Robert Elswit nyerte a legjobb operatőr díját a Vérző olajért, a legjobb eredeti forgatókönyv Oscarja Diablo Cody-nak jutott a Junóért. A legjobb
animációs film, a Walt Disney-produkcióban készült, Brad Bird rendezte Lecsó lett. A legjobb egész estés dokumentum-film díját Alex Gibney és Eva Orner Afganisztánban játszódó Taxi a sötétbe (Taxi To The Dark Side) nyerte el.
A legjobb külföldi film díját A hamisítók című osztrák alkotás nyerte. A Stefan Ruzowitzky rendezte film a második világháború idején egy koncentrációs táborban játszódik, ahol a foglyokat a nácik hamis dollárok gyártására kényszerítik.
A gálán életmű-Oscarral tüntették ki a 98 éves Robert Boyle látványtervezőt, aki számos Hitchcock-film, köztük az Észak-északnyugatra és a Madarak társalkotója volt.
 |
| Coen, Scorsese, Coen |
Azért a Coen-fivérek nem panaszkodhattak, mert elvitték a két legfontosabb díjat, a legjobb film és a legjobb rendezés díját, és ehhez jött Javier Bardem legjobb mellékszereplői díja, valamint a legjobb adaptált forgatókönyvért kapott elismerés is. A Vérző olaj rosszabbul járt, igaz, Daniel Day-Lewis olyan esélyesek elől happolta el a legjobb férfi alakítás díját, mint George Clooney vagy Johnny Depp és azért a legjobb operatőri Oscar (Robert Elswit) sem lebecsülendő. Lewis másodszor vehette át szobrot: 1990-ben A bal lábam című filmben egy nyomorék fiatalember szerepében nyújtott megdöbbentő alakítást. Egy aranyszoborról viszont "lemaradt": 1993-ban visszautasította a Philadelphia főszerepét, amely aztán Tom Hanksnek Oscart ért.
Bardem kitüntetése egyike volt az est meglepe-téseinek, és azt jelezte, hogy a Los Angeles-i Filmakadémia mintha kezdene komolyan tovább látni Amerikánál. Arra például nem sokan számítottak, hogy a francia Marion Cotillard kapja meg a legjobb női alakítás díját a Piafért, amelyben szinte tökéletesen átlényegült a sanzon tragikus sorsú királynőjévé. Marionnak éppen egy másik királynőt kellett legyőznie: Cate Blanchettet, az est egyik nagy vesztesét. Blanchett ugyanis jelölt volt mint legjobb női főszereplő az Elisabeth - Az aranykorért, és mint a legjobb női mellékszereplő is, az I,m Not Here (Nem vagyok itt) című filmért, amelyben Bob Dylan egyik "megtestesülését" játszotta el. Ez utóbbi kategóriában azonban Tilda Swinton előzte őt meg. Marion Cotillard győzelme már csak azért is szenzáció, mert utoljára 1962-ben Sophia Loren kapta meg ezt az Oscart nem angolul beszélő film - Vittorio de Sica Egy asszony meg a lánya című alkotásának - főszereplőjeként, Amerikán kívüli jelölt pedig utoljára 1993-ban volt: Catherine Deneuve személyében az Indokínáért.
A franciáknak amúgy is jó napjuk volt, mert a Piaf megkapta a legjobb smink Oscarját is, a legjobb rövidfilm kategóriában pedig Philippe Pollet-Villard nyert A zsebtolvajok Mozartja című filmmel. Ugyan-csak az európai művészek dicsérete, hogy a Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya című film látványtervezői, az olasz Dante Ferretti és Francesca Lo Schiavo, valamint a legjobb eredeti filmzene szerzője, a szintén olasz Dario Marianelli vihetett haza Oscart. Bizonyos fokig európai a Walt Disney-produkcióban készült legjobb animációs film, a L'ecsó is, amelynek hőse egy párizsi étterem séfjévé lett patkány.
 |
A legjobb dokumentumfilmek között ezúttal nem sikerült rádupláznia az Oscarra 2002-es sikere, a Kóla, puska, sültkrumpli (Bowling for Columbine) után Michael Moore-nak az amerikai egészségügyet pellengérre állító Sickóval, mert egy afganisztáni taxisofőr meggyilkolásáról szóló film, a Taxi to the Dark Side (Taxi a sötétségbe) megelőzte.
Az Oscar-díjak történetében első ízben nyert a legjobb külföldi film kategóriájában osztrák alkotás. Stefan Ruzowitzky, a Pénzhamisítók (Die Fa:lscher) rendezője azokról a második világháborús koncentrációs táborbeli foglyokról készített filmet, akiket a nácik hamis dollárok gyártására kényszerítet-tek életükért cserébe. Ruzowitzky számára a film egyfajta vezeklés is volt, mert nagyszülei náci szimpatizánsok voltak. A rendező a díjátvételkor emlékeztetett arra, hogy annak idején hány nagyszerű osztrák származású rendező kénytelen volt elmenekülni hazájából a fasizmus elől, Billy Wildertől Fred Zinnemanig, akik aztán az amerikai filmművészetet gazdagították. A Pénzhamisítók egyébként némi előnnyel indult kategóriájában vetélytársaival, köztük Andrzej Wajda Katynjával szemben, mivel ez volt az öt film közül az egyetlen, amelyet az Egyesült Államokban forgalmaztak.
Az utóbbi nyolcvan évben összesen 112 alkalommal szállhatott ringbe osztrák művész vagy alkotás az amerikai filmművészeti akadémia nagy becsben tartott kitüntetéséért, és 38-szor sikerült is nekik felállni a győzelmi dobogó legtetejére. Közülük a legismertebb kétségkívül Billy Wilder, aki a nácik elől menekült el Ausztriából, és vált világhírű hollywoodi rendezővé. Ő nem kevesebb, mint hat Oscart kapott. De a kezében szorongathatta az aranyszobrot Fred Zinnemann rendező és Maximilian Schell színész is. Bár őt sosem szólították színpadra, az ugyancsak nemzetközi hírű Otto Premingert háromszor jelölték a legjobb rendezőnek járó díjra.
Stefan Ruzowitzky 1961-ben született Bécsben. Gyerekkorát Felső-Ausztriában és Düsseldorfban töltötte. Már a középiskolában is rendezett darabokat. Mielőtt egész estét betöltő játékfilmekre adta a fejét, főképpen zenei videoklipeket gyártott. A filmvilágba 1996-ban készült alkotásával, a Tempóval robbant be: ő volt a film rendezője és forgatókönyvírója is egy személyben. Azóta minden egyes filmjéhez ő írja a forgatókönyvet.
Egyáltalán nem válogatós rendező, ami a műfajokat illeti. Éppúgy forgatott paraszti drámákat, mint horrorfilmeket (Anatómia). Pályafutását sikerek és bukások egyaránt jellemzik - a Pénzhamisítókkal kétségkívül feljutott a csúcsok csúcsára. A film a második világháború idején egy koncentrációs táborban játszódik, ahol a foglyokat hamis dollárok gyártására kényszerítik a nácik. Nem véletlenül mondta azt érzelemtől fűtött beszédében, miután átvette a díjat, hogy kitüntetése igazán csak a nagy elődökre való emlékezés révén nyeri el értelmét - Wildernak, Zinnemann-nak és Premingernek éppen a nácik miatt kellett elhagyniuk hazájukat.
A rendező Klosterneuburgban él a családjával. Az alkotói tevékenységére is kiható életfelfogásáról elárulta, hogy meggyőződése szerint "nem szabad kicsiben gondolkodni, hanem mindig a legnagyobbra kell törekedni - legalábbis meg kell próbálkozni vele". Hollywoodi utazása előtt úgy nyilatkozott, hogy aki veszi magának a fáradságot, hogy odautazzon, az már nyerni is szeretne. Neki most bejött.
