Dr. Ari Csilla zoológus és tengerbiológus Budapesten született, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy már gyerekként a víz alatti világ szerelmese legyen. Családi utazásai során fedezte fel a búvárkodás szépségeit, és mindössze tizenhárom évesen eldöntötte, hogy életét az óceánok kutatásának és a ráják védelmének szenteli. Első búvárigazolványát 1998-ban szerezte meg, és addig nem állt meg, míg el nem érte a búvármester szintet.
Az Állatorvostudományi Egyetem zoológia szakán végzett, majd a Semmelweis Egyetem Idegtudományi Doktori Iskolájában szerezte meg PhD-fokozatát, ahol a neurobiológiai kutatások mellett a búvárfiziológia és a viselkedésbiológia is kutatási területei közé tartozott. Később érdeklődése az USA-ba vezette: a University of South Florida College of Medicine kutatójaként neurodegeneratív betegségeket és sejtfelszíni fehérjék hibás lokalizációját is vizsgálja, de legismertebb munkái az óceánok óriásaihoz kötődnek.
Tudományos kíváncsisága nem állt meg a mélytengeri világ felfedezésénél, egészen az űrkutatásig repítette. 2019-ben részt vett a NASA NEEMO 23 expedíciójában, amelyben egy 19 méter mélyen fekvő tenger alatti kutatóbázisról vizsgálták, milyen hatással van az emberi szervezetre a Hold- és Mars-missziók során tapasztalható gravitációs környezet. Kutatásai a hiperbarikus kísérletektől a sejtszintű metabolizmuson át az extrém környezetekhez való alkalmazkodásig terjednek.
Ha épp nem tudományos munkát végez vagy expedíciókon vesz részt, akkor merülés közben kamerát ragad: fotói a tengerek titokzatos lakóit hozzák közelebb hozzánk. Az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Tengermélyen című időszaki kiállításán a látogatók megcsodálhatják lenyűgöző felvételeit, amelyeken cápákat, rájákat és delfineket örökített meg. Ízelítőnek néhány képet mi is bemutatunk a tárlatról.
A cápák a tengerek őskövületei
A cápák a Föld legősibb élőlényei közé tartoznak, több mint 400 millió éve jelen vannak az óceánokban, vagyis régebb óta léteznek, mint a dinoszauruszok. Porcos csontvázuk miatt kevés fosszíliájuk maradt fenn, leginkább a fogaik kövülnek meg. Amelyeket egyébként folyamatosan hullatnak és pótolnak: akár 35 ezer foguk is kieshet életük során.
Bár a cápákat gyakran ragadozóként ismerjük, valójában rengeteg fajuk békés planktonevő, például az óriáscápa vagy a cetcápa. Akik viszont vadásznak, kifinomult érzékszervekkel rendelkeznek: az oldalukon található oldalvonalrendszer segítségével érzékelik a vízmozgásokat, a fejükön elhelyezkedő Lorenzini-ampullák pedig az elektromos jelek érzékelésére szolgálnak – így szinte „látják” a zsákmányukat a sötétben is.
Míg sokan tartanak a cápatámadásoktól, évente átlagosan mindössze tíz ember hal meg cápatámadás következtében, miközben az emberek évente több millió cápát pusztítanak el. Az igazi fenyegetést tehát nem ők jelentik ránk, hanem fordítva.
Bár a cápák kulcsszerepet játszanak a tengeri ökoszisztémákban, szabályozva a halállományt és fenntartva a természetes egyensúlyt, az emberi tevékenységek, mint a túlhalászat és az uszonyukért folytatott vadászat, komolyan veszélyeztetik őket, sok fajuk mára a kihalás szélére sodródott.
A tengerek kilapított repülői, a ráják
A ráják szintén őskövületek. Valószínű, hogy őseik inkább cápaalkatúak voltak, de a tengerfenéki életmód hatására testük lapossá vált. A világ legnagyobb rájái az óriás ördögráják, szárnyfesztávolságuk akár a kilenc métert is elérheti. Nevüket a szájuk két oldalán található fejúszóikról kapták, amelyeket korábban szarvaknak hittek. Ezek a mozgatható „uszonyok” segítenek nekik, hogy a táplálékot a szájukba juttassák, de valószínűleg az érzékelésben és a kommunikációban is szerepet játszanak.
Meglepő módon a halak között az ördögrájáknak van a legnagyobb agya, különösen a társas viselkedésért, érzékelésért és tanulásért felelős területeik fejlettek. Ennek köszönhetően az egyik legintelligensebb porcoshalnak számítanak.
Érdekesség, hogy a hasi mintázatuk egyedi, így egyes példányokat fényképes adatbázisok segítségével azonosítani lehet. A hátukon található fehér foltok intenzitása pedig változhat: izgalmi állapotban világosabbá válnak, nyugalomban pedig majdnem teljesen feketék lesznek, ami a kommunikációjuk egyedülálló formája. Különös szokásaik is vannak, például rendszeresen látogatják az úgynevezett „tisztogatóállomásokat”, ahol kisebb halak és rákok távolítják el róluk az elhalt bőrdarabokat és parazitákat. Egy ilyen wellnesskezelés órákig is eltarthat.
Habár az ördögráják nem mérgezőek és teljesen ártalmatlanok az emberre, populációjuk csökkenőben van. Egyes régiókban illegálisan halásszák őket, főként kopoltyúik állítólagos gyógyhatása miatt, miközben gyakran gabalyodnak halászhálókba is, ahol elpusztulnak vagy súlyosan megsérülnek. Lassú növekedésük és alacsony szaporodási rátájuk miatt a faj veszélyeztetettnek számít.
A szuperintelligens delfinek
A delfinek a cetfélék családjába tartoznak, és híresek rendkívüli intelligenciájukról, játékosságukról és fejlett társas viselkedésükről. A tudósok úgy vélik, hogy az egyik legfejlettebb kommunikációs rendszerrel rendelkeznek az állatvilágban: összetett hangjelzésekkel, testbeszéddel és érintéssel is kommunikálnak egymással.
Kiemelkedő képességeik közé tartozik az echolokáció, amelynek segítségével visszaverődő hanghullámokkal térképezik fel környezetüket és találnak zsákmányt. Bár a delfinek barátságosnak tűnnek, kiváló ragadozók is. Együttműködve vadásznak, például halrajokat terelnek, és különböző vadásztechnikákat is használnak, amelyeket akár generációkon át örökítenek. Egyébként is szoros családi kötelékekben élnek, és gyakran segítenek egymásnak, például beteg vagy sérült társaikat is támogatják.
Sajnos a delfineket szintén fenyegeti az emberi tevékenység. A halászhálókba gabalyodás, az óceánok szennyezése és az élőhelyeik pusztulása komoly veszélyt jelent számukra. Egyes régiókban még mindig vadásznak rájuk, bár sok országban már törvények védik őket.
Dr. Ari Csilla kiállítása egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy közelebb kerüljünk ezekhez a csodálatos tengeri lényekhez, és megértsük, miért olyan fontos a védelmük.
Az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Tengermélyen című időszaki kiállítása február 28-ig látogatható.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
