Így együtt soha nem látott remekművek, többek között Csontváry Kosztka Tivadar, Fényes Adolf, Holló László, Koszta József, Lotz Károly, Mednyánszky László és Tornyai János munkái mesélnek történeteket az alföldi festészetről, hagyományhűségről, progresszióról. A több mint száz alkotást felvonultató, nagyszabású kiállítás célja kettős: egyrészt a magyar képzőművészet jelentős alkotásain keresztül a helyi kultúra szellemi gyökereit, a társadalmi változások nyomait keresi, másrészt a látogató tájhoz fűződő személyes viszonyára is rákérdez.
Ritkaságnak számít, hogy egy földrajzi terület a képzőművészeti diskurzusban ilyen hangsúlyosan van jelen, annak ellenére ? vagy éppen azért ?, hogy ábrázolás szempontjából szinte ?anti-táj?. A több mint száz munkát felvonultató, nagyszabású tárlat célja kettős: egyrészt a magyar képzőművészet jelentős alkotásain keresztül a helyi kultúra szellemi gyökereit, a társadalmi változások nyomait keresi, másrészt a látogató tájhoz fűződő személyes viszonyára is rákérdez. A kiállítás sétára, kalandozásra hívja a látogatókat az Alföldön mint kulturális térben.
A tárlat első szekciója az Alföldet szimbólumként jeleníti meg ? azt a korszakot, amikor a tájegység a nemzeti identitás és egy vágyott idilli világ terévé vált.
A második szekcióban a szimbolikus táját az életműveket inspiráló konkrét táj váltja fel, a harmadik szekció pedig az 1945 után főként Hódmezővásárhelyhez kötődő ?alföldi festők?, többek között Kurucz D. István, Kohán György, Németh József és Szalay Ferenc műveiből válogat.
A tárlatot az emblematikus festmények mellett több film is színesíti. A puszta ihlette az első magyar művészfilmet, ahol az elsődleges szerepet szokatlan módon nem a színészek vagy a forgatókönyv, hanem a táj szépsége kapta (Georg Höllering, Hortobágy, 1936). A pusztai táj a 60-as évektől kerül ismét a mozgókép látóterébe. Az akkori fiatal nemzedék, főként Jancsó Miklós és Szomjas György filmjeiben az Alföld egy olyan helyi western köntöséül szolgál, ahol a törvényen kívüli magányos hős bő gatyában és cifraszűrben vívja meg a néző helyett a jó és a rossz, az egyén és a hatalom, berögzült ősi rend és gyorsan változó jelen örökös harcát. A mozgókép tehát a XIX. századi puszta mitikus világához kanyarodik vissza, hogy azon keresztül a kor aktuálpolitikai problémáiról beszéljen.
Kuriózum, hogy éppen a tárlattal egy időben készül Hajdú Szabolcs ? egy hortobágyi rabszolgatelepen játszódó ? legújabb, Délibáb című filmje, mely ismét a western zsáneréhez nyúl. A kiállítás Szilágyi Lenke a forgatáson készített stillfotóival zárul.
