A Várfok Galéria június 2-án újra megnyitja kapuit a látogatók előtt. Az 1990 óta működő intézmény alapítója galeristaként kezdetben szűz terepen mozgott, a Várfok azonban idővel a hazai képzőművészet megkerülhetetlen szereplőjévé vált.
Az idén már 30. jubileumát ünneplő galéria alapítójával, Szalóky Károllyal és művészeti vezetőjével, Kovács Krisztinával beszélgettünk.
Az egyik első magánalapítású galéria a Várfok. Károly, honnan jött az ötlet, hogy galériát nyiss?
Szalóky Károly: Már a 80-as években megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy saját galériát nyissak. 1987-ben írtam az első kérvényt, és hosszú évekig vártam az engedélyeztetésre. 1990-ben megvalósíthattam a vágyamat. A kezdeti név, a Várfok 14 Műhelygaléria kényszermegoldás volt, ugyanis az engedélyt kiadó hivatal nem tudta értelmezni a galériás tevékenységet. A névvel azt sugalltuk, hogy itt műtermi tevékenység is folyik, ami valójában sosem volt igaz, de így megkaptam az engedélyt. Akkoriban senki nem tudta, hogyan is működik egy galéria, szűz terep volt előttem. Hosszú évek tanulómunkája, tapasztalata fekszik a mai, nemzetközi követelményeknek magas szinten megfelelő galériámban.
Hogyan alakult ki a galéria művésznévsora, és ez hogyan változott az idők során?
Kovács Krisztina: Károlynak már a nyitáskor egyértelmű volt, hogy nem a személyes művészbarátokkal való kapcsolatára, hanem szakmai alapokra fogja helyezni a művészkör kialakítását. Az volt a szempont, hogy kivel tud stabil, hosszútávú együttműködést létrehozni. Alapvetően a festészet iránti vonzódása és hite adta meg az alapot a művészkör alakulásában.
A kezdeti groteszk-frivol hangvétel – feLugossy László, Bukta Imre, Gerber Pál, Szurcsik József, Gerhes Gábor, Kicsiny Balázs, Roskó Gábor – a későbbiekben átalakult, a kortárs magyar képzőművészet már akkor meghatározó és elismert alakjainak – Szirtes János, Mulasics László, El Kazovszkij, Szotyory László – belépésével. Majd mellettük megjelentek a fiatalabb generációk képviselői, mint Győrffy László, Herman Levente. 2011-ben elkezdtünk fotográfiával is foglalkozni. Ma Korniss Péter és Czigány Ákos erősíti ezen a téren az állandó művészeink csapatát. Fontos, hogy figyelemmel kísérjük és felkaroljuk a legfiatalabb művészgenerációkat is. Jelenleg Nemes Anna, Kazi Roland és Orr Máté a három legfiatalabb művészünk.
Rozsda Endre és Françoise Gilot talán némiképp kilóg a ebből a listából. Hogyan jött létre velük a közös munka?
SZK.: Rozsda Endrét Cserba Júlia művészettörténész mutatta be nekem közvetlenül az 1998-ban rendezett nagy budapesti retrospektív kiállítása után. Még megélte az első Várfok Galériában rendezett kiállítását, amelyet Esterházy Péter nyitott meg 1999-ben. Micsoda megnyitó volt és micsoda társaság gyűjt össze!
Rozsda a halála előtt azt mondta nekem, élete nagy hibája volt, hogy nem állapodott meg galériával, aki képviselné művészetét. Mivel így nem volt, aki biztosítsa számára az állandó jelenlétet, nagyjából 20 évbe telt, mire a rendszeresen megrendezett kiállításokkal, megjelentetett kiadványokkal, ismertté vált a hazai közönség számára is. Rozsdának köszönhetem Françoise Gilot-t is, ő mutatott be neki, amikor egyszer Párizsban meglátogattam. Földbe gyökerezett a lábam, csodálatos élmény volt találkozni a legendás Gilot-val, az élő művészettörténettel. A találkozásunk annyira jól sikerült, hogy megállapodtunk, és 2000 óta képviseljük őt.
KK.: Azóta a nemzetközi szakma is visszaigazolta, hogy Gilot nem csak Picasso múzsája volt, hanem önálló alkotó, aki mögött több mint 70 év munkássága áll. Művei ma már a legnagyobb múzeumokban találhatók a New York-i The Metropolitan Museumtól a párizsi Centre Pompidou-ig. Óriási megtiszteltetés, hogy Európában mi vagyunk az olyan egyetlen galériája, akivel személyes kapcsolatban áll.
Ma milyen típusú művészettel találkozik a látogató, aki belép a Várfokba?
KK.: Minőségi és sokszínű kortárs művészettel. Nem aktuális divatirányzatokban gondolkozunk, hanem alkotókban, életművekben. Azt próbáljuk megérezni, mi az, ami túlmutat a trendeken és olyan értéket képvisel, amely kiállja majd az idők próbáját.
Mennyire nyitottak erre a látogatók?
KK.: Szép számú törzsközönségünk van, akik rendszeresen látogatnak minket, ez a kör pedig egyre bővül. Persze, még sokakban benne van az ún. küszöbfélelem, nem mernek bejönni, mert úgy érzik, itt mindenképpen vásárolni kell, vagy mert nem értenek a kortárs képzőművészethez. Azért csinálunk rengeteg tárlatvezetést és programot, hogy ezt leküzdjük. A cél az, hogy mindenkinek átadjuk a kortárs művészet szeretetét.
Hogyan, milyen eszközökkel tudjátok segíteni őket?
KK.: Minden lehetőséget megragadunk a közönség megszólítására. 2007-ben nyitottuk meg szabadtéri galériánkat, a Galéria 19-et, ahol speciális, fákat is védő üvegpaneleken jelenítjük meg művészeink alkotásait az utcán sétálók örömére. Rendszeresek ingyenesen látogatható programjaink, tárlatvezetéseink. 2016-ban megalapítottuk az angol nyelvű First Generation művészeti klubunkat, hogy nyelvi korlátja se legyen a művészet terjesztésének. De korábban is számos projektünk volt ezzel a céllal, így pl. a Garázs Galéria, Portál Galéria vagy az Art Blokk Galéria, amely például 300 m2-en hirdette a művészetet a 8. kerületi Corvin Bevásárlóközpontban.
Nagy hangsúlyt fordítotok a tehetséges fiatal művészek munkáinak bemutatására is. Mi alapján döntitek el, hogy melyek azok a projektek vagy kik azok a pályakezdő alkotók, akiket érdemes kiállítani, bemutatni?
KK.: Mondhatjuk azt, hogy a Project Room a Várfok Galéria előszobája. Elsősorban olyan művészeknek adunk egyéni bemutatkozási lehetőséget, akikben azokat a festészeti kvalitásokat érezzük, amelyek meghatározó tényezők a művészeinknél. De emellett a Project Room profilja rugalmasabb és műfaji megkötöttség nélkül van, hogy befogadunk külsős projekteket, vagy akár installatív és szobrászati kiállításokat is megrendezünk.
Melyek voltak a Galéria történetének legfontosabb kiállításai?
KK.: Korniss Péter 2017-es kiállítását mindenképpen kiemelném. A Magyar Nemzeti Galériával párhuzamosan ünnepeltük Péter 80. születésnapját. Nagyon sokat dolgoztunk a kiállítási anyagon, és azt gondolom, sikerült újszerűen megközelíteni az életművet. Óriási siker volt. Messze meghaladta a látogatók száma az átlagot. Felemelő volt látni a közönség és a szakma Korniss iránti szeretetét.
A másik Szirtes János 2014-es, a pécsi Zsolnay Negyed m21 Galériában megrendezett PRO/CONTRA kiállítása volt. 1000 m2-en az életmű legfontosabb korszakait mutattuk be, 80-as évek monumentális szabad vásznait, 90-es évek kormos képeit, a Fekvő fa, fekvő kristály sorozatot, valamint Szirtes performansz munkásságából több mint 200 performansz videót vetítettünk 50 monitoron. A tárlat méltó módon tükrözte Szirtes János gazdag és sokoldalú művészi tevékenységét.
A harmadiknak talán az idei évet felvezető Rozsda Endre kiállítást említeném, amelyre egy gazdag anyag érkezett Párizsból, két főművel. A Bartók Béla ihlette, egyik legnagyobb Rozsda-kép, A kékszakállú herceg vára és a 40-es évek, az Európa Iskolás korszak egyik csodálatos darabja, a Torony. (A kiállítál itt írtunk – a szerk.)
30 éves fennállását ünnepli idén a Várfok. Készültök valami különlegességgel?
Egész évre különleges kiállításokkal készültünk, művészkörünk meghatázozó tagjainak – Szirtes, Mulasics – egyéni tárlataival, valamint a zene és a képzőművészet kapcsolatait körüljáró izgalmas csoportos kiállítással. Számításainkat keresztülhúzta a mostani szituáció, és sok mindent át kell szerveznünk. De abban biztos lehet mindenki, ha újra látogatható lesz a galéria, még nagyobb lendülettel és eltökéltséggel továbbra is elsőrangú és izgalmas kiállításokat fogunk rendezni.
Fotók forrása: Várfok Galéria
