A tánc örök játék

A Kapás utca 55. szám alatti épület az amatőr táncművészet temploma. Hatvan éve Budai Táncklub néven alakult ott intézmény, már előtte is a minőségi táncoktatásról volt híres, azóta pedig főleg. Erre a küldetésére különösen büszke a klub, melyről jelenlegi vezetője, Puskás Judit táncművész az évforduló kapcsán mesélt.

1962-ben alakult az intézmény. Mesél a kezdetekről? Nem sok tánciskola működik töretlenül ilyen régóta.

Az akkori tanács úgy döntött, hogy a táncművészet hódolóinak megfelelő, kulturált helyet hoz létre a II. kerületben. Az első igazgatónő, Szántó Klára pontosan kijelölte számunkra az utat, kiváló szakemberként a színház és a tánc minden területén jártas volt. Nagyszerű tehetséggel találta meg a különféle ágazatok legjelesebb személyiségeit, művészeit, akik méltón képviselték szakmájukat a táncklubban. Ők olyan perspektívát jelöltek ki a felnövekvő generációnak, ami felkeltette a II. kerületi polgárság érdeklődését a táncművészet iránt.

Berczik Sára és Hajós Klára mozdulatművészetet és esztétikus testképzést, Kemény Melinda bárónő klasszikus balettet, Szereba Imre és Köves Gabriella pedig társastáncot tanítottak. Az épület korábban, az ötvenes években tánciskolaként működött, és a társastánc szerelmeseit vonzotta. Később, az 1960-as években felpezsdült az élet: amikor a Budai Táncklub megalakult, különféle versenyek, tanfolyamok is helyet kaptak, szakmai, minőségi programok alakultak. Mindenki megtalálta a számára megfelelő táncstílust. Az intézmény sikere mindig is a profi munkaközösségben és a jó hangulatban rejlett. Akik ide látogatnak, ma is családias környezetbe és rendkívül befogadó társaságba érkeznek.

Milyen táncműfajok hódítottak itt a kezdetekben, az 1960-as években?

Az össztáncok jöttek divatba, melyek űzése ismerkedési formává is vált, így a klub elegáns találkahelyként is funkcionált a fiatalok számára. Sok szerelem szövődött a táncklub falai között, ahol Szereba Imre és Köves Gabriella fantasztikusan vezette a társastáncórákat. Ezzel párhuzamosan a nyolcvanas években új mozgásformák törtek be, ezekhez alkalmazkodva új művészeti és oktatási módokat is bevezettek.

Akkor még Magyarországon a mozgásművészet kultúrája modern irányzatnak számított, mellette a klasszikus balett pedig nélkülözhetetlen alappá vált. A populárisabb műfajok, mint a jazzbalett, szintén az 1980-as években jelent meg. 2010-től, amikor a klub intézményvezetője lettem, próbáltam a hagyományos, klasszikus műfajokon túl modern, kortárs stílusokat is bevezetni, és így sikerült olyan fiatal tanárokat találnom, akik a mai napig viszik, átadják az új szellemű irányzatokat. Mindig szükség van a frissítésre.

És manapság melyik táncstílus divatos a klubban? Kik járnak önökhöz?

Kétévestől a senior korosztályig különböző műfajokban járnak hozzánk táncolni tanulni. Vannak, akik a hagyományos, régebbi stílusokat kedvelik, vannak, akik inkább a modernre voksolnak. A fiatalokat inkább a trendi, kortárs műfajok érdeklik, de érdekes, hogy sok tanítványunk az ifjúsági korosztályból ezek mellett a klasszikus balettképzést is igényli, és párhuzamosan végzi a kettőt. A senior korosztály számára esztétikus testképzést tanítunk, körükben a Berczik-torna rendkívül népszerű. Az elnevezés mesterasszonyukról ered, aki kilencvenéves koráig női tornát tanított nálunk, és híres színésznők, táncművészek is jártak az óráira. Mindig olyan sokan voltak, hogy alig fértek el a teremben.

Rengetegen járnak ide, ennek megfelelően számos fellépést, versenyt szerveznek a diákjaiknak. Mi teszi az iskolát egyedivé?

Nem profik számára tartjuk a tanfolyamainkat, viszont profik tanítanak, és azokat is várjuk, akik a professzionális színpadokon nem kaptak helyet, mégis szeretnék ezt a műfajt magas szinten űzni. Azt szeretnénk, ha a programjaink során mindenki megélhetné a tánc élményét, hiszen az egy örömforrás. A homo ludens jelentése játszó ember; a tánc pedig örök játék. A minőségnek köszönhetjük, hogy előkelő helyet foglalunk el a tánciskolák között.

Hogyan ünneplik a 60. évfordulójukat?

Már zajlanak a különféle programok, jóllehet a jubileum napja október 2-re esik. Az online felületünkön a táncklub történetéről sorozatot indítottunk, az épület születésétől egészen a mai napig. Rajzpályázatot hirdettünk a gyermekeknek, mert a kicsik szeretnék az iskola iránt érzett szeretetüket kimutatni. Jubileumi kiadványt készítettünk, amely a korábbiaktól eltérően nem a múltra, hanem inkább a jelenre, a tanárok által biztosított nívóra és a rendezvények sokszínűségére helyezi a hangsúlyt.

Budai Táncklub baráti találkozó címmel érdekes program lesz szeptemberben, ahová az egykori és a jelenlegi tagokat várjuk. A záróeseményünk három részből áll majd: lesz egy protokolláris gála, amelyre mindazokat meghívjuk, akik valaha a klubban tevékenykedtek, de már máshol tanítanak, és megkérjük őket, hogy hozzák el a tánccsoportjaikat és mutassák be a jelenlegi tevékenységüket. Azután a jelenlegi tanáraink mutatkoznak be egy-egy koreográfiával, illetve két jubileumi estet tartunk a tanítványainkkal az előző egy év „terméséből”. Bárkit várunk erre az alkalomra, aki érdeklődik irántunk.

És hogyan készülnek a jövőre? Milyen új ötleteik vannak a következő generációnak?

Mára olyan fiatalok is vannak a tanáraink között, akik az állandó megújulást biztosítják. Berczik Sára tanítványai és az ő diákjaik is oktatnak nálunk: továbbörökítik a metódust és a hangulatot, ami egyedülálló ebben az intézményben. Tovább szeretném erősíteni a modern, kortárs műfajokat, bár úgy érzem, hogy például a közeledő Tánckiállítás nevű rendezvényünk méltón képviseli az új szellemű vonulatot is. Ez április 24-én lesz: komplex fesztivál táncbörzével, workshoppal, versenyekkel. Büszkék vagyunk rá, hogy az országos kortárs-modern táncművészeti versenyünkre tizenhat városból kilencvenkét koreográfiával összesen 457 fellépő érkezik, akik öt táncművészeti műfajban, három korosztályban mérik össze a tudásukat.

Hányan járnak a táncklubba?

Jelenleg 42 tánccsoportunk van, ez több száz növendéket jelent. A Budai gála-előadásaink, a táncversenyeink, a Berczik Sáráról elnevezett emlékverseny mind alkalmat ad számukra, és a külsős jelentkezők számára is a megmutatkozásra. Idén tizenegy vizsgaelőadást tartunk, mivel a nagy létszám rengeteg nézőt, szurkoló szülőt vonz. Volt olyan eset, hogy az egyik négyéves körüli kislánynak harminc ismerőse vett jegyet az év végi bemutatóra. Nagyon szeretik a családtagok ezeket a fellépéseket, amelyek egyben megmérettetések, hiszen a növendékek ekkor mutatják be, amit egész évben tanultak.

Vannak, akik csak egy évet, vannak, akik évtizedeket járnak hozzánk. Miután műkedvelőkről van szó, nincs keret, hogy mennyi ideig foglalkozhatunk velük. Ettől függetlenül többekről egészen fiatalon kiderül, hogy profiként is megállnák később a helyüket, a jó szemű szakembereink azonnal kiszúrják őket. Rájuk külön odafigyelünk, mivel intézményünkben rendkívül fontos a tehetséggondozás. Ha a szülők nyitottak és igénylik a szakmai segítséget, szívesen megadjuk, és az ilyen fiataloknak akár szóló- vagy duettkoreográfiákat tanítunk, valamint ötleteket adunk, hova lépjenek tovább a táncművészet útján. Sok olyan növendékünk van, aki profi táncművész lett.