Az 1921-es pécsi születésű Király Lajos édesapja Király Aladár építőmérnök, édesanyja Schwarz Berta, nővére Király Erzsébet. A szülők elváltak, édesapja Budapestre költözött. Király Lajos iskoláit Pécsett végezte, a középiskolában Gábor Jenő volt a rajztanára, majd később Gebauer Ernő, illetve Martyn Ferenc tanítványa lett. 1942-ben, Fülep Lajos és Elek Artúr támogatása ellenére sikertelenül felvételizett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Tehetséges fiatal művészként képeivel többször szerepelt a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának csoportos kiállításain. A vidéki zsidóság deportálásának megkezdésekor Budapesten, apjánál tartózkodott, s a híreket hallva hazautazott Pécsre. Anyjával és nővérével együtt deportálták. Nővére, Erzsébet túlélte a holokausztot, s Király Lajos művei az ő, majd halála után két fiának, Zádori Ivánnak és Zádori Péternek a tulajdonában maradtak fenn. 2010 júliusában műveiből kamarakiállítást rendeztek a Pécsi Zsidó Hitközség dísztermében.
Roder Judit 1920-ban született Pécsett, édesapja Roder Izidor, édesanyja Resner Blanka, nővére Roder Anna volt. Iskoláit szülővárosában végezte, 1938-ban tett gimnáziumi érettségit. 1942-ben férjhez ment Schön Jánoshoz. Király Lajossal együtt Gebauer Ernő, illetve Martyn Ferenc tanítványa lett. Gebauer Ernő tanácsára jelentkezni szeretett volna a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, de erre a zsidótörvények miatt már nem kerülhetett sor. Tehetséges fiatal művészként többször szerepelt a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának csoportos kiállításain. 1944-ben a pécsi gettóból férjével, szüleivel és nővérével együtt deportálták. 1976 márciusában Roder Judit nővére, Révész Györgyné (Roder Anna), a család egyetlen túlélője húga hagyatékának egy részét a Janus Pannonius Múzeumnak és a Pécsi Zsidó Hitközségnek adományozta. Roder Judit portrérajzai a hitközség levéltárának rendezése során kerültek elő 2013-ban.
Az 1892-ben Siklóson született Károly Ernőről így ír az 1929-ben kiadott Magyar Zsidó Lexikon: „Középiskolái elvégzése után négy évig a Mintarajziskolán tanult. Először a Nemzeti Szalonban, az Ifjú Művészek Egyesületének kiállításán állított ki képeket, aztán a Műcsarnokban figurális képeket. Később megfordult Albániában, Boszniában és Hollandiában, ahol tájképeket, gettórészleteket és figurális képeket festett.” Károly Ernő képei s életének egyéb dokumentumai az 1946-os posztumusz kiállítás után – néhány festmény kivételével – megsemmisültek vagy kallódnak. Míg a 2014-ben rendezett kiállításon csak két festménye volt ismert, néhány évvel ezelőtt öt festménye, köztük egy önarcképe, a Németországban élő Fischer Péter adományaként került a Pécsi Zsidó Hitközség tulajdonába.
Kellermann Emil 1896-ban született Villányban, szülei: Kellermann Ármin és Fein Eugénia. A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen 1924. május 19-én avatták orvossá. 1924 és 1932 között a pécsi belgyógyászati klinikán volt gyakornok, majd tanársegéd. Később Dorogon, a Szent Borbála Bányakórházban dolgozott, majd Tatán és ismét Pécsett. Orvosi munkája mellett autodidakta festőként rendszeres kiállítóként szerepelt a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának kiállításain. Országosan ismert – Fülep Lajos, Elek Artúr és Kállai Ernő elismerő támogatásával – az 1943-ban, a korszakban nagyon jelentős intézményben, a budapesti Tamás Galériában nyílt önálló kiállításával lett, a kiállításhoz készült katalógus előszavát Kállai Ernő írta. 1944-ben Pécsről deportálták feleségével, dr. Fehér Idával és két középiskolás gyermekükkel, Istvánnal és Katalinnal. Mindannyian Auschwitzban haltak meg. Az 1946-os posztumusz kiállítás után Kellermann Emil megmaradt művei Martyn Ferenc közbenjárásával a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményébe kerültek.
