A Magyar Természettudományi Múzeumba évente 160 ezren látogatnak el. A szomszédos épület, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem padlástere a múzeum embertani táráé. A vitrinekben sok ezer koponya és egyéb csontmaradvány látható, illetve itt őrzik az 1994-ben a váci Fehérek templomában talált világhírű múmiákat is. És itt óvták a macsói Béla herceg maradványait ? úgy, hogy nem tudtak róla.
A Vasárnapi Ujság és a Budapesti Hírlap tudósítása szerint 1915 tavaszán a Margit-kolostor sekrestyéjének feltárásakor a padozat alatt találták meg Béla herceg maradványait. A csontokat a Budapesti Tudományegyetem Embertani Intézetébe szállították, ahol Bartucz Lajos megvizsgálta őket. Az ismert antropológus arra a következtetésre jutott, hogy azok a 13. századból valók, egyetlen egyénhez tartoznak, aki egy 20-25 éves férfi, termete 171 centiméter magas lehetett. Bartucz 23 kardvágást különített el a csontvázon, a koponyán több, egyenként is halálosat. A tudós Klebelsberg Kunó kultuszminisztert, a miniszterelnökséget és a Közmunkatanácsot is megkereste, hogy méltó elhelyezést kapjanak Béla maradványai a Margitszigeten. Nem járt sikerrel.
Bartucz Lajos korának legkiválóbb antropológusa volt. Ő végezte a magyar jakobinusok (1914, 1953), az Apafiak (1927), Katona József (1930), II. Rákóczi Ferenc (1935) és Semmelweis Ignác (1963) csontvázának antropológiai vizsgálatát. Első pillanattól a macsói hercegként azonosította a maradványt, amit elsősorban a csontokon látható, kardtól és tőrtől származó sérülésekre alapozott. Jóval több vágás, döfés és szúrás érte, mint amennyi sebet valaki egy csatában szerez. Egy ütközetben ugyanis a lehető leggyorsabban ölik meg az ellenséget, ezt az áldozatot ellenben megkínozták.
A herceg csontmaradványait 1915 után Bartucz Lajos őrizhette éveken át, várva a maradványok méltó elhelyezéséről szóló határozatra. 1929-ben egy újságírónak tett nyilatkozatából kiderül, hogy ekkor a herceg csontjai a Néprajzi Múzeum raktárában voltak. A csontokról az antropológus utoljára 1938-ban A magyar ember című könyvében közöl fényképet, ezt követően nem tudni, mi történt a lelettel.
A Néprajzi Múzeum embertani gyűjteményéből alakult 1945-ben a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára, ezért logikusnak tűnt, hogy a herceg csontjai is oda kerülhettek. Azonban mindenki úgy tudta, hogy azok a világháború alatt elvesztek. Az embertani tár két antropológusa, Buzár Ágota és Bernert Zsolt találta meg a csontmaradványok egy részét a múzeum több tízezer emberi maradványt számláló gyűjteményében.
Az csontokon lévő sérülésekről először a Határtalan Régészet szaklapban, majd a múzeum blogján is részletesen beszámoló két kutató szerint a koponyatetőn három, egyenként is halálos kardvágás nyomait lehet megfigyelni, amelyek jókora darabot kihasítottak, és több csontot meg is repesztettek. Az orrcsonton, mindkét szemüreg csontos peremén és a bal járomíven is találtak vágásnyomokat. A bal járomívet érő vágás elmetszette a felső állcsont egy részét is. A gipszmásolat mindkét szemüregében látható vágás. Szintén kardvágás nyomait találták mindkét oldali kulcscsonton, valamint a jobb felkarcsonton. A vágások arra utalnak, hogy Béla herceg védekezésként maga elé emelte a jobb karját. A gerincet hátulról érő, gerincvelőt átmetsző szúrás megbénította Béla herceg lábait. A földön fekvő, karjaival még védekezni képes herceg jobb karját is mozgásképtelenné tették. Ezután többen több irányból kaszabolták: kezén, lábán, fején és a törzsén is. Végül orrát és füleit lecsapták, szemeit kiszúrták.
A közeljövőben a csontok műszeres és genetikai vizsgálatára is sor kerül, és szerencsés esetben az Árpád-ház eredetével kapcsolatban is új adathoz juthatunk.
A teljes cikk a Magyar idők 2019. január 5-i számában olvasható.
