„Minket egy kicsit egyszerre jellemez a kishitűség és a túlzott hanyagság. Egyrészt úgy gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk olyan teljesítményre, mint a sokkal csillogóbb külsőségekkel és marketinggel rendelkező nyugat-európai térségek, holott ez nem így van. Másrészt nem figyelünk oda a részletekre.” Dr. Navracsics Tibor azt is elárulta nekünk, hogy Európa eddigi kulturális fővárosai közül melyek a személyes kedvencei, amelyeket követendő példának tart.
Mintegy négy évet ad az Unió Kulturális Főváros programja a nyertes városoknak a felkészülésre. Veszprémben a vírushelyzet ellenére máris elindultak a projekt égisze alatt futó programok. Mi változik majd 2023-ban?
Azt szeretném, ha 2023 januárjában már csak a protokolláris dolgok változnának, mert addigra sikerül elérni a végleges fordulatszámot és a rendezvények megfelelő kiforrottságát. Idén ősztől folyamatosan bővíteni szeretnénk a programokat, hogy az itt élők és idelátogatók már 2021-22-ben is azt érezzék, hogy Európa Kulturális Fővárosában vannak. Ez érvényes a Balaton-régióra is, amellyel Veszprém közösen nyerte el ezt a címet.
Nyertes pályázatuk egyik alapvetése, hogy Veszprém és a régió túl kell, hogy lépjen önmagán. Ön egy interjúban nemrég úgy fogalmazott: a kishitűség, a közönyösség és a provincializmus ennek a kerékkötője. Azt gondolom, talán ez egész Magyarországra is igaz. Mennyi időre lehet szükség ehhez?
Talán nem is idő, hanem minőségi változás kell. Az elmúlt öt évben az Európai Bizottságban az oktatás-kultúra-ifjúság-sport területén végzett munkámból adódóan keresztül-kasul utaztam az Európai Uniót, és pontosan láttam, hogy az ilyen karakterű térségek sorában Veszprém és a Balaton abszolút megállja a helyét. Minket egy kicsit egyszerre jellemez a kishitűség és a túlzott hanyagság. Egyrészt úgy gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk olyan teljesítményre, mint a sokkal csillogóbb külsőségekkel és marketinggel rendelkező nyugat-európai térségek, holott nem így van. Másrészt nem figyelünk oda a részletekre.
Alulértékeljük az emberi gesztusok szerepét a működésben, úgy gondoljuk, hogy minden a professzionalizmuson múlik. Holott az csak úgy tud érvényesülni, hogyha mögötte van egy nagyon komoly emberi együttműködési készség és akarat. Ha az adott térségben élők nemcsak arra koncentrálnak, hogy szakmailag minél magasabb színvonalú legyen egy adott program, hanem arra is, hogy az
valódi közösségi élményt adjon.
Ezt igazolják a tapasztalataim is, ahogy a sikertelenség oka is leggyakrabban az emberek, érdekcsoportok együttműködési hajlandóságának a hiánya.
Milyen konkrét európai példákat állítana mintául Veszprém és a régió elé?
A kulturális fővárosok közül számomra a legizgalmasabb a dél-olasz Matera település kísérlete. Ez a tönkrement, nagyon szegény bányászváros arra használta fel az EKF címet, hogy helyzetbe hozza magát a szebbnél szebb olasz városok turistákért folytatott küzdelmében. Tette ezt meglehetős sikerrel.
Ha kultúrára vonatkozó gesztusokat kell példaként venni, akkor a legfontosabbnak egy lett és egy finn példát tartok. Lettország úgy döntött, hogy egy új nemzeti könyvtár építésével ünnepli meg a függetlenségét. Amikor megnyitották az intézményt, az ünnepség szimbolikus momentumaként
az emberek élő láncot alkotva a januári csikorgó hidegben kézről kézre adták egymásnak a könyveket,
eljuttatva azokat a régi könyvtárból az új könyvtárba. Ez számomra egy olyan gesztus, amely azt mutatja, hogy a kultúra nemcsak szabadidős tevékenység, hanem a nemzeti identitás egyik tartóoszlopa.
A másik kedvenc példám Helsinki új városi könyvtára, amelynek napi több mint ezer látogatója van. Ezt úgy érték el, hogy a könyvtár fogalmát kitágították, valódi közösségi teret hoztak létre, amelyben lehetőség van például 3D-nyomtatásra vagy néhány órás irodabérlésre is. Számos olyan példa van tehát, amely alkalmazható Veszprémben, szerényebb kivitelezésben. De itt önmagában
nem a kivitelezés a lényeg, hanem a lelkesedés és elkötelezettség, amellyel meg lehet valósítani egy ilyen történetet.
Infrastrukturális beruházásokat említett, holott a Veszprém-Balaton EKF program egyik célja, hogy ne hozzon létre olyan új épületeket, amelyeket utána nehéz fönntartani. Milyen fejlesztések fognak megvalósulni?
Fontos projektelem az egykori Bethesda Gyermekkórház épületének felújítása. Egy ActyCity nevű központot hozunk létre, ahol civil szervezetek és művészeti csoportok számára kedvezményesen bérelhető helyiségeket alakítunk ki. A már elindult Utcakép programban a Veszprém belvárosában üresen álló helyiségeket próbáljuk kedvezményes konstrukcióval bérbe adni olyan vállalkozóknak, akik valamilyen hiányzó funkciót pótolnak a városban. Ősszel elindul a Zöld Város program is, és tervezzük, hogy a régi Dimitrov kulturális központot közösségi fenntartásba adjuk művészek számára.
Hosszútávú beruházásként, afféle gazdasági gyújtópontként terveznek belevágni egy új kreatívipari programba. Mi ennek a lényege?
A térségi vállalkozók együttműködésével a kreatíviparnak sokkal nagyobb hangsúlyt adnánk a régióban. Szeretnénk a gazdaság lokális szereplőit olyan módon helyzetbe hozni, hogy a design, az egyetem informatikai kara, a gasztronómia és a turizmus minél jobban hozzá tudjon járulni a térség gazdaságához. Várjuk, hogy országos szinten is megszülessen az a kreatívipari stratégia, amelyhez a programot igazítanánk.
Hogyan osztaná fel az EKF-program teljes költségvetését az infrastruktúra, a programok és a hosszútávú gazdasági beruházások között? Milyenek lennének az ideális arányok?
Ideális szerintem az lenne, ha 40 százalék jutna a programokra, 30-30 százalék az infrastrukturális, valamint a kreatívipari, hosszútávú gazdasági növekedést megalapozó beruházásokra. Ez nyilván attól is függ, hogy mennyi lesz a költségvetés végösszege, amely részben a járványhelyzet miatt jelenleg nehezen kiszámíthatóvá vált. A programelemek tekintetében pedig a nyertes pályázat erősen köt bennünket.
Programjuk lényeges eleme a fenntarthatóság. Hogyan fog ez megjelenni?
Egyrészt időben: fontosnak tartjuk, hogy az EKF-évnek legyen a jövőben is fenntartható hagyatéka. Figyelünk arra, hogy üzleti szempontból a későbbiekben is életképes megoldások szülessenek, amelyek az önkormányzatoknak nem jelentenek plusz terhet. Igaz ez a rendezvényekre is, amelyektől elvárjuk, hogy ne csak 2023-ban valósuljanak meg, hanem legyenek hagyományteremtőek, és később is tartsák fenn maguk iránt az érdeklődést.
A másik pedig a szó szorosabb értelmében vett fönntarthatóság, környezettudatosság. Keressük azokat a térségben élő kézműveseket, iparművészeket, akik környezetbarát használati tárgyakat, ajándéktárgyakat állítanak elő. Szeretnénk az EKF-re való felkészülés során olyan táborokat, oktatási programokat is szervezni, amelyek a következő nemzedékek számára a fenntarthatóságot, környezettudatosságot a mindennapi élet részévé teszik.
Úgy gondoljuk, a kultúra magában foglalja a környzettudatosságot is.
A régión belüli programok szervezőin túl vannak országos és nemzetközi partnereik is. Kik ők?
Országos szinten a két, döntőbe jutott várossal, Debrecennel és Győrrel írt alá megállapodást Veszprém arról, hogy együttműködünk 2023-ban. Nemzetközileg pedig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 2024-ben az észt Tartu, Veszprém testvérvárosa, 2022-ban pedig Tartu testvérvárosa, a litván Kaunas lesz Európa Kulturális Fővárosa. Így megállapodtunk egy három éven át tartó kooperációban, amelyben kiemelt szerepet kap a városok egyetemeinek együttműködése.
Szinte mindennaposak a véleménykülönbségek az Európai Unió Bizottsága és hazánk között. Ön egy interjúban úgy fogalmazott, gyakran azért nem fogadják el tőlünk nyugatabbra az innen érkező véleményeket, mert nem ismerik a történelmi-kulturális hátterünket. Lehet célkitűzése egy EKF-projektnek, hogy közelítse az álláspontokat?
Igen, ez kifejezett cél, az ezirányú munka azonban kezdetben nem látványos dolog. A nyelvtanuláshoz hasonlítanám: nagyon sokat kell tennünk ahhoz, hogy végül megértsenek minket. Bízom abban, hogy bennünket megismerve a nyugat-európaiak is látni fogják, hogy ugyanazon az európai kultúrán osztozunk akkor is, ha bizonyos kérdésekben más a véleményünk.
Hazatérése óta lelkesen vetette magát a feladatokba. Mit jelent Önnek, hogy újra itt lehet és egy ilyen programon dolgozhat Veszprémben?
Hogy az ember a szülővárosáért dolgozhat:
mindig is ezt tartottam a politikában a legszebb dolognak.
Korábban Veszprém országgyűlési képviselőjeként is ezt gondoltam. Azt pedig, hogy most itt lehetek és dolgozhatok, egy olyan jutalomnak tartom, amelyért nagyon hálás vagyok.
A nyitóképen Navracsics Tibor. Fotó: Kovács Bálint
