„Hiszek abban, hogy az embert a szerepek megtalálják” – Almási Éva

Budapesten született, gyermekkora meglehetős szegénységben, de annál több szeretetben telt. Először zenei pályáról álmodozott, kilenc évig hegedült is, aztán mégis a színház felé fordult. Már a főiskola előtt színpadra került: a felvételin felfigyelt rá Szinetár Miklós, aki meghívta Polly szerepére a Koldusoperába. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Simon Zsuzsa osztályába járt, 1965-ben szerzett diplomát. Ettől az évtől a József Attila Színházban játszott, 1968-ban lett a Madách Színház tagja, 1987-ben a Vígszínházhoz igazolt, majd ismét a Madách társulatához szegődött. 1991-től szabadúszó, 1995-ben egy évadot a szolnoki Szigligeti Színháznál töltött, 1996-tól újra szabadúszó, több színházban is fellép, például a Karinthy Színházban és a Budaörsi Játékszínben is.

Almási Éva mindig korának megfelelő alkatokat vállalt el és formált meg a színpadon, a neki nem megfelelő szerepeket visszautasította.

A hvg-nek adott interjúban így beszélt magáról: „Csak azt tudom elvállalni, amihez kedvem van. A szabadúszás azt jelenti, hogy szabadon úszkálhatsz és szabadon meg is fulladhatsz. Nem jön oda a csónak, hogy megmentsen. Mégis, az összes veszélyével együtt szabadságmániás vagyok (...) Ha egy szerepre nemet mondtam, annak mindig ára volt. És mindig megfizettem az árát. Nemet mondtam, ha úgy éreztem, hogy annyi mindent elveszítek magamból, hogy az már nem éri meg. Emellett hiszek abban, hogy az embert a szerepek megtalálják. Életemben fel nem vettem még telefont, hogy valamit el akarok játszani. A színházat szerelemnek gondolom. Soha életemben nem kértem, hogy belém szerelmes legyen valaki. Engem meg kell hódítani.  Ez biztos gőg is a részemről. Így működöm. És már nem fogok másképp - sajnos vagy hála Istennek”

Sokoldalú, magas fokú muzikalitással és mozgáskultúrával rendelkező művész, aki hitelesen tolmácsol lélektani igényű jellemszerepeket is. Klasszikus és kortárs darabokban, tragikus és könnyedebb hangvételű művekben egyaránt játszott, és énekes szerep is megtalálta. 1966 óta szerepel filmekben is, általában jellegzetesen mai nőalakokat formált meg. Számos televíziós alkotásban is játszott.

Főbb színpadi szerepei:

Glafira (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok), Mása (Csehov: Három nővér), Eszter (Déry–Presser: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), Leila (Heltai: Az ezerkettedik éjszaka), Blanche (Williams: A vágy villamosa), Jablonczay Lenke (Szabó Magda: Régimódi történet), Erzsébet királyné (Shakespeare: III. Richárd), Júlia (Csodás vagy, Júlia), Erzsébet (Schiller: Stuart Mária), Eleonóra (Goldman: Az oroszlán télen). Szolnokon eljátszotta Örkény Macskajátékában Orbánnét is.

Legemlékezetesebb filmes és tévés munkái:

Nyaralók, Próféta voltál, szívem, A fekete város, Maya, Merénylők, Kettévált mennyezet, Villámfénynél, A kertész kutyája, Kreutzer szonáta, Egy szerelem három éjszakája, a kétrészes televíziós Bánk bán, A hídember, Boldog születésnapot, A két Bolyai.

A rendezést is kipróbálta, többek közt a Thália Színház Új Stúdiójában 2003-ban színpadra vitte Osborne Dühöngő ifjúságát.

Művészi pályafutásának elismeréseként 1973-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1978-ban érdemes művész, majd 1986-ban kiváló művész lett, 1997-ben zenés és prózai darabokban egyaránt kiemelkedő alakítást nyújtó, sokoldalú művészi pályája elismeréseként vehette át a Kossuth-díjat. Ugyanebben az évben lett örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának. 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, és 2016. március 16-án választották a Nemzet Színészévé Psota Irén megüresedett helyére. Hogy Psota Irén emlékét méltóképpen őrizze, 2017 elején alapítványt hozott létre: a díjat minden évben annak a színpadi sokszínűségét és tehetségét bizonyító színésznőnek adományozzák, akinek kiemelkedő képességei Psota Irén örökségéhez méltónak bizonyulnak.

Férje, Balázsovits Lajos ugyancsak színész, és Edit lányuk is ezt a pályát választotta. Anya és lánya együtt szerepelt Mark Ravenhill Shopping and Fucking című darabjában a Thália Színházban, majd 2013-ban a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical bemutatásának 40. évfordulóján, a jubileumi vígszínházi előadásban is együtt léptek színpadra. Pályája legkedvesebb emlékeinek azokat a pillanatokat nevezte, amikor mások mellett Psota Irénnel, Sulyok Máriával, Márkus Lászlóval, Gábor Miklóssal, Kiss Manyival állhatott egy színpadon.

A képen Almási Éva 2016. március 17-én. Fotó: MTI/Kallos Bea