„Az eszbékás, aki a legmesszebb ugrott” – bemutatták Karikó Katalin önéletrajzi könyvét

A szórakoztatóipar, a politika vagy az üzleti élet területén gyakran látunk üstökösszerű karriereket, amikor valaki – látszólag – pár év alatt ér fel a csúcsra és lesz akár egészen fiatalon kiugróan sikeres. A tudomány azonban más. Bár a tudománytörténetben is van néhány kivétel, az évtizedes, kitartó munkát nem nagyon lehet megspórolni. Ahogy Karikó Katalin sem tette. Ugyanakkor még ezen a területen is kell a szerencse, amely akár egy fénymásológép, akár egy világjárvány képében is érkezhet.

Elképesztő időzítéssel, Karikó Katalin fiziológiai és orvostudományi Nobel-díja bejelentésének hetében jelent meg magyarul az Áttörések – Életem és a tudomány című életrajzi könyve. Ebben részletesen ír népmesei fordulatokban bővelkedő életéről, amelyben a szegény legény (leány) a vályogtéglás házból világgá (Amerikába) megy, megküzd a sárkányokkal (a rosszakarókkal, a pénzügyi kiszolgáltatottsággal), hogy aztán jogosan elnyerje a királylány kezét (a szakmai elismertséget).

A szorgalom gyermeke

Kitűnően szerkesztett könyvét, amelyben időnként előre és hátra ugrálunk az időben, egészen kicsi gyerekkorától indítja. Beleláthatunk egy átlagos, vidéki, meglehetősen szerény körülmények között élő család életébe a szocializmus idején, amikor a saját autó még vágyálom sem lehetett. Már ekkor, a kerti, ház körüli feladatoknál megtanulja, hogy „az elvégzendő munkának soha nincs vége”. Nosztalgikus szeretettel beszél szorgos és minden nehézségen átevickélő szüleiről, nővéréről – aki csakúgy, mint nagyanyja, édesanyja, majd lánya is, a Zsuzsanna nevet viseli – és a kisújszállási mindennapokról.

Bár nem tartja szellemi képességeit kivételesnek, kitartó szorgalma már korán megmutatkozik: nyolcadikos korában élővilág tantárgyból megyei első, majd országos harmadik helyet szerez. A biológia iránti érdeklődése nem apad el később sem. Szakkörre jár, társaival levelet ír egyik példaképének az alábbi címzéssel: Albert Szent-Györgyi, USA. Hónapokkal később érkezik meg a válasz a Nobel-díjas tudóstól The Living State című könyvének egy példányával együtt. Ebben a dedikáció: „A tudomány lelkes kisújszállási művelőinek”.

Ezután már nem lehet nagyon kérdéses, hogy a tudományos pályát választja. A József Attila Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) biológia szakára nyer felvételt, ahol szó szerint éjjel-nappal tanul, annyira hajtja a tudásvágy. Megkapja a népköztársasági ösztöndíjat is, annak ellenére, hogy valaki kihúzza nevét a listáról – valószínűleg apja 1956-os, államellenesnek minősített tevékenysége miatt. Az viszont segíti, hogy neve mellett ott az F betű, amely azt jelenti, hogy fizikai dolgozók gyermeke. Egyetem után útja a Szegedi Biológia Központba (SZBK – eszbéká) vezet, ahol a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként dolgozik, és már igen korán labort építhet fel. Közben megpróbálják beszervezni, amire látszólag rábólint, de egyik kollégájáról sem hajlandó jelenteni. Egy gyógyszergyár évekig finanszírozza kutatásait, de miután egyik napról a másikra visszavonják a támogatást, munkája megszűnik. A pénzügyi finanszírozás miatti bizonytalanság vissza-visszatérő elem lesz későbbi pályafutása során.

Amerikai álom?

Ekkor már férje és kicsi gyereke van. Nem akar lemondani a tudományos pályájáról, ezért különféle külföldi egyetemekre jelentkezik, de ösztöndíj híján csak a philadelphiai Temple Egyetemre kap meghívást. Ne feledjük, ekkor még a nyolcvanas években vagyunk, nem volt annyira megszokott, hogy egy kutató külföldre utazzon, ott munkát vállaljon. Jól ismert sztori az eladott Lada árából váltott valuta kicsempészése kislánya mackójában, amely az új, amerikai élet elindításához kell.

Nehézségekből azért bőven kijut neki ott is. Nem hallgatja el egészségügyi problémáit sem, amelyek közül több gyerekkora óta kínozza: ízületi fájdalmak, térd- és hátfájás, mellekben talált csomók, később fültőmirigyrák, majd a műtétek következtében bekövetkező időszakos arcbénulás.

Első, hatalommániás főnöke, amikor munkahelyet akar váltani, szakmai ellehetetlenítéssel és kitoloncolással fenyegeti. Később a neves Pennsylvaniai Egyetemen kap munkát, de mivel nem tud támogatásokat szerezni, visszaminősítik. Makacsul ellenáll a publikációs és pénzszerzési kényszernek, csak az mRNS-sel kapcsolatos kutatásaira akar koncentrálni. Ami szintén nem egy fáklyásmenet, hiszen évtizedekig lenézett területe a biokémiai kutatásoknak, gyakran csak Karikó és szűkebb kutatói környezete lát benne fantáziát.

Tudományos eredményeiről csak annyit ír könyvében, amennyi feltétlenül szükséges, de laikusként még így sem könnyű követni fejtegetéseit. Ami viszont egyértelmű, az az átlagember számára felfoghatatlan szintű elköteleződés és kitartás, amivel munkáját végzi. Éjszakába nyúlóan dolgozik, majd még elolvas jópár szakcikket, hogy aztán hajnalban fusson egyet a campuson és kezdje az egészet elölről. Hetekig, hónapokig, évekig. Közben pedig anyatigrisként szurkol az amerikai nyolcas evezőcsapatban később két olimpiai aranyérmet szerző lányának.

Egy nap éppen tanulmányokat akar fénymásolni, amikor összefut Drew Weissman mikrobiológussal. Évtizedekig tartó kutatói partnerség veszi kezdetét. Módosított mRNS-re szabadalmat nyújtanak be, de annak joga az egyetemet illeti meg, amelyet a Penn el is ad 300 ezer dollárért. Először vérszegénységre, majd cisztás fibrózisra akarják használni a technológiát, végül Karikó otthagyja az egyetemi közeget és a BioNTech-nél kezd dolgozni. A történet innentől már mindannyiunknak ismerős: a pár hónap alatt kifejlesztett mRNS alapú, Pfizer által gyártott Covid-ellenes vakcina milliók életét menti meg. Hirtelen mindenhol a saját arcképét látja a címlapokon, tudományos kitüntetések, díszdoktori kinevezések, interjúk várják. Majd a csúcs: 2023. október 2-án bejelentik, hogy kutatótársával, Drew Weissmannal megosztott Nobel-díjat kap.

Könyvében erről még nem írhatott, arról viszont igen, hogy miként kellene a tudományos, egyetemi világot megreformálni, és felszabadítani a kutatókat az adminisztrációs, pénzszerzési, publikációs kényszerek nyomása alól, hogy valóban az érdemi munkára tudjanak koncentrálni. Elgondolkozik azon is, hogy mennyi tudományos áttörés maradhat el a jelenlegi struktúra miatt.

Azt sem titkolja el, hogy pályája kezdetén Magyarországon mekkora segítséget jelentett neki, hogy kislányát, Zsuzsit bölcsődébe, gondos nevelők kezébe tudta adni, így pár hónappal a szülés után már vissza is térhetett kutatásaihoz. Szerinte ahhoz, hogy a nőknek ne kelljen választaniuk a tudományos karrier és a család között, elsősorban megfizethető és jó minőségű bölcsődékre és óvodákra van szükség. Meg egy olyan megértő, biztos hátországot nyújtó férjre, mint amilyen az övé, aki elfogadta, hogy számára a tudomány az első. Vele éppen ma van a 43. házassági évfordulójuk.

Újra itthon

A Nobel-díj bejelentése után másfél héttel már az MTA-ban adott sajtótájékoztatót, és itt mutatta be életrajzi könyvét is. A hogyan tovább kérdésre azt válaszolta, hogy már nagyon várja, hogy visszatérhessen kutatásaihoz, de most örül annak is, hogy a felé áramló figyelmet a tudományra irányíthatja. Azt is szeretné, hogy a fiatalok, akik szeretnek gondolkodni, problémákat megoldani, gondolkozzanak el a kutatói pályán, mert szerinte nincs nagyobb öröm annál, amikor valaki első tud lenni egy tudományos rejtély megfejtésében. Arra azért felhívta a figyelmet, hogy aki híres akar lenni, ne ezt a pályát válassza, mert soha nem garantált a siker.

Könyvében és a beszélgetésekben is kiemelte, hogy előmenetelében milyen nagy szerepe volt tanárainak, későbbi mentorainak, akik hittek benne, és támogatták akkor is, amikor mások próbáltak neki keresztbe tenni. Szintén többször említette Selye János Életünk és a stressz című könyvét, amit még középiskolás korában olvasott. Ebből tanulta meg egy egész életre, hogy csak azzal foglalkozzon, amit tud befolyásolni, amit nem, azon pedig ne aggódjon. „Nem tudok elkeseredni olyan dolgokon, amin mások igen” – mondta. Ez a hozzáállás segítette abban, hogy még a legnehezebb időszakokban is pozitív és motivált maradjon, akár a szakmai hátralépések idején is: „Nem lennék ma itt, ha nem rúgtak volna ki négyszer is”. Kitartása meghozta az eredményét: eddig mintegy százhúsz díjat kapott, amelyek számára a férjének újabb és újabb szekrényeket kell építenie, hogy elférjenek a lakásban. A díjakkal járó pénzjutalmakat oktatásra és a tudományos fejlődés elősegítésére fordítja.

Mostani magyarországi tartózkodása alatt meglátogatja még alma máterét, a Szegedi Tudományegyetemet, valamint előadást tart első munkahelyén a Szegedi Biológia Központ (SZBK) alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából. Külön érdekesség, hogy az intézményt fél évszázada nagy elődje, Szent-Györgyi Albert nyitotta meg. Egykori mentora, Duda Ernő virológus, molekuláris biológus nyolcvanadik születésnapjára is elmegy, valamint találkozik korábbi kutatótársaival is.

Karikó Katalin emberi nagyságát, céltudatosságát és kitartását nemcsak tudományos eredményei mutatják. 49 évesen, több hónapnyi kitartó tréningezés után lefutotta a maratont négy óra harminc perc alatt. Talán ebben még lehet vele versenyezni. Másban nemigen.

Az Áttörések – Életem és a tudomány a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg.

A nyitóképen Karikó Katalin Nobel-díjas biokémikus Horvát János újságíróval beszélget Áttörések című könyvének bemutatóján a Magyar Tudományos Akadémia épületében 2023. október 11-én. Fotók: Hegedüs Róbert