Samuel Beckett 1906. április 13-án, nagypénteken született Dublinban. 1923 és '27 között a Trinity College hallgatója volt, majd a híres párizsi egyetemen, az École normale supérieure-ön lett tanársegéd. Ebben az időben több művésszel és kritikussal ismerkedett meg, többek között James Joyce-szal, valamint a rá nagy hatást tevő katolikus költővel, Thomas MacGreevyvel.
Ebben az időszakban jelentek meg első cikkei, tanulmányai is. Regényírással is foglalkozott, azonban a sikerek elkerülték ezen a területen. Meglehetősen jó nőkről álmodom című könyvét például évekig hiába próbálta kiadatni; később egyenesen megtiltotta a megjelenését. Végül 1938-ban publikálták Murphy című regényét, ami már magán hordozta a Beckettre jellemző pesszimizmust és fekete humort. A második világháború kitörésekor csatlakozott a francia ellenálláshoz és futárként segítette őket a német megszállás alatt. Később kénytelen volt Roussillonban rejtőzködni; ebben a két évben írta Watt című regényét. A háborúról később nem szívesen beszélt az amúgy is ritkán nyilatkozó Beckett, hiába kapott tevékenységéért kitüntetést a francia államtól.
A második világháború után már csak francia nyelven írt. Ebben az időszakban születtek legismertebb művei, köztük a Godot-ra várva. A darabot 1953-ban mutatták be Párizsban, ahol a közönség és a szakma is pozitívan fogadta. A későbbi angol és amerikai debütálások viszont vegyes érzelmeket váltottak ki. Ennek ellenére Beckett neve bekerült a köztudatba és vele együtt az abszurd színház is egyre ismertebbé vált. Erre a műfajra jellemző, hogy az emberi élet értelmetlenségét állítja a középpontba, fekete humorral, parodisztikus és horrorisztikus elemekkel kiegészítve.
A színdarabok mellett számos más műfajban is kipróbálta magát. Hangjátékot írt például a BBC-nek (Zsarátnok), valamint az egyszerűen csak Film címre hallgató, Buster Keaton főszereplésével készült mozi forgatókönyvéhez is hozzájárult. 1969-ben pedig megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amit viszont a mindig figyelmet kerülő Beckett nem volt hajlandó átvenni. Helyette francia kiadójának vezetője vette át a kitüntetést, a vele járó anyagi juttatásokat pedig az író más művészek támogatására fordította.
Élete utolsó éveiben is kísérletezett a műfajokkal, és a minimalizmus felé fordult. Nem én című darabjában csak a színésznő, Billie Whitelaw szája látszik; Lélegzet című előadásában pedig már egyetlen színész sincs. Utóbbi pár másodperces játékidejével be is került a Guiness Rekordok könyvébe, mint a legrövidebb színdarab. Életének utolsó műve a Mi is a szó című vers, amit egy párizsi idősek otthonában írt. Fél évvel felesége halála után, 1989. december 22-én hunyt el.
Forrás: wikipédia
