Adventben a katolikus egyház évszázadokon át szigorú rendet parancsolt híveire. Minden szerdán és pénteken teljes böjtöt kellett tartani, szombaton pedig nem lehetett húst enni. Tilos volt a zajos mulatság, tánc, lakodalom. A megszokott miserenden túl beiktatott hajnali misék, roráték látogatását is szorgalmazták, miként ma is. A hosszú éjszakák és rövid, hideg nappalok időszakában a népi hiedelmek szerint a jövő volt az, ami fényesen világított. Advent első fele a jóslatok ideje volt.
András napja (november 30.)
András apostol és vértanú „égi születésnapja” a szerelmi jóslás napja volt. A Kárpát-medencei Népi Hálózat helyszínei közül Gútán a szerelmi jóslás speciális formáját jegyezték fel. Aki kíváncsi volt arra, hogy ki lesz a férje (vagy a felesége), András napján böjtölt, és csak estefelé evett három harapásnyi kenyeret, de azt sem nyelte le, hanem a kapcájába köpte, azt pedig lefekvés előtt a feje alá tette. Éjjel aztán megálmodta, ki lesz a férje, felesége. Másutt megrágott kenyérbél helyett higiénikusabb jóslási forma volt szokásban: a leánynak az egész napi böjt után férfiruhát kellett a vánkosa alá tennie, amelyért álmában leendő kedvese majd eljön. Arról nem tudunk, miért volt akkora szüksége a ruhára…
Hasonló jósló eljárások országszerte ismertek voltak. A lányok egy pohár vízbe helyezett piros almát tettek az ágyuk alá. András napjának reggelén megitták a vizet és megették az almát, majd kiszaladtak az utcára. Akit először megláttak, az volt a jövendőbéli mátkájuk. Szokás volt az is, hogy tükröt tettek a párnájuk alá, amelybe szigorúan csak éjfélkor lehetett belenézni, mert a kíváncsi leány akkor megláthatta benne a leendő párját. Volt, ahol a lefekvéskor párnafordító szertartást kellett végezni. Háromszor megfordították a párnát, miközben ezt a rigmust mondták: „Párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg a jövendőbeli párom!”
Voltak bonyolultabb, hosszabb időt igénylő jósló praktikák is. Az egyik legismertebb szerint a leánynak András napján titokban piros almát kellett tennie a ház eresze alá. Ezt Borbála napján – ugyancsak titokban – meg kellett fordítania, karácsony éjszakáján pedig magával kellett vinnie az éjféli misére. A jóslat szerint az első legény, aki megszólítja, egyszer a férje lesz majd.
Andráskor kellett elkezdeni azt a procedúrát is, amelynek végén – napokkal később – kiderült, melyik leány fog elsőként férjez menni a házban lakó nővérek közül. Ehhez a ház fala mellett, a sarkától sorba rendezték az ott lakó lányok cipőit, és mindennap az utolsó párat tették előre. Így haladt a cipők sora napról napra a bejárati ajtó felé. Akinek a cipője először ér a bejárathoz, az fog először férjhez menni, szólt a jóslat.
Miért épp András?
Senki sem tudja. Szent Andrással kapcsolatban a Biblia is meglehetősen szűkszavú. János evangéliumában azt olvassuk, hogy András volt az egyik első halász, aki követte Jézust a „Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!” felszólításra – és az is, akik magával hívta az igét hirdetni testvérét, Simon Pétert. Márk evangéliumában András Keresztelő Szent János tanítványa, Jézus tőle hívja el Andrást, és ő a keresztre feszítésekor is mestere mellett van.
Az Apostolok cselekedeteiben arról olvashatunk, hogy András egészen a Fekete-tengerig gyalogolt, hogy az igét hirdesse, továbbá görög és trák területeken is járt.
Egy apokrif, András cselekedetei részletesebben szól az életéről. Eszerint megjárta Kurdisztánt és Örményországot, sőt azon kevesek közé tartozott, akit a szkíták is befogadtak zárt közösségükbe. Végül a görög Patrai városában Aegeas prokonzul elé állították. Az apokrif közli a prokonzul és András hitvitáját, beszámol a szent kínzatásáról, és arról is, hogy végül keresztre feszítették. A keresztje más volt, mint Jézusé, méghozzá András kérésére, aki nem tartotta magát arra méltónak, hogy mesteréhez hasonlóan végezze. Emiatt az András-kereszt két szára egyforma hosszú, és X-et formázva metszik egymást.
Rejtély, hogy a nép miért kötötte Szent Andráshoz a szerelmi jóslatokat. A szokás feltehetőleg a keresztény idők előtti hitvilág része volt, és az év leghosszabb éjszakájához kapcsolódott, amely november 30-áról december 1-jére virrad. Az, hogy idővel Szent Andráshoz kapcsolták, a korábbi szokásokon nem változtatott.
Források: Néprajzi Lexikon, katolikus.hu
