyan lírai tájkép, ami leírva legitim, énekelve mégis fals...? Lehet-e első osztályú egy olyan dalszöveg, amely elsősorban szórakoztatni akar? Persze, miért is ne! És azonnal sorolni kezdjük Fenyő Miklós legjobb dalait a Hungária Hotel Menthol és Aréna című albumain. Lehet-e a szakmát profi módon, minden igényt kielégítve művelni? Azaz lehet-e remek dalszöveg az, amit bérmunkába, szakmányba készít a szerző? Persze, miért is ne! Horváth Attila Bojtorjánnak írt dalai remek példák erre is. Csak az a nagy dalszövegíró, aki képes nagyobb formákat is megvalósítani, azaz konceptlemezeket vagy éppen rockoperákat írni? Nyilván négysoros is lehet olyan nagy mű, mint egy elbeszélő költemény. Az is különleges képesség, ha valaki meg tud szólalni nagyobb léptékekben, ha meg tud építeni egy világot, olyat, mint Földes László Vadászata vagy Szörényi és Bródy István, a királya, de az is igaz, hogy a terjedelem – láss számos, már elfeledett zenés darabot – nem garancia a minőségre.

Számít-e az, hogy valaki közel nyolcvanéves, és még mindig alkot, vagy éppen évtizedekkel ezelőtt abbahagyta az aktív munkát? Nem számít, a dalszövegírás nem hosszútávfutás, a fél évig létező URH zenekar életműve annak ellenére is része a magyar rocktörténelemnek, hogy nem hagytak értékelhető hangminőségű anyagot maguk után. Számít-e a szövegírók bátorsága? Mindenképpen, de a bátorság sem esztétikai kategória, lásd a CPg a Hanglemezgyár egyik vezetőjét likvidálni óhajtó, Erdős Péter, kurva anyád című dalt! („Úgy szeretném a beledet kitépni!”) Persze, a hatás attól még hatás.

Az állampárti időkben a dalszövegírókkal csak a baj volt. Mert a g-dúr nem lehet rendszerellenes, de a dalszövegekbe bármit bele lehetett magyarázni. Ha egy zenekar külsős dalszövegírót alkalmazott, komolynak számító jogdíjat kapott, miközben nem kellett évi 250 koncertet adnia Battonyától Nemesmedvesig. A szövegírónak nem kellett a jéghideg Barkasban vagy a város melletti KISZ-tábor faházaiban aludnia. Mégis: a zeneszerzőn kívül a szövegíró vitte a lemezre került pénz felét, és részben a dicsőséget is. Mivel a szövegírás az egyik legbiztosabb bevételi forrás volt, számos zenekar vezetője saját magát jelölte ki szövegírónak. Így fordulhatott elő, hogy sok remekül meghangszerelt dalnak olyan blőd lett a szövege, hogy azóta is visszhangzik a fejünkben: hol volt ilyenkor az a bizonyos sanzonbizottság?

Arra nem vállalkozhatunk, hogy sorrendbe állítsuk a legjobb dalszövegírókat, és megnevezzük a legjobbat, vagy akár csak a legjobb hármat, de arra igen, hogy megnevezzünk tíz kiváló alkotót, akiknek dalszövegei a mai napig részei a mindennapjainknak; a fordulataik ott vannak a nyelvünk hegyén a hétköznapi szituációkban. A magyar rock and roll története már több mint fél évszázados, és sok remek alkotó hagyta a névjegyét a Budai Ifjúsági Park vagy a Fekete Lyuk előtt az aszfalton. A játék pedig úgy folytatható, hogy a kedves olvasó is kiválaszt magának tíz nevet, és összeállítja a saját listáját.

Bereményi Géza (1946) Cseh Tamás szerzőtársa, aki nemcsak a dalszövegírásban alkotott az ércnél is maradandóbbat, de ő jegyzi minden idők egyik legfontosabb magyar filmjének, a Megáll az időnek is a zseniális, köznyelviesült, fordulatokkal teli forgatókönyvét. Sőt a hasonló kvalitásokkal rendelkező, szintén minden idők-listás filmjének, az Eldorádónak nemcsak forgatókönyvírója, hanem rendezője is egyben. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas Bereményi első osztályú prózaíró is, a Svéd király (1970), a Legendárium (1978), a Vadnai Bébi (2013) és a Magyar Copperfield (2020) a kortárs magyar próza remekei. Bereményi esetében nem kérdés, hogy dalszövegei a legtöbb esetben versértékűek (a Magvető kötetben is kiadta azokat 2016-ban Versek címmel). Ő az, aki úgy képes generációs emlékképeket megjeleníteni, és írni a privát szférák bonyolult hálózatairól, hogy azokat körülírja a 20. század történelme, bonyolult társadalmi viszonyrendszere.
Kulcsdalok: Budapest, A hatvanas évek, Nincsen más, Légy ma gyerek, Ten Years After, Elutazók, Születtem Magyarországon, Gyerekkorom, Iskola, Hóesés, Aki úgy tudott bejönni az ajtón, Tíz kicsi bűnjel

Születtem Magyarországon...

Születtem Magyarországon, 77 éves vagyok,
fejemben összekeveredtek a féldecik s kormányzatok.
Neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is.

Elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott.
Tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet,
és mégis itt vagyok.

Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
„Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt!”

Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? – kérdezem én.

Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
„Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt!”

Bródy János (1946) Szörényi Leventével együtt a magyar nyelvű beat megteremtője, akik a nógrádverőcei ifitábor egyik épületének tetején megírták az első magyar nyelvű dalaikat (Óh mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán). A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Bródy a honi beat legfontosabb zenekarának, az Illésnek a gitárosa, dalszerzője, a magyar könnyűzene történetének egyik legfontosabb alakítója, aki maradandót alkotott az Illés és a Fonográf tagjaként, de szólópályafutása is jelentős. Máig telt házas Aréna-koncerteket ad. Szörényi Leventével együtt társszerzője az István, a király rockoperának, amely nemcsak poptörténetünk legemlékezetesebb zenés darabja, de egyben a rendszerváltás egyik kulturális előzménye is. Évtizedek óta Koncz Zsuzsa alkotótársa, de Halász Judit számos gyerekeknek szóló dalának is a szerzője.
Kulcsdalok: Az utcán, Amikor én még kissrác voltam, Ha én rózsa volnék, Elvonult a vihar, Az első villamos, Bordódi Kristóf, Személyi igazolvány, Földvár felé félúton, Filléres emlékeim, Mama kérlek, illetve az István, a király

Ha én rózsa volnék

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

Földes László (1945) sokáig erős jelenlétével hívta fel magára a figyelmet, ott volt, ahol a dolgok történtek, filmekben (Extázis 7-től 10-ig, Agitátorok), a fontos koncerteken, vendégszerepelt a P. Mobil műsoraiban, aztán, amikor 1978-ban megalakította a Hobo Blues Bandet, már maga is formálta, alakította a honi rock and roll és blues-rock világát. Tízezrek előtt lépett fel, és mindazt az energiát, ami elszabadult a koncerteken, kisebb terekbe, a színházak világába transzformálta. A beatköltészet és a blues igézetében induló folyamatos, több évtizedes munkássága a rock and roll veteránjává avatja. Kérlelhetetlensége, merészsége, a történelem mélyáramait ismerő bölcseleti meglátásai, ugyanakkor sebezhetősége teszi kivételessé életművét, amelynek egyik magaslati pontja az 1984-es, a magyar történelem erdejében játszódó Vadászat, a másik a rendszerváltás idejének illúzióival leszámoló Tábortűz mellett (1990), míg a nagy összegző mű a Circus Hungaricus (2009).
Kulcsdalok: Közép-Európai Hobo Blues II, Nem hallod, üvöltök, Hajtók dala, Mesél az erdő, A bolond levele kisfiúnak, Másik Magyarország, Gyáva bohóc, Nem lehet két hazád

Nem hallod, üvöltök!

Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom,
Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon,
Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet,
Előre nem tudtam, fordulnak a szelek.

Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak,
Túl messzire indulsz, vissza sosem várlak,
Elég neked – mondtad, éreztem, hogy vesztek,
Hordom a szerelmed, mint súlyos keresztet.

A földön maradtam, mikor szállni kezdtél,
Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél.
Itt állok, bámulok a fekete égre,
Vörös betűk égnek az agyamban, vége.

Nem hallod, üvöltök – lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok – te sohasem sírtál,
Nem hallod, könyörgök – csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok – míg te élni mentél,
Nem hallod, bömbölök – kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök – hogy a részeg örül,
Nem hallod, nyöszörgök – korbácsol a világ,
Nem hallod, üvöltök – esőért a virág.

Müller Péter Sziámi (1958) nélkül teljesen más lenne a magyar underground kultúra, hiszen olyan meghatározó zenekarokban játszott, mint az URH, a Kontroll Csoport, majd a Sziámi. Már e három formációnak írt szövegei miatt is bérelt helye van a dalszövegírók panteonjában, ugyanakkor Müller a legtöbb underground zenekarral szemben a rendszerváltás után is megőrizte, sőt a Sziámival növelni is tudta népszerűségét. Majd amikor 1993-ban Gerendai Károllyal létrehozta a Diákszigetet, Közép-Európa legnagyobb kulturális rendezvényét, valóságos intézménnyé vált. Müller is „több tantárgyas alkotó”, zenés színházaknak is ír, de sosem enged abból a színvonalból, amely 1980 óta jellemzi dalszövegeit.
Kulcsdalok: Ismeretlen katona, Pokoli aranykor, Szavazz rám, 100 bolha, Mi már leszoktunk róla, Ha előrelátó csecsemő lettél volna, Kicsi, kicsiszolt kő

Ismeretlen katona

Nem értesz semmit, csak érzed, hogy megnyílt a föld
Ártatlan ember vagy, aki még embert sem ölt
Bűntettről szó sincs, ne keresd megint a bajt
Jutalmad az lesz, ha valaki megbüntet majd
Minden rendbe jön, szerelmem

Ne élvezz és ne védekezz
Nem élet ez, nem élet ez
Ne kérdezz és ne védekezz
Tedd tönkre, ami tönkre tesz!
A nyár meleg, a tél hideg
Nem éri meg! Nem éri meg!
Hiába vagy, hiába vagy
Kinn az álom, de benn az agy

Nullára csökkent az esélye annak, hogy győzz
Nem marad túlélő, legjobb, ha magadra lősz
Add meg magad, úgy talán csak bűnhődni fogsz
Arccal a sárba! Ne kérdezz, ne tiltakozz!
Minden rendbe jön, szerelmem

Ne élvezz és ne védekezz
Nem élet ez, nem élet ez
Ne kérdezz és ne védekezz
Tedd tönkre, ami tönkre tesz!
A nyár meleg, a tél hideg
Nem éri meg! Nem éri meg!
Hiába vagy, hiába vagy
Kinn az álom, de benn az agy

Tükrödben árnyék, az árnyékod tükröző folt
Középen ott állsz, és érzed, hogy fordítva volt
Belépsz a tükörbe, megint egy ördögi kör
Nincs helyed, valaki mégis a helyedre tör
Minden rendbe jön, szerelmem

Ismeretlen katona sírjában ülsz
Ismerős helyzet, de mégiscsak nyomaszt a bűz
Csukd be a szádat, mert belőled ömlik a gáz
Magadhoz nyúlnál, de a kezed is erősen ráz
Minden rendben van, szerelmem

Idegen vagy, aki valahogy itt rekedt
Csak félig-meddig érted a híreket
Eszed, amit az agyad meghagyott
Nem gondolkozol, tehát nem vagy ott
Az értelmed kettős értelem
A civilizáció túltesz az életen
A test repül, a lélek hálni jár
A halál az állam szolgálatában áll

Nem ölt meg senki, de örökre tarkón a kéz
Rákkeltő lettél, gyűlölnek, amerre mész
Mentsd föl magad, mielőtt lenyel a föld
Ártatlan ember vagy, aki már embert is ölt
Minden rendben van, szerelmem

Sztevanovity Dusánt (1945), ahogy öccsét, Zoránt is, a Metro zenekarból ismerhettük meg. Már ekkor is profi dalszövegeket írt, de talán kevesen sejtették az Ülök egy rózsaszínű kádban és a Citrom ízű banán után, hogy 1980-ban majd ő jegyzi a magyar pop egyik leginkább filozofikus poplemezét, az LGT Loksiját. Dusán valóságos kvantumugrást hajtott végre, amikor 1977-ben, a Zene – Mindenki másképp csinálja című LGT-albummal kijelölte helyét a legjobb honi dalszövegírók között. Lírai, ugyanakkor nem egy esetben merész, társadalomkritikus dalai azonnal felismerhetők intim, elgondolkodtató világukkal, kiérlelt megfogalmazásaikkal. A legjobb szövegeit az LGT-nek, Zoránnak, Katona Klárinak, Presser Gábornak és Révész Sándornak írta.
Kulcsdalok: Szól a rádió, A szerelemnek múlnia kell, Ahogy volt, úgy volt, Játssz még!, Gondolj rám!, Hello, Miért fáj a szív?

Ahogy volt, úgy volt

Ma is gyanakodva figyel, aki attól fél, ami volt
Ma is magabiztos nagyon, aki abból él, ami volt
Új a felirat, de régi a kép
És ha letakarod sem túl szép
Itt él még a múlt, bármi volt

Néha arra lehet fogni a gondot s bajt, ami volt
Néha azt sem lehet tudni, hogy meddig tart, ami volt
Régi hiteinket óvja a csend
Néha ugyan az is mást jelent
Hát kéznél a múlt, bármi volt

Nem kell, hogy elrejtsd a múltam
Azt, amiben részem volt
Nem kell, hogy átírd a múltam
Azt, ami csak pont úgy volt
Nem kell, hogy szégyelld a múltam
Ahogy volt, úgy volt

Könnyű lesöpörni újra az asztalról, ami volt
Aztán kifaragni tűzpiros márványból, ami volt
Mégis változik egyre a múlt
Bajba kerül, aki jól tanult
Hát hány féle múlt van, ami volt

Nem kell, hogy elrejtsd a múltam
Azt, amiben részem volt
Nem kell, hogy átírd a múltam
Azt, ami csak pont úgy volt
Nem kell, hogy szégyelld a múltam
Ahogy volt, úgy volt

Az Artisjus- és Fonogram-díjas Horváth Attila (1952) talán a legsokoldalúbb hazai szövegírónk, aki ha kell, hardrock- és heavymetal-dalokat ír, de ugyanolyan profizmussal dolgozik countryzenekaroknak, Charlie-nak vagy éppen Cserháti Zsuzsának. Legtöbben talán Charlie szövegírójaként ismerik, ugyanakkor ő volt Balázs Fecó alkotótársa, és a hetvenes évek számos Piramis-slágerének (Szabadnak születtem, Ha volna két életem, Őszintén akarok élni, Ajándék, Kóbor angyal) szerzője. Teljes egészében ő jegyzi a Piramis 1981-es Erotika című konceptalbumát, amely a magyar dalszövegkultúra egyik csúcspontja, és a Korál minden slágerét.
Kulcsdalok: A kőfalak leomlanak, Anyám, vigasztalj engem, Ha volna két életem, Ajándék, Maradj velem, Homok a szélben, Mint suttogás a szélben, Emelj fel a szívedig, A szeretet koldusai, Jég dupla whiskyvel

Emelj fel a szívedig!

Mikor nem vagy itt, az éhes idő,
mint egy szörnyeteg, úgy kúszik elő.
Eszi a szívemet, az agyamig rág.
Leköti kezeimet és nem megy tovább.

Gyere vigyázz rám, terítsd rám a szíved,
s én éppúgy szeretlek majd, mint a kisgyerekek.
De ha már nem figyelsz rám, olyan gonosz leszek,
akár egy égő seb, nagyon fogok fájni neked.

Mindig úgy szeress, mindig úgy szoríts,
hogy a halálom legyél.
Csakis benned, és csakis általad
létezhessek én.
Ez is véres küzdelem.
Hogyha kell a győzelem,
Olyan bátor légy, és olyan erős,
hogy add meg magad nekem.

Bánat szaggat szét, ha nem vagy velem,
és én már mindenben kételkedem.
Vágtató vad folyók ragadnak el.
Hiéna nappalok tépik az életem.

Mindig úgy szoríts, mindig úgy ölelj,
hogy elpusztítson a vágy.
Aztán emelj fel a szívedig.
Testem a véred járja át.
Ez is harc és küzdelem.
Veled vívott, ellenem.
Olyan konok légy, hogy bukj el értem,
ha kell a győzelem.

Mindig úgy szeress, mindig úgy szoríts,
hogy a halálom legyél.
Csakis benned, és csakis általad
létezhessek én.
Ez is gyönyörű küzdelem.
hogyha kell a győzelem,
győzz le engem úgy, hogy legyőzötten
add meg magad nekem.

Fenyő Miklós (1947) már a hatvanas évek végén ismert szereplője, sőt nagylemezes előadja a honi popnak, mégis több mint egy évtizedet kellett várnia arra, hogy zenekara, a Hungária a nyolcvanas évek elején az első vonalba limbózzon. 1978-ban, a Beatlesre épülő nosztalgiaműsoruk bukása után megpróbáltak életet lehetni a vintage rock and rollba, azaz 19-re húztak lapot, és bejött: a Hungária olyan szédítő sikereket ért el, hogy a két hét alatt rögzített Rock and roll partyból eladtak 600.000 példányt. A második, Hotel Menthol című albumukkal pedig emelték a tétet, és szabadságra küldték az egész országot, azaz mindenki a képzeletbeli luxushoteljük vendége volt. A sikerük egyik fontos eleme volt Fenyő intelligens, részletgazdag ellenvilága, amely a magyar pop legszínesebb kalandját hozta el.
Kulcsdalok: Rock and roll party, Casino Twist, Csókkirály, Hotel Menthol, Palatinus, Napfény a jégen

Palatinus

Gyere szöszi, menjünk ki a Palára,
Oly régen figyellek.
Érzem, hogy nekünk találkozni kell!
Megvárlak a gyár előtt a szobornál,
Ha vége a gyűlésnek.
A megállóig hadd kísérjelek el.

Na, gyere szöszi, menjünk ki a Palára,
Oly jó lesz a társaság,
Unatkozni, hidd el, nem lehet!
Ott lesznek az énekesek, színészek
és a híres focisták.
Játsszák a modern tánclemezeket.

Pala-pala-pala-pala-palatinus,
Hív a hullámmedence.
Divat a lastex és a fecske,
Hancúrozzunk, míg leszáll az este!
Kabinba a szájrúzsoddal kifestem,
Te vagy az első Budapesten,
És csókolózhatsz a víz alatt velem!

(Öntudatos dolgozó számára
A nyaralás nem azt jelenti,
Hogy reggeltől-estig a napon hever,
Vagy estétől-reggelig kártyázik,
Vagy reggeltől-estig a napon hever,
Vagy estétől-reggelig kártyázik.)

Hallunk egy-két haláli jó bemondást,
Míg fogynak a szendvicsek,
S egy Harmóniát elszívunk hamar.
Bemondja a Szepesi, hogy mi győztünk,
És iszunk rá egy meggy-flippet,
Ha elázunk, a fodrász kéznél van.

Pala-pala-pala-pala-palatinus,
Hív a hullámmedence.
Divat a lastex és a fecske,
Hancúrozzunk, míg leszáll az este!
Vízibuszunk száguld, mint a rakéta,
A fénylő hidak alatt, hát várlak holnap,
Ne felejtsd otthon magad!
Ne felejtsd otthon magad!

Lovasi András (1967) 43 évesen vehette át a Kossuth-díjat, ami legalább annyira hozta zavarba a szakmát, mint őt magát, de azt senki nem vitatja el tőle, hogy új impulzusokat vitt a magyar könnyűzene statikus világába. Lovasi posztmodern, álnaiv, részint roncsolt nyelvében az volt a meglepő, hogy dalai összeállnak egységes egésszé, ahogy ő is írta: „És a végén mindenki összeáll egy képpé”. Ráadásul zenekara, a Kispál és a Borz szerencsésen nyúlt vissza a beat formanyelvéhez, miközben semmit sem veszített punkos attitűdjéből. Dalaik nemzedéki slágerek lettek, komoly inspirációt nyújtva az utánuk jövő generációknak. A Kispál és a Borz úgy lett hivatkozási alap, ahogy az URH, amelyről kijelenthető, hogy szinte minden undrerground zenekar az ő ballonkabátjukból bújt elő.
Kulcsdalok: A következő buszon, Ágy, asztal, tévé, Csillag vagy fecske, Földtörténet, I like Gemenc, Zár az égbolt

A következő buszon

A következő buszon rajta leszek én is
Jelzek majd egy réten
A busz megáll és én mégis
Szólok, hogy bocsánat de van velem egy állat
Aki még tovább akar menni
Még egyszer, bocsánat a tévét nézte sokat
És messzebb akar jutni
Én egy mesebeli disznót
Viszek a végtelenbe túrni orra az ablakon
A következő buszon egy ringó Ikaruszon
Orra az ablakon egész éjjel nézi
A távolodó fákat kérdeztem, hogy mit lát
Azt mondta, hogy fákat lát õ elsuhanni
Egy záródó világba és egy malacot hajszálon
Hófoltot húzni a sárba

Ha elfogadjuk azt a közmegegyezésen alapuló megállapítást, hogy a Bikini Hova lett? című 1983-as albuma dobogós minden idők legjobb magyar rockalbumai között, akkor meg kell emlékeznünk Nagy Feró életművéről. Többek között a Beatricéről, amely nemcsak egy nemzedék hangját szólaltatta meg 1978 és 1981 között, de egyben felmutatott egy olyan radikális attitűdöt, ami addig ismeretlen volt a magyar pop szürke egén. Nagy Feró nyíltan bírálta a szocialista társadalmi berendezkedést – nemcsak a Beatrice dalaiban, de a koncertes felkonfokban is –, így a zenekar fellépései afféle ellenzéki demonstrációk is voltak. Nagy Feró volt az, aki leginkább értett a fiatalok nyelvén, ugyanakkor 1981 körül már a punk és a new wave hatásait is ösztönösen építette be szövegeibe. Az Európa szvitje minden idők egyik legerősebb magyar dalverse, ami annak ellenére élt önálló életet, hogy a zenekar be sem tudta fejezni, mert az ellehetetlenített Beatricét Nagy Feró 1981 augusztusában feloszlatta.
Kulcsdalok: Európa, Meditáció, Motorizált nemzedék, Térden állva, Jerikó, Katicabogárka, Utálom az egész XX. századot

Katicabogárka

Katicabogárka szállj el! Szállj el
Jönnek a törökök
Sós kútba tesznek
Onnan is kivesznek
Kerék alá tesznek
Onnan is kivesznek

Iszonyatos a zűrzavar,
pedig precízen rendezett a világ.
A fogaskerekek egymásba marnak,
ha fordulnak, forgat a kényszer.
Kizárva önmagamból,
tartom a szám, míg szétrobbanok
A gyújtózsinór holnapra leég,
nem marad más, csak bombatölcsér
Félek, ez így nem jó
de ha nem baj, nekem nyóc
Mindenki elhagyta a földet,
az autók a sztrádán üresen jönnek;
és én még most is az üléshez kötve
A biztonsági öv lefog
Félek, ez így nem jó
de ha nem baj, nekem nyóc!
Félek katicabogárka, Ez így nem jó
Szállj el! Szállj el!

Lukács László (1968) zenekara, a Tankcsapda megalakulása vártalanul érte azokat, akik a Stones-feldolgozásokat játszó Vörös Kakasból és az „alföldi zenét” kínáló PG Csoportból ismerték. A tucatnyi debreceni punk sem gondolta, hogy lesz majd a cívis városban egy zenekar, amely hirtelen UK Subs-feldolgozással áll elő. 1990 körül Lukácsék nemcsak a debrecenieket lepték meg, hanem az egész országot. A Tancsapda a Legjobb méreg (1992) megjelenésétől már országosan ismert zenekarnak számított. Sikerüket nagyban határozta meg a trió puritán, punk-rockos kiállása, Lukács karizmája, a slágertűzijáték és a rendszerváltás lendületét hordozó, szókimondó, durva szövegek. És itt a szövegeken van a hangsúly, amelyeket ugyanúgy lehetett kántálni a vasútállomástól a művházig, ahogy a hetvenes évek végén a Beatrice és a P. Mobil rigmusait. Lukács dalai szociológiailag is hitelesek, szellemesek, és már-már a rapszövegeket idéző rímekkel operálnak. De ami igazán meglepő: bár 35 éve vannak a pályán, mégis újra és újra meg tudják szólítani a rock and roll neonfényes kapuján érkező új belépőket, azaz a tiniket.
Kulcsdalok: Legjobb méreg, Rohadt a hely, A Rock & Roll Rugója, Mennyország tourist, Ez az a ház

Rohadt a hely

Szakadó esőben várom a járatot,
Szidom a sofőr anyját, sokáig váratott.
Talán ez az az éjszaka, ami soha nem ér véget,
Dobok a tűzre, az arcomon érzem, a lángja hogy éget.

Ahogy az árnyékom az égig ér hátulról a fényben,
Én úgy maradtam itt, ebben az örökké sötétben.
De a lényeg a bélyeg a nyelved alatt,
Hiába változol, ha minden más ugyanolyan marad.

Látom, hallom, érzem
Rohadt a hely, ahonnan érkeztem,
Rohadt a hely, én fáztam, éheztem.
Rohadt a hely, a gyengék nem bírják,
A törvényeket farkasok írják.
Rohadt a hely, rohadt a hely, rohadt a hely.
Rohadt a hely, rohadt a hely...

A képen közönség a Tankcsapda zenekar koncertjén a soproni Volt Fesztiválon 2014-ben. Fotó: Mohai Balázs / MTI