A zenekar aranykoráról szól a PASO legújabb dala

Hogy állt össze és miről szól a Golden Days című számotok?

Ez a dal egy – részben önironikus – reflektálás arra, hogy múlnak az évek és idén már huszonkét éves a zenekar, illetve egyben felidézése annak, hogy ennyi idő alatt milyen sok mindent megéltünk. Voltak olyan kiemelkedően szép élmények is, egyfajta „arany napok”, amelyek jó eséllyel már sosem térnek vissza, de ennek ellenére mi továbbra is itt vagyunk, terveket szövögetünk, zenélünk, élünk. Ennek a hangulatát képeztem le a szövegben.

Hogyan jelenítetted meg a szövegben az „arany napokat”?

Az azokat átitató érzést igyekeztem megfogalmazni, átadni. Amikor először hallottam a Tisza Gergő (a zenekar gitárosa) által készített zenei részt, a dallamvezetés nyomokban az ír folkzenét juttatta eszembe, aminek a hangulata egyfajta heroikus attitűdöt idézett fel bennem. Erről a heroikus hangzásról bevillant egy nosztalgikus, hősies érzés, amit megpróbáltam szavakba önteni, és a folyamat közben először gyerekkori barátságok jutottak eszembe, majd rájöttem, hogy ezek a sorok ugyanúgy igazak a zenekarra, a mi arany napjainkra is – így született meg a dal témája, aminek a kicsengése az, hogy: szuper dolgokon mentünk keresztül, és akárhogy is változnak a körülmények, még mindig itt vagyunk, csináljuk, amiért hálásak lehetünk, előremutató a helyzet.

Kérlek, mesélj a dalba foglalt fényes, szép időszakról!

A PASO zenekarnak volt olyan szerencséje, hogy szubkulturális – ska, reggae – zenével tudott mainstream előadóvá válni és nagyon nagy számú közönséghez szólni. Ska-, reggae-zenekarként országos tévékben, rádiókban szerepeltünk és fesztiválok nagyszínpadjain léptünk fel, miközben más országokban szűk rétegnek játszották a zenészek ezt a műfajt.

A trendek közben változtak, a mai zeneiparban már nem a szubkulturális zenék tarolnak nagyot. Manapság főként a hiphop- és popzene hódít, a szubkultúrák pedig mintha kissé feloldódtak volna, legalábbis azt látom, hogy nincs éles határ a bizonyos műfajok követőtábora között.

Mivel és hogyan tágítottátok a ska, reggae műfaj kereteit?

Sokféle zenét hallgatnak a zenekar tagjai, és ezek a hatások közvetetten vagy közvetlenül egymásra találnak a dalainkban.

Utóbbi kapcsán említem a Liszt-feldolgozásunkat. A magyar népzenei kikacsintást pedig idővel magasabb szintre emeltük  egy projekt szervezésével, melynek eredménye a Heritage című nagylemez. A kétszeres Grammy-díjas, Bartók Béla-rajongó producer, Victor Rice ötlete volt, hogy csináljunk egy olyan fúziós konceptalbumot, amellyel megmutatjuk, hogy a magyar népzene és a karibi lüktetés összeboronálható. Emellett tavaly jelent meg a Big Band Live című lemezünk, amelyen áthangszerelve, tizenhárom fúvóssal, big band felállásban adtuk elő a dalainkat.

Mi segít nektek abban, hogy az arany napokon túl se veszítsetek a fényetekből és fennmaradjatok?

Az, hogy van egy nagyon lojális és kitartó saját közönségünk, akik egyrészt értékelik azt, hogy konstans színvonalat és értéket hozunk nekik, másrészt nyitottak az újra. Valószínűleg azáltal tudjuk őket megtartani, hogy sosem csalódnak az évtizedek óta változatlan koncertélményben. Azt kapják tőlünk, amit várnak: energikus, jó hangulatú, sodró lendületű koncertet. Ha valaki ilyen hangulatra vágyik, elég eljönnie egy PASO-koncertre, ahol az új szerzeményeink is megjelennek a már régóta játszott dalaink mellett, így beépülnek a közönségünk által hallgatott dalok közé.

Mi az, amit elárulhatsz a már készülő új PASO-albumról?

Elég diverz, széles zenei spektrumot fed le, sokféle típusú dal lesz rajta. Például lesz „lovers rock” (szerelmes reggae) hangulatú szám, ami azért érdekes, mert ilyesmit még nem csináltunk korábban, mellette lesz lendületes, modernebb skadal, ami magában rejti azt a raggás vonalat is, amiért sokan szeretnek minket, de lesznek instrumentális klasszikusabb skadalok is. Heterogén album lesz. Reményeink szerint az év vége felé megjelenik, de nem ígérek semmit, mert ismerem magunkat és tudom, hogy szeretünk „ülni” az anyagokon. (nevet) A címe pedig meglepetés – annál is inkább, hogy még nem fixáltuk, hogy mi legyen az.

Hol találkozhat veletek legközelebb a közönség?

Július 24-én a Reggae Campen játszunk, július 26-án a Kobuci Kertben, 27-én pedig a Művészetek Völgye Petőfi Udvarában. A Kobuciban lesz a leghosszabb játékidejű nyári koncertünk, ami mindig eksztatikus hangulatú, egy kiemelt buli az évben, de mindhárom említett bulin nagyon oda fogjuk tenni magunkat, úgyhogy várunk mindenkit szeretettel mindre! (mosolyog)

Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu