„Az idei nyár hozta be a lemaradásokat” – Interjú Kürti Lászlóval

A KMI 12 programja a Kárpát-medence magyar nyelvű kortárs irodalmának népszerűsítését segíti évente egy tucat alkotó kiemelésével. A hét szerzője rovat e tizenkét szerzőt és munkásságát helyezi a középpontba, ezen a héten Kürti László Balassi-emlékkarddal kitüntetett költőt.

Hogyan telt az elmúlt időszakod, alkotói és személyes szempontból mit
jelentett a pandémia? Mennyire akadtál meg, volt-e, amit újra kellett kezdeni?

Ahogy elkezdődött tavaly áprilisban a KMI 12-es program, jött is a pandémia, nagyon erősen behúzta a kéziféket, nemcsak a tervezett kötetbemutatók, fellépések terén, de az alkotások tekintetében is megzavarodtak bennem a működési rendek. A kávézók bezártak, ahol rendszerint írok, és kikapcsolt jónéhány áramkört, ami egyébként is az alkotóvilágot generálja bennem. A második hullám tekintetében kicsit felkészültebb voltam, tudtam, hogyan ne csússzak el az írás kapcsán, és hogyan szervezzem át a működéseimet, hogy alkotóilag ütemezni és inspirálni tudjam magam. Végül az idei nyár hozta be a lemaradásokat.

Melyek voltak ezek? Milyen emlékezetes rendezvényeid voltak, értek-e olyan élmények,
meglepetések, amelyek már az ügynökséghez köthetőek?

A KMI 12-nek hála rendkívül pezsgő nyaram volt, nagyon sok fellépéssel határon innen és túl, alkotói programokkal. A kiváló szervezések kapcsán az elmúlt hetekben Szlovákiában, Gombaszögön, illetve a Művészetek Völgyében, Balatonszárszón, Tokajban léptem fel, az Írórezidencia program keretében pedig Pécsett, illetve Vajszlón tölthettem tíz-tíz napot, ami felszabadult alkotóidőt teremtett, következő kötetem jónéhány darabja készült el itt.

Az egyéb projektek kapcsán itt van a néhány hete elkészült Bennem a
többi című KMI 12-antológia, egy nagyon impozáns válogatás, gyönyörű
kiállítású könyv, megtiszteltetés benne lenni. Még egyébként nem olvastam,
épphogy belelapozni volt időm, s miután megkaptam, kezdődött is az
írórezidencia programom Vajszlón, de hamarosan pótolom az elmaradást. Az Eleven
Költők Társasága együttes versmegzenésítései is marhajól sikerültek, remélem, a
videóklipek is elkészülnek hamar mindegyik vershez. A dalokat először és egyben
a taliándörögdi koncerten hallottam, nagyon klassz zenei világot
varázsoltak Royék a versekhez

Készültek portréfilmek is rólatok, a hét folyamán a tiéd bemutatására is sor kerül. Azzal is találkoztál már?

A portréfilm is nagy öröm! Garantált volt a szakmai színvonal, hiszen
Völgyi Tóth Zsuzsa volt a film szerkesztő-rendezője, és Tóth János Gergely
színművész mondta a verset. Nagyon tetszett a grafológus véleményezése is, bár előzetesen
kicsit aggódtam, hiszen nem sokkal vágtam el csúnyán barkácsgéppel a hüvelykujjamat,
épp össze volt varrva a kezem, amikor az írott szöveget kérték tőlem a film
készítői.

A baleset traumáján túl értek azért sikerélmények is, vagy jutott kudarc
is, irodalmon innen és túl?

Ha eljutok a kudarcokig, akkor az út felénél vagyok általában. Ez nyilván szerzőnként változik, tehetség, környezet és sok más dolog függvénye, de ha még mindig ugyanazon a flaszteren haladok tovább, akkor jön más is néha. Így kaptam idén februárban Balassi-kardot, ami egy elképesztő szépségű Balassi-szablyamásolat. Nagy megtiszteltetés, hogy birtokosa lehetek egy ilyen kitüntetésnek.

Amihez örömmel gratulálunk, kívánunk hasonló folytatást! S hogyan állsz ezzel a folytatással? Tudjuk, hogy nem olyan rég jelent meg az előző könyved – de készülsz-e már a következő kötetekre?

A legutóbbi kötetem éppen a program indulása előtt néhány héttel jelent meg Ahogy én öleltem címmel a Kalligram Kiadó gondozásában, de természetesen azóta is írok, és a szakmai lapokban is olvashatóak a versek, kisprózák az elmúlt időszakban is. A Térey-ösztöndíj kapcsán egyébként is határidőre dolgozom, tehát a megjelenések is folyamatosak.

Mint formálódó könyvvel, két kötettel is haladok. Egyik egy verses anyag, Lányos apák munkacímmel, a tervek szerint jövő év tavaszán jelenik majd meg. A másik kötet pedig egy kisprózás anyag, aminek a darabjai szintén olvashatóak a szakmai folyóiratok hasábjain, ennek a megjelenése talán egy kicsit későbbre marad. Az utóbbi erős lélektani, pszichologizáló vagy éppen belső utazások, eszméletek, kívülről érkező valóságtapasztalat szinkronizálásairól szólnak javarészt, szóval a lírai világhoz közeli szövegek, mégis talán könnyebben érthető a szélesebb közönség számára, mint általánosságban a vájtfülűeknek szóló vers.

Kürti László költő, író (1976, Vásárosnamény)
Filozófusként a Debreceni Egyetemen végzett, ahol jelenleg az esztétika szak doktorandusza. Etika‑ es erkölcstantanári képesítést a Kodolányi János Főiskolán szerzett, a testnevelő és gyógytestnevelő tanári szakot a budapesti Semmelweis Egyetemen és az egri Esterházy Főiskolán végezte.
Mátészalkán el, a helyi Esze Tamás Gimnáziumban tanít.
Korábban a Partium irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat versrovatának szerkesztője, majd 2010-től 2019‑ig a főmunkatársa volt. 2014 őszétől A Vörös Postakocsi folyóirat szépirodalmi rovatát szerkeszti.
2020-tól Térey-ösztöndíjas.

Kötetei: Félszavak (versek, 1999), Akvárium (versek, 2003), Alkalmi otthonok (versek, 2007), Testi misék (versek, 2012), A csalásról (versek, 2017) Ahogy én öleltem (versek, 2020).

Fontosabb díjai: Balázs Ferenc-díj (2007) A Vörös Postakocsi folyóirat irodalmi díja (2011), a Tokaji Írótábor nagydíja (2014), Bella István-díj (2018), Kölcsey Ferenc-díj (2018), Balassi Bálint-emlékkard (2021).