Az ősmadár, amely a Vegavis iaai nevet kapta, abból a földtörténeti korszakból származik, amikor Észak-Amerikában még a Tyrannosaurus rexek éltek. Christopher Torres, a kaliforniai Csendes-óceáni Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője kiemelte, hogy a 2011-ben felfedezett koponya a vízimadarak jellegzetességeit mutatja. Agyának alakja, hosszú, hegyes csőre is vízimadárra utal, állkapcsának erős izmai viszont inkább a mai búvármadarakéhoz hasonlóak.
„Kevés madár okoz annyi vitát a paleontológusok között, mint a Vegavis” – magyarázta Torres, hozzáfűzve, hogy a fosszília vizsgálata segíthet eldönteni ezeket a vitákat, legfőképpen azt, hogy hova sorolják be a Vegavis iaait. Korábbi kutatások megkérdőjelezték, hogy a Vegavis iaai hol helyezhető el az evolúciós fejlődésben, mivel az ilyen modern madarak maradványai rendkívül ritkák a kréta kor végén történt tömeges kihalás előtti korszakból.
„Bár a bizonyítékok arra utalnak, hogy a Vegavis iaai a modern madarakkal áll kapcsolatban, még mindig nem világos, hogy valóban a modern kacsák és libák rokona-e” – mondta el Torres a tanulmányt ismertető livescience.com portálnak. A biztos besoroláshoz további fosszilis maradványok felfedezése vezethet.
„Ez a fosszília arra hívja fel a figyelmet, hogy az Antarktisz sokat mesélhet nekünk a modern madarak evolúciójának legkorábbi szakaszairól” - hangsúlyozta Patrick O'Connor, a tanulmány társszerzője az Ohiói Egyetemről. A tudós elmondta, hogy például Madagaszkáron és Argentínában találtak a késő kréta korból fosszilis madármaradványokat, de ezek bizarr, mára kihalt, fogakkal és hosszú, csontos farokkal rendelkező, a modern madarakkal csak távoli rokonságban álló fajokhoz tartoztak. „Úgy tűnik, valami egészen más történt a déli félteke távoli részein, konkrétan az Antarktiszon” – jegyezte meg O'Connor.
