Az afrikai zenétől Liszt Ferencig

Pontosan hogy kell elképzelni egy koncert rendezőjének a munkáját?

Hogy mit is kell rendezni egy koncerten, azt elég nehéz megfogalmazni. Azt mondanám, hogy egyszerre mindent és semmit. Hogy egy példával írjam le: a Talamba koncertjén a finálé egy afrikai szám, aminek az elején egy száztagú gyerekkar, Gödöllő egyesített gyermekkórusa lép fel. Az én dolgom, hogy kitaláljam, hogy a zenészek a kórus előadása közben hol és mit csináljanak, nekem kell megtervezni a színpadképet. Sőt, az én dolgom már ott kezdődik, amikor kitalálom, hogy egyáltalán szerepeljen egy száztagú gyerekkórus ezen az estén. Úgy is mondhatnánk, hogy azért nincs dolgom, mert négy nagyszerű zenésszel működöm együtt, és én is csak hallgatom a fantasztikus előadást. Viszont közben kell egy ember, aki kitalálja, hogy ki, mikor, hol, milyen ruhában, milyen díszletek közt csinálja, amit csinál. Ha egy színdarabra jól osztom ki a szerepeket, akkor a terheim felét leveszem a vállamról, hiszen az előadás ötven százaléka már biztosan jó lesz. Most is ez a helyzet, hiszen ez a négy srác remek zenész, nem sülhet el rosszul.

Akkor a Talambával könnyű volt együtt dolgozni?

Igen. Korábban nem is ismertem őket személyesen, csak május-június környékén kaptam a felkérést, hogy lenne-e kedvem megrendezni a koncertet. Természetesen volt, hiszen a zenéjüket eddig is szerettem, május óta pedig velük is ismerkedem: végigbeszéltünk és kitaláltunk mindent. Abszolút egy hullámhosszra kerültünk, és ha mondtam valamit, rögtön kapcsoltak, és azt is értették, hogy mi van mögötte.

Előfordult, hogy nehéz volt a munka, mert nem jól lettek kiosztva a szerepek?

Hála istennek nem. Talán mert óriási szerencsém van, de valószínűleg az is szerepet játszik benne, hogy elég finnyás vagyok, ha választásra kerül a sor. Imádok élni, és eldöntöttem, hogy nem szúrok ki magammal, csak úgy vállalok el valamit, ha élvezem, hogy csinálhatom. Sajnos sokan úgy gondolják, hogy a színház életre-halálra van. Szerintem csak és kizárólag az életre. Természetesen iszonyú jól kell csinálni, de nem szabad belehalni.

Egy koncertet nehezebb megrendezni, mint egy színdarabot?

Teljesen más, mint a színház, de én szeretem a változatos dolgokat. Úgy szoktam mondani, hogy öt oklevelem van. Az ELTE BTK-n szereztem egy bölcsész diplomát, van egy esztétika szakosítóm, egy marketing és reklám manager végzettségem, tavaly óta, miután elvégeztem az angol nagykövetségen a British Council képzését, már narrálhatok vakoknak és gyengén látóknak, ezen kívül okleveles liftkezelő is vagyok.

A lifelong learning akkor abszolút megvan nálad.

Igen, mert annyira működik nálam az életimádat, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy unatkozzak. Ahhoz túl rövid az élet.

A Talamba koncerten pontosan mit láthat majd a közönség?

Úgy próbáltuk meg összerakni, hogy mindenfélét mutassunk, és kiderüljön, hogy a Talambát nem lehet beskatulyázni, mert ők az afrikai zenétől kezdve a bolerón át Liszt Magyar rapszódiájáig mindent tudnak. Mindebben olyan vendégek is a segítségükre lesznek, mint Falusi Mariann, Fábián Juli, Varnus Xavér, Horgas Eszter, Zoohacker, Csányi István, Swing ? la Django, Cimbaliband, a Fricska Táncegyüttes, a Z-Drums, Kiss István, Banai Szilárd, Furák Péter, Lázár Gyula és a már említett Gödöllő Város egyesített 100 tagú gyermekkórusa.

A sorrendet mi alapján raktátok össze?

Én azt javasoltam, a srácok pedig egyetértettek, hogy ne tartalmi összeállítás legyen. Azt a tematikát követjük, hogy a nézőt egyszer csak feldobjuk, aztán hagyjuk egy kicsit pihenni, majd újra felpörgetjük valamivel. Persze a pihenés alatt azt kell érteni, hogy egy rövid ideig csak a hangzást élvezi, és nem akar felugrani azonnal táncolni.

A koncert tervezésekor mennyire vontad be a zenekart az ötletelésbe?

Mindig be szoktam. A vendégeket nem igazán, de a zenészeket mindenképp. Soha nem az számít, hogy én mit akarok, hanem az, hogy hogyan tudnám minél jobban kidomborítani az ő erősségeiket. Ők a főszereplők, én a háttérben maradok.

Gondolom, egy ilyen rendezést komoly kutatómunka előz meg.

Igen, abszolút. Ezért igyekszem eljutni minél több koncertre. Legutóbb elmentem a Michael Bubléra, de külföldre is eljárok, ha olyan előadók lépnek fel, mint mondjuk Tina Turner vagy Madonna, mert ezekből lehet tanulni. Bár az itteni koncertekhez nem tudunk annyi pénzt előteremteni, de jó látni az ötleteket és inspirációt meríteni belőlük.

Miért a Müpa?

A Művészetek Palotája, és az, hogy egy koncert a nemzeti hangversenyteremben kaphat helyet, mindenképpen rangot ad. Nekem ráadásul leegyszerűsítette az életem ez a helyszínválasztás, hiszen tíz éve a Müpa művészeti tanácsadójaként is dolgozom.

Mit csinál egy művészeti tanácsadó?

Kitalálok dolgokat. Van, hogy dramaturgja, rendezője vagyok egy-egy rendezvénynek, vagy kitalálom, hogy milyen műsort állítsunk össze. Javaslattevő vagyok.

Mondasz néhány érdekes példát rá, hogy a rengeteg színdarabon kívül eddig miket rendeztél?

Volt például a Müpában egy Brahms-est, ahol azt találtam ki, hogy a Magyar táncokat 10-15 féle zenei módon szólaltassuk meg. Rendeztem táncdalfesztivál koncerteket is, de tavaly én csináltam a Prima Primissima díjátadó gálát, amire idén is engem kértek fel, isteni munka. November végén Berlinbe utazom, mert az általam rendezett Szépség és a Szörnyeteg turnéja most ott tart, amit mindig én segítek színpadra. Aztán Zalaegerszegen Csókos asszonyt rendezek, tavasszal pedig megyek a Játékszínbe is, hogy megrendezzem a Vidám kísértetet. A Játékszínhez egyébként a Talambának is van kötődése, hiszen ők írják a decemberben bemutatásra kerülő gyerekdarab, a Gombóc Artúr zenéjét.