Marosvásárhelyen két intézmény: a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium közel félezer diákja várta Bartis Attilát és Háy Jánost, hogy személyes aspektusból ismerjék meg az életútjukat, és megszülessen a beszélgetés lehetősége diák és alkotó között. Az olvasás és írás hangsúlyozása a 21. században létfontosságú, ami túlmutat egy iskola keretein.

Az irodalom az életünket változtatja meg, és ad kapaszkodót egész sorsunkban.

„Azt gondolom, az ilyen találkozás ösztönöz igazán az olvasásra. A II. Rákóczi óráin számomra meglepő volt, milyen aktívak voltak a diákok, megszólaltak, kérdeztek, olyan tanuló is volt, aki kiállt a többiek elé. Döbbenetes volt, ahogy saját mobiltelefonján olvasta fel a versét több száz diáktársa előtt – én ezt az ő korában nem mertem volna. Az az igazán nagy tétje ezeknek az óráknak, hogy érezhető, miként ösztönzi az olvasásra a tanulókat a beszélgetés, a közös jelenlét, ami személyesebbé teszi az egészet” – mondta el Bartis Attila az óra után.

Mindkét órát különtermekben kellett megtartani, annyira sok diák gyűlt össze, hogy meghallgassa a karaván íróvendégeit. Az érintett témák közt hangsúly került Pilinszky János költészetére és katolicizmusára, alkotására és verseinek születésére, Tamási Áron otthonkeresésére és Szabó Magda olvasói szokására is. Háy János, aki nagyon jóban volt az írónővel, elmesélte, hogy volt olyan időszaka Szabó Magdának, amikor minden este olvasott egy verset – ennek pedig van egy nagyon egyszerű magyarázata: nem gondolkodni, hanem ritmikát akart.

Az irodalmi mű nem létezik akusztikus építmény nélkül, minden jó szövegnek, akár vers, akár próza, akár dráma, van egyfajta dallama.

„Magda azért olvasott verset, mert ezt a belső, akusztikus építményt erősítette magában, s ő valójában zeneileg képezte magát, hogy másnap, amikor leült prózát írni, akkor legyen a fülében dallam.”

A nap kivételes pillanata volt, amikor Bartis Attila Háy Jánossal és Juhász Annával megnézte egykori, gyermekkori otthonát, és sétára indult.

A Boulevard, a Köteles Sámuel utca, a Vakok háza – csak néhány azok közül a helyszínek közül, amiket a novellákból, írásokból ismerünk, amik meghatározzák Bartis személyes és alkotói világát, és ahová csak kevesek láthatnak be ilyen közelről. Azért is volt különleges a séta, mert este a Spectrum Színházban Bogdán Zsolt színművész Amikor előadására került sor, amivel a januári Irodalmi Karaván közönsége már találkozhatott Sepsiszentgyörgyön, de aminek igazi erejét ezúttal az adta, hogy Bartis szülővárosában, fizikailag és lelkileg is a helyszínekben létezve hangzottak el a novellák. Katartikus előadás volt, amit hosszú percekig tartó vastapssal jutalmazott a közönség.

Nem volt könnyű elkezdeni a telt házas előadás utáni beszélgetést, az utolsó jelenetet követő csend még sokáig a nézőtéren maradt. Bartis Attilával talán életében először fordult elő, hogy egyáltalán nem tudott megszólalni, mindössze ennyit mondott: Köszönöm szépen. Juhász Anna elmesélte, hogy hiába ismeri tizenhat éve Attilát, számára is egészen új élmény a szerzőt a szülővárosában látni, és

átélni azt az erőt és feszültséget, ami az otthon és a távolság közt feszül, amiről az író korábban elmondta: „Nekem két Vásárhelyem van.”

Bogdán Zsolt elmesélte, hogy egy egyszerű internetes böngészés során ismerkedett meg Bartis Attila novelláival, amelyek addig nem hagyták nyugodni, amíg komolyabban el nem kezdett foglalkozni velük. Kezdetben barátaival közös sörözéseken tesztelte a szövegeket: felolvasta őket, és figyelte, átadható-e az a humor mögött felsejlő mélység, ami a novellákat jellemzi, és amelyet a sajátjának érez. A visszajelzések pozitívak voltak, így hamarosan el is kezdődhetett a próbafolyamat, amelynek kihívásairól Zsolt így vall: „Olyan nyelvet kellett találni, amiben költészet is van, játékosság is, és meg tud szólalni a színpadi nyelven, méltó a szöveghez.”

Az este egyik legszebb pillanata volt, mikor Bartis megjegyezte: „Minden ember élete tele van olyasmikkel, amit nem gondolt volna, és ennek skálája nagyon széles. Az én életemben ez a legszélesebb skála. 1984. november 14-én ha valamit nem gondoltam volna, az pont ez a mostani pillanat.”

A beszélgetésben az is elhangzott, hogy Bogdán a mai napig küzd a lámpalázzal, és izgul azon, hogy minden előadás alkalmával fel tudjon nőni a szöveg költőiségéhez.

Az előadás folyamatosan fejlődik és mélyül, a bemutató óta más értékekkel, új jelentésekkel is megtelt.

„Akkor még senki nem gondolta volna, hogy a repülő vagy a koffer mit fog jelenteni 2022 májusában, és hogy ott tartunk, hogy visszasírjuk a világjárványt” – zárta a beszélgetést Bartis Attila.

A II. Irodalmi Karaván május 13-án Kolozsvárra érkezik, ahol rendhagyó irodalomórákkal és este 20 órakor a Kolozsvári Állami Magyar Színházban Szalon-esttel várja az olvasni szerető közönséget, és ahol Bartis Attila lesz a vendég.

Fotók: Bach Máté