Hubay Miklós születésnapja – 1918 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja
Hubay Miklós (Nagyvárad, 1918. április 3. – Budapest, 2011. május 7.)
Kossuth- és József Attila-díjas drámaíró, műfordító. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
*
1918. április 3-án született Nagyváradon. Középiskoláit Debrecenben és Gyulán, bölcsésztanulmányait (esztétika, filozófia, művészettörténet) a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (1936–1940) és Genfben végezte.
Első darabja (Európa elrablása – Lear herceg, 1939) már a Magyar Nemzeti Színház programján szerepelt. Állásfoglaló tanulmánykötete: Nemzeti színjátszás – drámai magyarság (1941). Színpadi bemutatója (Hősök nélkül) 1942-ben volt a Nemzeti Színház Kamaraszínházában.
Budapesten szerkesztőségi titkára lett két idegennyelvű szemlének (Hungarian Quarterly, Nouvelle Revue de Hongrie), amely genfi ösztöndíjhoz segítette (1942), ahol aztán 1946-ban a Magyar Tájékoztató Könyvtár kinevezett igazgatója lett. Ekkor francia anyanyelvű íróbarátaival magyar költők (főleg József Attila) fordításait kezdeményezte. A következő években Hubay segítségével sok magyar író, képzőművész és muzsikus kapott genfi ösztöndíjat. Hazatérése után 1950–57-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, s 1955–57-ben a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott. Mindkét állásából egy napon bocsátották el. Évekig főként filmgyári forgatókönyveket írt (pl. Bakaruhában, Angyalok földje) és műfordított (pl. Marceau, Miller, Sartre, Molière darabjait).
Mindeközben néhány társadalmi tematikájú drámát írt (ekkor a Madách Színházban játszották): Egy magyar nyár (1954), István napja (1955), Egyik Európa (1957). Petrovics Emil felkérésére született zenei alapszöveg a C’est la guerre (1962; legutóbb 1998-ban is felújították a Zeneakadémián). A kétszereplős Késdobálók (jelentősebb előadások: 1957, Budapest; 1977, Róma) rendezését többször leállították a szerző személye miatt. 40 évig volt azonban folyamatosan sikeres (monte-carlói díjas) az Ők tudják, mi a szerelem (Tolnay Klárival és Sinkovits Imrével).
1956. október 27. és november 2. között a Szabad Magyar Rádió Irodalmi adását vezette a Parlamentben.
Borsos Attila: Hubay Miklós életrajza (részlet)
Götz Irén Júlia születésnapja – 1889
A radiológia jeles kutatója, az első egyetemi előadónő Magyarországon, GÖTZ IRÉN JÚLIA (Mosonmagyaróvár, 1889. április 3. – Ufa, 1941. ?) matematikát, fizikát, kémiát és filozófiát tanult a budapesti tudományegyetemen, 1909-ben Summa cum laude vegyészdoktor lett. Megalakulásától, 1908-tól aktív tagja volt a radikális Galilei-körnek. Az 1911/12-es tanévben ösztöndíjjal Párizsba ment, ahol Madame Curie rádiumlaboratóriumában képezte magát tovább. Hazatérte után nem folytathatta elkezdett kutatásait; a Tangl Ferenc vezette Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomáson alkalmazták fizetés nélküli segédvegyészként. 1913-ban lett Dienes László szociológusnak, a KMP egyik alapító tagjának felesége. A Tanácsköztársaság alatt kinevezték a tudományegyetem elméleti kémia előadójának – ő lett az első nő Magyarországon, aki egyetemen taníthatott. A Tanácsköztársaság bukása után férjével és újszülött gyermekével menekülésre kényszerültek: az emigráció során először Bécsben, majd Kolozsváron telepedtek le. Romániában élelmiszerkémiát tanított és 1927-ben itt szerezte meg a fizikai tudományok doktora címet. A harmincas években a család a Szovjetunióba települt át. 1931-38 között Götz Irén a moszkvai Nitrogénkutató Intézet tudományos osztályvezetője volt. 1941-ben koholt vádakkal letartóztatták; a börtönben kapott tífuszban halt meg.
Götz Irén tudományos munkássága csak töredékesen ismert. Doktori disszertációjában Rutherford elmélete alapján finomította a Curie laboratóriumban alkalmazott mérési eljárásokat. Párizsban a rádium béta-sugárzásával foglalkozott. 1912 és 1919 között Gróh Gyulával publikált állatélelmezési és fizikai-kémiai tárgyú tanulmányokat. Kolozsváron oldatok molekula- és iondiffúziójáról írt értekezéseket. 1921-ben pozitivista tudományfilozófiai nézeteiről tett közzé tanulmányt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudománytörténeti Intézet)
