Április 29-én vesznek végső búcsút Galgóczy Árpádtól

A tájékoztatás szerint a 2022. március 11-én elhunyt Galgóczy Árpádot a református egyház szertartása szerint helyezik örök nyugalomra a Fiumei úti sírkert Nemzeti Emlékhely urnatemetőjében.

Galgóczy Árpád Budapesten született 1928. november 8-án. A gimnáziumot Nagykállóban, Szatmárnémetiben és Mátészalkán végezte. 1945-ben – tévesen – egy szovjetellenes szervezkedés tagjaként elhurcolták és szovjet hadbíróság elé állították. Húsz év szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. 1948 januárjában érkezett az első guláglágerbe, az uráli Cseljabinszkba. Egy évvel később a legnépesebb gyűjtőtáborba, a Karaganda környéki Szpászkra került. Itt nagyon sok művelt, nagy tudású – a sztálini zsarnoksággal szembeszálló – rabtársa volt, akik megismertették vele az orosz irodalmat. A lágerben egy orosz költő hatására megismerkedett Lermontov költészetével. Különösen a költő A démon című elbeszélő költeménye volt rá nagy hatással. Ennek fordításával próbálkozott először.

1954-ben szabadult, de csak 1960-ban térhetett haza. A hatvanas évek közepétől jelentek meg fordításai. Orosz, ukrán költők műveinek sokaságát ültette át magyar nyelvre. Dolgozott segédmunkásként, volt műszaki fordító és szinkrontolmács is. Több évig volt alkalmazásban a MALÉV-nál és a mindenkori sporthivatalnál is.

Három kötetben – A túlélés művészete, Fények a vaksötétben, Az alagút vége – írta meg a gulágon töltött éveit. 1999-ben József Attila-díjat kapott, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2015-ben Budapestért díjat kapott. 2018-ban a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át. Budapest XVII. kerületének, Rákosmentének a díszpolgára.

Galgóczy Árpádot Budapest XVII. kerülete, Rákosmente önkormányzata és az Emberi Erőforrások Minisztériuma a saját halottjának tekinti.