A Vígszínház sajtótájékoztatójára érkezve rögtön a Liliomfi kulisszái közé csöppenünk, egymásra hányt ajtók, sehová nem vezető kilincsek, ablakok töltik be a nagyszínpadot, amelynek elején a címszerepet játszó Keresztes Tamás egyensúlyozik. Rövid jelenetük ízelítőt ad abból, amit ifjabb Vidnyánszky Attila rendező és a szövegkönyvet jegyző Vecsei H. Miklós megálmodott. A darabot csaknem tíz évvel ezelőtt már színpadra vitték: „Hagyjanak minket játszani!” – ez volt az akkori előadás mottója, ezt mára újra kell gondolniuk. Rudolf Péter, a színház igazgatója azonban ironikusan megjegyezte: ez a mottó ma is megállná a helyét. – Van a generációmban egy szorongás. A Liliomfi az egyetemi éveink végén ugyanebből a szorongásból fogalmazott. Ma a humorában komolyságot látok, a játéknak tétje van, furcsa félelem és fájdalom kavarog bennünk, hogy nehogy eltűnjön, ami fontos – fogalmazott a rendező. – A történet hangulata, üzenete nem változik, itt mégis nagyobb hangsúly lesz azon a gyönyörűségen, hogy különböző generációk dolgoznak együtt.
Keresztes Tamás korábban a Pinokkió rendezőjeként dolgozott a Vígszínházban, most azonban a másik oldalra került. – A hely léptéke alapvetően különbözik attól, amivel eddig színészként találkoztam, ez egy hatalmas tér – jegyezte meg. Rudolf Péter kérdésére, hogy nem érzi-e magát öregnek Liliomfi szerepéhez, egy történetet mesélt el. – Tegnap kaptam egy e-mailt, hogy fél tíztől hajszínpróba. Egyáltalán nem vettem magamra a dolgot, ám fél tíz után telefonáltak a fodrásztárból, hogy rám várnak… Miközben befestették a hajam, azért felmerült bennem, hogy akkor miért engem hívtak erre a szerepre?! Már nem vagyok fiatal, de azon leszünk, hogy ez ne tűnjön fel – tette hozzá. Rudolf Pétert sokkal határozottabban szembesíti az előadás az idő múlásával: – 1983-ban Lilomfit játszottam, most Szilvai professzort. Szilágyi Csenge arról beszélt, hogy már most szereti ezt a karaktert: – Olyan, mint egy édesség, a ritmusát igyekszem elkapni.
Október 5-én lesz az ősbemutatója az Egy nő anatómiája című darabnak, amely Wéber Kata Pieces of a Woman című filmjének történetéből készült. – Wéber Kata eredetileg egy lengyel színháznak írta meg ezt a szövegkönyvet, azonban filmként valósult meg, így viszont visszakerül az eredeti színházi miliőbe. – Nem érdemes megnézni a filmet, mert megterheli a darabhoz való viszonyt: ha jó, az szorongással tölt el, ha rossz, akkor az talán kicsit felemel, de igazából nem érdemes – fogalmazott Alföldi Róbert rendező. Rudolf Péter megjegyezte: az olvasópróbán mintha elfátyolosodott volna a tekintete. – Itt nőttem fel, nyolc évig voltam a Vígszínházban, a Házi Színpadon kezdtem rendezni, és ahogy az ember egyre öregebb, ettől meghatódik, és már nem is szégyelli.
Petrik Andrea – az előadás főszereplője – elmondta, hogy a Covid alatt látta ezt a filmet, és meg is jegyezte a férjének, hogy ő biztosan nem tudná eljátszani, hogy szül, nem is emlékszik rá. Alföldi Róbert arról beszélt, hogy a szülés a darabban csak a prológus, a lényeg utána következik, amikor összeül a család, és az a kérdés: egy tragikus történet után hogyan tud valaki objektíven, önhazugság nélkül ránézni a világra, hogyan tud felállni és továbbmenni úgy, hogy ez különös módon akár előrevigye. Ez egy nagyon színészközpontú darab, tehát igazán nem is kell rajta rendezni semmit – jegyezte meg, majd arról mesélt, hogy hiába adott életet Petrik Andrea már két gyermeknek, rendezőként ő jobban tudja, hogyan kell szülni a színpadon. – Fogalmam sincs a valós folyamatról, de a színpadon ezt rendszerbe kell rakni. Néhány éve Szombathelyen Bánfalvi Eszternek is én mutattam meg, hogyan kell egy terhes nőnek leülnie a színpadon. A színészek nagyon röhögtek, mert ő négy hónapos terhes volt, de szerintem én akkor is jobban ültem le.
Telekes Péter – a másik főszereplő – négygyermekes apuka, így a szülésjelenetbe belekerültek az ő személyes élményei is. – Amikor a harmadik gyermekünk született, azt gondoltam: most már profinak kell lennem, ezért szereztem egy fejre rögzíthető kamerát, előző nap gondosan varrtam egy gumiszalagot, ám mint egy Mr. Bean-moziban, a kamera az első pillanatban felcsúszott, így van egy négyórás felvételem a műtő plafonjáról.
Esterházy Péter Mercedes Benz című darabját Zsótér Sándor rendezi, aki már a Búcsúszimfóniát is színpadra állította. – Nagyon szeretem Esterházyt, aki talán az egyetlen ember volt az életemben, aki szemmagasságból tekintett rám – fogalmazott. – Ez – a műfajmegjelölést tekintve – történelmi revü, amely áttekinti a magyar történelmet. Esterházy nem tartotta magát darabírónak, ironikus viszonyban volt ezzel, minket ezért megizzaszt a dolog, de a nézőnek talán örömet okoz – fűzte hozzá.
Spiró György Az imposztor című darabját a Pesti Színházban mutatják be. Rudolf Péter rendezi ezt a fájdalmasan szép történetet arról, hogy kik vagyunk és hogyan működünk, a politika hogyan viszonyul a színházhoz. A rendező elmondta: Spiró György a kérésére átírta a darab végét, és további részeket emelt be a regényből. Bogusławskit, a színészfejedelmet Kern András játssza, aki 137 szereppel a háta mögött egyre jobban izgul. – Valló Péter mesélte, hogy fiatalon benyitott egy öltözőbe, Bulla Elma ott ült, és rettentő ideges volt, noha a sokadik előadása volt valaminek. A 22 éves Péter kérdezte, hogy: – Miért tetszik izgulni, hát már annyira tetszik tudni ezt. Mire Bulla Elma elmagyarázta neki, hogy az izgalom a korral nem csökken, hanem nő. Egyre nehezebb szöveget tanulni, megcsinálni egy szerepet, van ezen félnivalónk.
Igó Éva a közös munkáról szólva azzal kezdte, hogy Kern Andrást nem lehet megszokni, minden egyes pillanatban meglepi az embert valamivel. – Szerelmes vagyok az Andrisba, bármit tesz, megyek utána. Majd emlékeztette színésztársát, hogy az első mondata a darab szerint, amikor Bogusławski megérkezik az, hogy: – Maga milyen öreg! Mire Kern azonnal rákontrázott a darabbeli válaszával: – Maga se lett fiatalabb.
Bodó Viktor Az ember, aki elvesztette az időt című decemberi bemutatója egy hazánkban még ismeretlen norvég író, Jonas Petter Aronsen máig kiadatlan, azonos című műve alapján készül. A hosszan áradó szövegfolyamot Csehov Platonovjának ihletésére írta a szerző. A magyar színpadi változatot Kovács Krisztina és Róbert Júlia írják. A szerző a mágikus abszurdot és a pszichorealizmust keveri, őrület és humor vegyül a történetbe – fogalmazott a rendező.
A Pesti Színházban a Rémségek kicsiny boltja című musicalt Varró Dániel újrafordított dalszövegeivel mutatják be, Novák Eszter rendezésében. Seymour, az ügyetlen ifjú botanikus és különleges növénye, Audrey II fantasztikus története Roger Corman 1960-ban forgatott kis költségvetésű, fekete-fehér filmváltozata óta tartja rettegésben és fakasztja nevetésre a közönséget. A film alapján készült, 1982-ben bemutatott rockabilly-musical minden rekordot megdöntött az Off-Broadwayn, aztán bejárta az egész világot, és negyven év után tér vissza a magyarországi ősbemutatójának helyszínére. – Nagyon őrült előadást kell csinálni, mert ez egy horrorparódia – jegyezte meg a rendező.
A főszerepet játszó Orosz Ákos elmesélte, hogy ő úgy került a színház közelébe, hogy alapítottak egy zenekart, hogy jól tudjanak csajozni, zenélni azonban nem tudtak. – Akkor kaptam egy szájharmonikát, és végül ennek köszönhetem, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem a színpaddal.
Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének adaptációját Valló Péter állítja színpadra. – A közönség nagy része nőkből áll, ezért elkezdtünk lányregényt keresni – jegyezte meg mosolyogva a rendező. Jane Austen kultikus regényének főszerepét Waskovics Andrea és Wunderlich József játssza.
Rudolf Péter bejelentette a színház negyedik játszóhelyének létrehozását. A Víg Szalon a Hegedűs Gyula utcában, a hajdani Club Kávézó bérelt épületében nyitja meg kapuit. A Szalonnal az egykori polgári szalonok hangulatát szeretnék megteremteni, ahol írókkal, színészekkel, zenészekkel, alkotókkal találkozhat majd a közönség. Az október 12-i nyitóesemény különleges irodalmi est lesz. Kortárs írók – Dragomán György, Szabó T. Anna, Grecsó Krisztián, Vámos Miklós, Nyáry Krisztián, Nádasdy Ádám, Darvasi László, Tóth Krisztina és Závada Péter – erre az alkalomra készült, a pesti szalonok hangulatát felidéző szövegeit a társulat tagjai fogják felolvasni. Másnap pedig Az imposztor bemutatójához kapcsolódva Spiró György, Kern András és Rudolf Péter, Nyáry Krisztián moderálásával fog beszélgetni. A közönség szeptember 15-én, a Vígnapon már bepillanthat a Liliomfi próbafolyamatába, kulisszajárásokon, dedikáláson, tánctanuláson, jelmezpróbán, csokoládékészítésen és a Víg125 című, a Vígszínház történetéről szóló fikciós dokumentumfilm első két részének vetítésén is részt vehetnek, a társulat tagjai pedig meglepetés produkciókkal is készülnek.
Fotó: Gordon Eszter / Vígszínház
