Árnyaltabb, összetettebb képet rajzol Ernest Hemingwayről egy új dokumentumfilm, amelynek alkotói a bostoni John F. Kennedy elnöki könyvtár és múzeumban őrzött, kevéssé ismert archív anyagok segítségével gazdagították az amerikai író portréját.

Ken Burns és Lynn Novick filmje egyebek mellett az író alkoholizmusát, kalandvágyát, a bikaviadal iránti szenvedélyét, természetszeretetét, nőgyűlöletét és öngyilkosságához vezető belső vívódásait is alaposabban vizsgálja. Mint Novick hangsúlyozta, az Amerika egyik legjelentősebb XX. századi regényírójának tekintett szerző portréja az ismert sztereotípiáknál jóval összetettebb. Hozzátette: reméli, a film segít a nézőknek abban, hogy más módon tekintsenek az íróra. Ezt az árnyaltabb képet segített alátámasztani a JFK-könyvtárban található Hemingway-gyűjtemény anyaga, amely az író dokumentumainak legnagyobb archívuma.

Bár az író és Kennedy személyesen sohasem találkoztak, csodálattal adóztak egymásnak, és néhány levelet is váltottak. Hemingwayt még az elnök beiktatására is meghívták, de betegsége miatt azon nem vehetett részt.

Hemingway hagyatéka végül úgy került az elnöki könyvtárba, hogy Mary Hemingway, az író negyedik felesége és özvegye kereste meg ezzel az ötlettel Jackie Kennedyt. Az archívumban az író kéziratai, levelezése és mintegy 11 ezer fénykép is található. Novick elmondása szerint számos olyan dokumentumot használtak fel a filmben, amelyeket korábban nem ismerhetett szélesebb közönség.

A dokumentumfilmen évekig dolgozott a két alkotó, akinek kezdetben fogalma sem volt arról, milyen hatalmas mennyiségű anyagot tartalmaz az íróról az archívum. Burns kiemelte, hogy a dokumentumok tanulmányozása révén értették meg igazán, milyen fegyelmezett író volt Hemingway. Az archív anyagokban a nőkhöz, anyjához, nővéreihez, az I. világháborúban őt ápoló nővérhez és négy feleségéhez fűződő bonyolult viszonyával kapcsolatos dokumentumokat is találtak.

Novick azt is elmondta, hogy számára különösen izgalmas volt az író számos kézirata, a sok jegyzetfüzet, amelyekben nyomon lehetett követni az alkotás folyamatát. A Búcsú a fegyverektől című regényéhez például 47 befejezést írt.

Kiemelt kép: Wikipedia