Mi a közös a Magyar Televízió régi székházában, a Gellért Szállóban, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kara Baross Gábor Kollégiumának dísztermében és a Duna-parti Bálnában? Mindegyik hazai helyszín egy Oscar-díjas vagy arra jelölt mozifilmben tűnt fel. Varsics Péter filmrendező analóg fotóin most új életre kelnek ezek az ikonikus helyszínek.
Főszerepben: Budapest
Fővárosunk, akárcsak a legjobb színészek, bámulatos átalakulásokra képes. Változatos építészetének köszönhetően könnyen lehet Párizs, Berlin vagy akár Buenos Aires egy-egy filmjelenetben. Budapest az utóbbi évtizedekben kedvelt forgatási helyszínné vált, fővárosunk számos olyan szuperprodukciónak adott helyet, amely egészen az Oscarig menetelt. Ezek közül gyűjtöttünk most össze néhányat, és mutatjuk be őket különleges, analóg felvételek segítségével.
„A nyers időtlenség Budapest egyik fő szépsége”
Ezt már a cikkben szereplő képeket készítő Varsics Péter rendező mondja, aki munkájából adódóan számos olyan helyszínen megfordult már, ahol nagy hollywoodi produkciók forogtak.
– A képekkel azt szerettem volna megmutatni, hogy ezek a helyszínek látvány/berendezés és nagy világítási konstrukciók nélkül is hordoznak már valamiféle filmszerűt, „cinematikusságot”. Nem újra akartam kreálni az egyes filmek hangulatát, hanem arra voltam kíváncsi, hogy önmaguk hétköznapiságában, az én szememen keresztül mit mesélnek ezek a budapesti lokációk. Mindezt pedig szigorúan filmes nyersanyagra fotózva, hogy ezen helyszínek nyers időtlenségét is megragadjuk, amit amúgy Budapest egyik fő szépségének tartok. Kisfilmre és középformátumra egyaránt fotóztam, hogy a helyszínek különböző erényeit, szögeit és mélységeit is kihasználhassam. A klasszikus Kodak nyersanyag mellett kísérleti mozifilmre és kifordított „redscale” filmre is fotóztam. Utóbbival egy vöröses-narancsos monokróm képi világot igyekeztem megteremteni, amely rímel egyes mozifilmek stilizált fényelési megoldásaival.
Nyolc film, nyolc ikonikus budapesti forgatási helyszín, ahogy eddig még nem láttuk
München
Ez a 2005-ös film kissé kilóg Steven Spielberg munkásságából – a rendező ebben a tőle megszokottnál kevésbé alapoz a közönségigényre, és inkább hagyja, hogy átüssön rajta a saját véleménye. Az 1972-es müncheni olimpián túszul ejtett tizenegy izraeli sportoló tragédiáját követő eseményekről szóló történet George Jonas Megtorlás: egy izraeli antiterrorista csoport igaz története című írása alapján készült. A film középpontjában a palesztin gyanúsítottakat felkutató csoport áll, és rajtuk keresztül a bosszú erkölcsi vetületének kérdése. A Münchenben nemcsak Eric Bana, Daniel Craig és Ciarán Hinds nyúlt emlékezetes alakítást, de Budapest is: fővárosunk Rómát, Párizst és Münchent „személyesíti meg”. Ez esetben is meg kell említeni az Andrássy utat, de az Operaház környéke, a Puskás Ferenc Stadion, valamint a Marriott Hotel szintén forgatási helyszínként szolgált. Spielbergnek ezt az alkotását csak jelölték Oscar-díjra: versenyben volt a legjobb film, rendező, adaptált forgatókönyv, vágás és filmzene kategóriájában.
Suszter, szabó, baka, kém
Tomas Alfredson hidegháborús kémtörténete szintén irodalmi alapanyagból készült, az íróvá lett volt brit ügynök, John le Carré regényéből. A film mellőzi a látványos akciójeleneteket, az erőszak mintegy a háttérben húzódik meg. A brit kémek a „többet ésszel, mint erővel” elvet képviselik, legveszélyesebb fegyverük az intelligenciájuk; a főhőst alakító Gary Oldman is így próbálja levadászni a „vakondként” emlegetett szovjet ügynököt. A 2011-es történetben Budapest önmagát alakíthatja, a regény Csehszlovákiában játszódó részeit ugyanis az alkotók áthelyezték Magyarországra. Prominens forgatási helyszín volt a Párizsi udvar, ahol még magyar színészek – Mucsi Zoltán, Kálloy Molnár Péter és Csuja Imre – is megjelennek. A filmet három Oscarra jelölték: a férfi főszereplő, az adaptált forgatókönyv, valamint az eredeti filmzene díjáért volt versenyben.
Evita
Valószínűleg sokan vannak, akik nem látták, mégis tudják, miről van szó, ha felmerül a címe. Legalább a Don’t Cry for Me Argentina ismerős belőle, a sláger, amely Alan Parker 1976-os rendezésének ikonikus erkélyjelenetében hangzik el (a film az Andrew Lloyd Webber–Tim Rice szerzőpáros Broadway-musicalje alapján készült). Noha az említett percek épp kivételt jelentenek, a film bővelkedik a Magyarországon forgatott részletekben. Az Andrássy úton kívül felfigyelhetünk az Alkotmány utcára, a Keleti pályaudvarra vagy a hajdani Néprajzi Múzeumra, és rövid ideig a Sziklakórház és a Gellért Szálló is feltűnik. Mai fejjel ez nem meglepő, az ezredforduló előtt azonban nem volt olyan magától értetődő, hogy a nemzetközi filmesek munkaügyben ellátogatnak hozzánk. Az Evita az első olyan igazán minőségi, nagy költségvetésű alkotás, amely nálunk (is) készült – Andy Vajnának nagy szerepe volt ebben.
A nehéz sorsú gyerekből lett színésznő, majd politikus, Evita Perón története hálás téma, az argentin elnökfeleség-alelnök kultusza nem hervad. Így az ikon filmes alteregójának kiválasztása lényegi kérdés volt: számos híres színésznő neve felmerült, míg végül Madonnáé lett a főszerep, aki állítólag levélben győzte meg a rendezőt, hogy őt válassza. Ami színészi játékban és hangterjedelemben esetleg hiányzik a popkirálynőnél, azt pótolja rendkívül erős kisugárzása. Érdekesség, hogy mindössze száznegyven szót kapott, hogy prózailag megnyilvánuljon – ezenkívül csak énekel a filmben.
Igaz, hogy leginkább a Don’t Cry for Me Argentina maradt meg a köztudatban a film zenei anyagából, mégsem ez hozott Oscart az alkotóknak. Az elismerést a You Must Love Me érdemelte ki a legjobb eredeti dal kategóriájában, míg a négy másik jelölést nem sikerült díjra váltani.
Mentőexpedíció
A hét jelölésből ugyan egyet sem váltott Oscarra a Mentőexpedíció, a sci-fi és a robinzonád között mozgó adaptáció mégis sikeresnek mondható. (A kiinduló szöveg Andy Weir blogbejegyzésekben közölt regénye volt.) Nemcsak tudományos szempontból meglepően pontos, de látványvilágát, egyszerre megrázó és humoros hangvételét, illetve a színészi alakításokat tekintve is erős alkotás született Ridley Scott keze alatt 2015-ben. A Marson hagyott űrhajós (Matt Damon) túlélőtörténetének magyar vonatkozása Etyekre vezet, a bolygón játszódó külső jeleneteket ugyanis a Korda Stúdióban vették fel, ahol még valódi krumplitermesztés is folyt, hogy a filmben fontos szerephez jutó növény fejlődését a lehető leghitelesebben vihessék vászonra. Míg a Duna-parti Bálnából NASA-központ lett, az egyik főnököt alakító Kristen Wiig többször is feltűnik a filmben a Bálna jellegzetes vázszerkezete előtt.
Szárnyas fejvadász 2049
Denis Villeneuve filmjének első és legnagyobb hibája a címe, hiszen akaratlanul is az eredeti, 1982-es kultfilmhez hasonlítjuk. Pedig már az öt Oscar-jelölés és két győzelem jelzi, hogy olyan darabról van szó, amely megérdemelné, hogy önmagában foglalkozzunk vele, és felismerjük az elődtől független értékeit. A díjátadón Roger Deakins kapta a legjobb operatőrnek járó elismerést, John Nelsont, Gerd Nefzert, Paul Lambertet és Richard R. Hoovert pedig a vizuális effektek terén nyújtott teljesítményükért méltatták. A 2017-es film jelentős része Magyarországon készült; felbukkan benne a Magyar Televízió volt székháza, a Nagyvárad téri metróállomás, de a XV. kerületi hulladékfeldolgozó is, nem beszélve az egykori inotai hőerőműről.
Dűne
Még egy Villeneuve-rendezés helyet kap a listán: az alkotó Frank Herbert sokak által megfilmesíthetetlenként emlegetett regényének első feléből forgatott filmet 2021-ben. Az itthon elfelejtett, viszont vitathatatlanul nagy hatású sci-fi-fantasy adaptációja minden szempontból monumentális: a látvány, a hang és a jelmezek szinte önmagukban elviszik a hátukon, nem véletlen hát, hogy a vonatkozó kategóriákban mind Oscar-esélyes volt. Az összesen tíz jelölésből végül hat ért díjat, többek között az említett három kategóriában. Herbert olyan univerzumot épített regényében (és a folytatásaiban), mely egyértelműen filmre kívánkozik, a megvalósítást azonban épp e világ komplexitása nehezíti; ennek bizonyítéka, hogy az első kötet is csak két filmben „fért el”, és így is számos fontos mozzanat kimaradt a mozgóképes feldolgozásokból. Mind az első, mind az idén február végén mozikba került második rész jelentős hányadát a budapesti Origo Filmstúdióban forgatták.
Mrs. Harris Párizsba megy
Anthony Fabian 2022-es filmje Paul Gallico amerikai író 1958-as regényének harmadik feldolgozása. A történet fontos részét jelentik a ruhák, főleg a Dior-kreációk – rendkívül stílusos is a jelmeztervezést érintő Oscar-jelölés. Díj nem lett belőle (a Fekete párduc 2. nyerte), ez azonban mit sem von le az haute couture darabok értékéből, sőt ezek adják a film esszenciáját az elhanyagolható jelentőségű, kissé idealista Hamupipőke-történet mellett, mely szerint egy szép ruha megoldhatja az összes problémánkat. A Londonban és Párizsban játszódó filmben a Zeneakadémia és a Keleti pályaudvar is feltűnik.
Szegény párák
A Dűne alkotóihoz hasonlóan Jórgosz Lánthimosz 2023-as filmjének a stábja is megfordult az Origo Filmstúdióban. A feminista, kifordított Frankenstein-történet látványvilága szándékoltan fantasztikus hatást kelt (a rendező a harmincas évek amerikai filmjeinek vizualitását szerette volna megidézni). Ez nemcsak a főszereplő, Bella (Emma Stone) utazásainak szimbolikus jellegét hangsúlyozza, de az egész alkotást elemeli a realitás talajáról, mintha különös víziót látna a néző. Ennek ellenére valós helyszíneket is felismerhetünk a történetben, például a Műegyetem Baross Gábor Kollégiumának dísztermét, de az egyetem könyvtárában, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, illetve Fóton (a Szeplőtelen Fogantatás-templom altemplomában és a Károlyi-kastély kertjében) is forgattak. Sőt a Szárnyas fejvadász folytatásához hasonlóan ebben a filmben is megjelenik a volt MTV-székház. A legkülönfélébb képi megoldásokban tobzódó opust tizenegy kategóriában jelölték az idei Oscar-versenyre, ebből négy szobrocskát hozott el. Mihalek Zsuzsát, a film berendezőjét is díjazták, akivel itt beszélgettünk. Kerti Gézával, a projekt művészeti vezetőjével készített interjúnk itt olvasható.
Hogyan festenek most ezek a forgatási helyszínek Varsics Péter rendező szemével? Kiderül különleges galériánkból!
Kreatív történetmesélő, több évtizedes nemzetközi munkatapasztalattal. Számos díjnyertes produkció (például Aranyélet, HBO-kampányok) és reklámfilm köthető a nevéhez. Első nagyjátékfilmjével, az Így vagy tökéletes című filmmel elnyerte a Magyar Mozgókép Fesztivál legjobb első filmes rendezőknek járó elismerését. Pár éve filmes munkái mellett az analóg fényképezés felé fordult, amelyre egyfajta kreatív terápiaként is tekint. Analóg képein filmes látásmódja és a karakterközpontú történetmesélés van a fókuszban.
Fotók: Varsics Péter
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
