Ady Endre és Diósyné Brüll Adél kapcsolata az egyik legismertebb szerelmi történet a magyar irodalomban. Az MNMKK OSZK Kézirattára 213 levelet őriz kettejük levelezéséből, amelyek a ma ismert, egymásnak szóló üzeneteik túlnyomó részét adják. E levelek digitális másolatai váltak mindenki által hozzáférhetővé.
A nemzeti bibliotéka kézirattára hazánk legnagyobb kéziratgyűjteménye, amelynek alapját a könyvtár alapítója, Széchényi Ferenc tette le. A tár több mint másfél millió kéziratot őriz: hatszáz középkori kódexet, több mint harmincezer újkori kötetes kéziratot, negyvenezer levelet és több mint hétszáz személyi hagyatékot. Ez utóbbiak között van Ady Endre első nagy szerelmével, Lédával folytatott levelezése is.
Kettejük kapcsolatának dokumentumai több lépésben kerültek a Kézirattár gyűjteményébe. Révész Béla, Ady jó barátja és monográfusa vásárolta meg a „relikviadobozt” Léda húgától, Brüll Bertától. Léda ebben a dobozban tartotta Adyhoz kötődő emlékeit. Révésztől az anyag egy részét a Széchényi-könyvtár vette meg, egy másik részét pedig Révész orvosa, Nádor Henrik, aki maga is Ady-rajongó volt. Később anyagi okok miatt kénytelen volt megválni gyűjteményétől. Az irategyüttes végül Ady titkárának özvegyétől, Steinfeld Nándornétól érkezett a Kézirattár állományába.
A 213 dokumentum túlnyomó része Ady által írt levél. A szerelmesek 1903-ban találkoztak először Nagyváradon, ahová az akkor már Párizsban élő asszony hazalátogatott. Ady nemcsak Lédával, de a férjével, Diósy Ödönnel is baráti viszonyt igyekezett fenntartani. A költő leveleinek jelentős részét Párizsba küldte, kettős címzéssel: azok, amelyek a házaspár mindkét tagjához szóltak, közös lakásuk címére érkeztek, míg a kimondottan szerelmes témájúakat „postán maradó” megjegyzéssel látta el. A levelezés végigkíséri kettejük viharos, ambivalens szerelmét, amely nemcsak heves héjanászukba, hanem személyiségükbe is betekintést ad. Sok panasz, bántás, mégis szenvedélyes ragaszkodás jellemzi kapcsolatuk kilenc évét.
Ady költészetében is fontos szerepet kap múzsája, Léda. Jellemző szerkesztési elve, hogy ciklusokra bontotta versesköteteit. A kapcsolatuk alatt megjelent kötetek mind tartalmaznak Lédához szóló ciklust. Ady végül 1912-ben a Nyugatban közölt híres szakító vers, az Elbocsátó, szép üzenet soraival zárta le kapcsolatát múzsájával.
