„Az fog talpon maradni, aki számíthat a közönségére”

Csemer Boglárka neve hallatán sokaknak a Parfüm című sláger ugrik be, pedig Boggie valójában már több mint tíz éve koncertezik, és jóval mélyebb kapcsolatot ápol a zenével, mint ahogy azt a szalagcímek sejtetik. Interjúnkban anyaság és karrier, lélek és éneklés, zene és irodalom kapcsolata, valamint a zenészlét online jövője is szóba került.

2020 vége számodra nem csak az ünnepek, hanem az online koncertek miatt is várakozással telt. Virtuális eseményekről volt szó, mégis azt hiszem, hogy a közönségnek és neked is egyfajta ajándékok lettek ezek egy ilyen rendhagyó év után. Beszéljünk először a Grecsó Krisztiánnal közös, „zenés-irodalmi-lelki utazásról”. Hogy sikerült? Hogy éreztétek magatokat?

Krisztiánnal elsőre megvolt a közös hullámhossz. 2020 februárjában hívtam el vendégnek a Magvetős szobakoncert-sorozatomra, aztán Szolnokra is. Szerintem nagyon jól kiegészítjük egymás gondolatait mind szóban, mind a zene nyelvén. Biztosan számít, hogy Krisztián vidéki, én meg munkás közegből jövök, így érzek egyfajta sorsközösséget: az „alulról jöttünk” sorsközösségét.

Az említett Magvető Caféban indított szobakoncert-sorozatod egyik lényege – a kortárs versek megzenésítésén kívül – a családias atmoszféra, a közönséghez való kapcsolódás. Az online térben ezt mennyire érezted sikeresnek?

Szerintem abszolút sikerült ezt megteremtenünk. Annyi könnyebbségünk volt, hogy ha közönség nem is ült a koncertteremben, mi ott voltunk egymásnak. Egymásra tudtunk reagálni, reflektálni, rezegni. A témákat, amiket körbejártunk, előre egyeztettük, és ez jó kapaszkodó volt. Nagyon kedves és szép visszajelzéseket kaptunk, ez megnyugtatott.

A színpadon volt bennem bizonytalanság, de tudod, mire jöttem rá? Arra, hogy ezt úgy kell felfogni, mint egy tévéműsort. A „tévénéző”, a mi esetünkben „koncertnéző”, ugyanúgy képernyő elé ül, mint egy tévéműsor esetén. Tehát azzal a tudattal kell előadnunk, hogy minket ugyanúgy néznek, hallgatnak, és a visszajelzés csak később érkezik meg, de megérkezik.

Kicsit mesélnél még arról, hogy anno, 2018-ban ez a sorozat hogyan született, és azóta kik vendégeskedtek benne?

Szerettem volna egy állandó klubkoncertet Budapesten. Valamit, amire mindig számíthatnak az emberek, és egyben egy kihívást is adni magamnak, amitől minden koncerten teremtünk valami újat. Nem kellett sokat gondolkodnom, hiszen dolgoztam már együtt költőkkel, ráadásul irodalomkedvelő vagyok, és sok magyar dalszövegemet is kortárs költő jegyzi. Akkoriban nyílt a Magvető Café a belváros közepén, és valahogy rájöttem, hogy összekapcsolhatnám a két művészeti ágat: zene + irodalom. Valahogy így. Első vendégem Kemény Zsófi volt, aztán rengetegen megtiszteltek bizalmukkal, így eljött hozzám Varró Dani, Závada Péter, Simon Márton, Szabó T. Anna és még sokan mások is. Minden koncerten tartok egy kis beszélgetést a költővel és feldolgozom egy versét, amit szabadon választok az általa elküldött csomagból. Nagyon szokták szeretni a meghívott költők is, és a közönség is. Szerintem egy remek hangulatú sorozat, remélem, lesz majd folytatása.

Ha már szobakoncertek, a járvány világszerte nehéz helyzetbe hozta a zeneipart. Köztudott, hogy te és a csapatod is koncertezésből tartjátok fenn a produkciót. Mit lehet tenni ilyenkor? És miben segíthetnek a rajongók?

Teljesen mást gondolok, mint fél évvel ezelőtt. Abszolút hiszek a közönség megtartó erejében és edukálásában. Magamat is folyamatosan tanítom az új helyzetre, és látok fantáziát az online koncertezésben. Három koncerten vagyok túl, és egyszerűen van benne potenciál. Évek óta tart egy „online-ozódási” folyamat a zeneiparban: a YouTube és a streaming felületek megjelenése teljesen átalakította a CD piacot. Rengeteg zenekar évek óta küzd a közönségépítéssel. Nagyon nehezen tudod rávenni az embereket, hogy otthonról kimozduljanak, és pénzt áldozzanak egy mai, saját zenét játszó zenekarra. Még mindig nagy ereje van a rádiós terjesztésnek és a retró műfajnak. A fiatalok online hallgatnak zenét, ez nem kérdés. A járvánnyal ez a fajta online létezésünk csak felerősödött.

Szerintem ki kell építeni egy online lábat, és ha majd újra lehet koncertezni, akkor nagyon más lesz a koncertpiac, mint most.

Valószínűleg kevesebb lesz az ingyenes rendezvény, és az fog talpon maradni, aki számíthat a közönségére.

Általában szólóelőadóként tekintenek rád, de a zenekarod is rengeteget hozzátesz a Boggie-hoz. Kik ők, és hogy találtatok egymásra?

2009-ben alapítottam az első zenekaromat, amiből később kinőtt a Boggie. Sok-sok évembe telt, mire megtaláltam ezt a remek csapatot. Szeretek velük muzsikálni, színpadon lenni, alkotni. Szerintem ez most egy nagyon erős csapat mind zeneileg, mind emberileg. Majdnem mindenkit a Kőbányai Zenei Stúdióból ismerek. Mindenki sok stílusban jártas a klasszikus zenétől a jazzen át a különböző pop műfajokig. Ez nagyon fontos, mert a zeném sok zenei stílusból tevődik össze.

Májusban született meg második kislányod, Imola, és a járványhelyzet miatt végül a babázás hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezted, de a nyilatkozataid alapján a lányok művészileg is fel tudnak tölteni. Üdítő ezt olvasni az általános felfogás mellett, miszerint anyaként háttérbe „kell” helyezi a karriert. Mesélsz kicsit erről?

Nagyon vegyes a felfogás az anyaság-karrier témakörében. Én azt vallom, hogy mindenki csinálja úgy, ahogy neki jól esik. Én szeretem a munkámat és örömmel dolgozom, amikor lehet! Támogató a családom is, segítenek, amikor tudnak. 2019-ben például közel 90 koncertet adhattam, akkor még csak a nagylányom mellett. Nem gondolom, hogy ebből ő bármit észrevett. Az én munkám főleg az estékre koncentrálódik, napközben rengeteget vagyunk együtt. Sikerült megtanulnom velük, hogy mindig arra koncentráljak, amire kell. Ha nagyon összecsapnak a hullámok a fejem felett, és összemosódna a munka a családdal, akkor segítséget kérek.

Gondolom, Imolával és Lenkével is szoktatok közösen zenét hallgatni. Ők hogy reagálnak a zenére, a te hangodra?

Esküszöm, terápiás hatása lehet, mert mindkét lányom nyugodt, és imádják a zenét. Sok mindent zenével oldok meg velük: altatás, nyugtatás, táncolás, játék.

Több különleges énektanárod is volt az évek során, Micheller Myrtill, Palya Bea, Dékány Endre. Utóbbi nem csak technikailag, de lelki szinten is fejlesztett.

Ahogy idősödöm, egyre inkább azt vallom, hogy az éneklés nem más, mint egy áradó belső energia. Nem tud máshogy áradni, mint amilyen lelkiállapotban vagy. Hosszú idő volt, mire rájöttem, hogy a technikai tudásom nem tud stabil lenni harmonikus pszichés állapot nélkül.

Ezért az utóbbi években inkább a mentális fejlődésemre fektettem a hangsúlyt, és érdekes módon a torkom is elkezdett egyre jobb helyekre nyílni.

Most már pontosan tudom, hogy mikor veszek rossz levegőt, hogy mikor és hogyan kell puhítanom egy hangon, hogy milyen kifejezésmódot válasszak. Egyszerűen megtanultam a saját tükröm lenni. Minden tanáromtól nagyon sokat tanultam, és valahogy mindenki ugyanerre akart rávezetni, de más eszközökkel. Kellett ennyi lelki érés, hogy eljussanak és beépüljenek a hasznos gondolataik az éneklésembe.

Mi az első, zenével kapcsolatos emléked?

De jó kérdés! Szandi: Szerelmes szívek! És, hogy táncolok az asztal tetején.

A Parfüm című dal hét éve született. Témája, a belső szépség, az önelfogadás fontossága sokakat meg tud szólítani. Szerinted mi lehet a titka annak, hogy ez a dal ennyire népszerű lett?

Nagyon egyszerű: született egy piszok jó dal, gyönyörű hangszereléssel, népszerű topikkal, mindezt egy olyan vizuális köntösbe öltöztetve, ami a húsodig hatol, és bárki, bárhol, nyelvismeret nélkül megérti, azonosul vele. Az az igazság, hogy ez a dal az üzenetével együtt még mindig valid, és valószínűleg örökké az lesz. Ilyen dalról álmodik mindenki. Örülök, hogy van egy ilyen szerzemény az életemben, és remélem, hogy lesz is még.

Sokan a Parfüm, vagy az Eurovízió okán ismerik a neved, de igazából 2009 óta, több mint 10 éve koncertezel. Az említettek mellett miket érzel a legnagyobb mérföldköveknek?

Ezek azok a mérföldkövek, amiket a nagyközönség is ismer. Fontos szakmai mérföldkő még számomra a 2018-as amerikai SXSW fesztiválra való bekerülés, ugyanebben az évben Hangvilla Díjjal tüntettek ki. Majd 2019-ben önálló koncertet adhattam a Hey, June! sorozatban a Müpában, és feléphettem ZAZ előtt a Budapest Parkban (ő választott ki), és a Live at Heart svéd zenei fesztiválra is kijutottam. Szakmailag 2018-2019 eddig a csúcs számomra. Ebben a két évben sokkal több koncertem volt, mint az Eurovízió és a Parfüm évében. Érdekes, nem?

Legkedvesebb koncertélmények?

2015, amerikai turné első állomása, amerikai közönségnek, New Yorkban. 2018, Veszprém, Hangvilla. 2019, Müpa és ZAZ.

A teljesség igénye nélkül – kedvenc együttműködések?

Egyszerűen szerelmes vagyok Tompos Kátya hangjába. Vele imádok énekelni, mindig elbűvöl és elvarázsol. Grecsó Krisztiánnal is nagyon szeretek együtt dolgozni. Szerintem tök jók vagyunk együtt.

Szerinted miben változtál a legtöbbet?

A gyerekek sokkal fókuszáltabbá tettek. Nincs elvesztegetett nap vagy elfuserált energia. Akkor kell teljesítenem, amikor időm van rá. A gyerekek előtt rengeteget lamentáltam, bizonytalankodtam, erre egyszerűen most nem érek rá. Szerintem nagyobb lett a megértésem az embertásaim iránt is a gyerekeknek köszönhetően.

És mik voltak 2020 legmeghatározóbb momentumai?

Imola születése. Számomra ő aranyozta be ezt az átkozott 2020-at, amit én már csak a Vírus Évének hívok. Továbbá leszoktam a közösségi médiáról, csak annyit használom, amennyi a munkámhoz kell. Sokkal többet olvasok és többet profitálok a gyerekekkel töltött időből.

Milyen terveid vannak 2021-re? A negyedik lemezt elkezdhetik várni a rajongóid?

Naná! Egy dal már el is készült, amivel hamarosan ki is jövök. Nyár végén, ősszel már bemutatjuk a lemezt! Február 14-ére pedig készülünk egy romantikus, Valentin-napi online koncerttel, Antal Gábor zongorista barátommal. Az eSzínházon lehet majd nézni, francia sanzonokat fogunk előadni.

Magyarországon nem nagyon találkozni ilyesmivel, hogy a dalok és a klipek zöme magyar és francia nyelven is megjelenjen. Te tanítottál franciát és éltél Párizsban is. Honnan gyökerezik ez a francia szerelem?

Gimnáziumból ered, az osztályfőnököm franciatanárnő volt és általa ismerkedtem meg a francia kultúrával, majd önálló elhatározásból kezdtem el érdeklődni a sanzon teljes irodalma iránt. Jól esik, hogy észrevetted, hogy két nyelven forgatok klipeket. Ez tényleg ritka, és nagy bolondéria kell hozzá, mert így sokkal költségesebb forgatni. Én személy szerint úgy gondolok magamra, mint egy európai polgárra, aki több nyelven énekel, nemzetköziségben gondolkodom már a kezdetektől.