Az MMA vidéki építészetről szóló sorozatának aktuális vendége U. Nagy Gábor

Március 3-án U. Nagy Gáborral folytatódik az Esték a Hild-villában – Tesztoszteronépítészet III. című beszélgetéssorozat az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) szervezésében.

Az Esték a Hild-villában Tesztoszteronépítészet III. szemeszterében a házigazda azt a kérdést járja körbe beszélgetőpartnereivel, hogy

létezik-e ma vidéki építészet, és melyek a legfontosabb jellemzői.

U. Nagy Gábor a beszélgetés előtt úgy fogalmazott: „Nem hiszek az építészet didaktikus közvetítésében, mint ahogy az egy értelmű házakban sem. Hiszem, hogy a helyéhez kötődő építészet képes bárkit megszólítani – többrétegűen, többértelműen hatni. A hagyományt – az építészetét is – úgy tekintem, mint ami segít megőrizni a helyhez, annak történetéhez, kulturális szubsztanciájához fűződő kapcsolatot. Nem nosztalgikus és nem szépelgő. Amit az ember az örökségével tehet, hogy tanul belőle, hasonlóan az anyanyelv elsajátításához. A hagyománynak az apró lokalitásokból álló folytonosságában hiszek. Ha ezt nem tartjuk lényegesnek, az otthonosság elvész a világból, nincs hová tartozni, pedig ez az egyik legősibb ösztönünk. Ha építészként programom lehet, akkor az, hogy törekedjek megteremteni a kapcsolatot az örökség lényegi – őrizhető, de legfőképpen folytatható – elemeivel.”

Úgy véli, a vidék építészete nagyobb részt a műépítészeten kívüli kategória.

A hagyomány keresése egyben a közösség keresése is, ezért vidéken építészetet művelni nem elsősorban a műépítészetet, hanem sokkal inkább a közösség építését jelenti. Építészként természetesen az építészet eszközeivel – vagyis olyan mintákkal, amik képesek magukban hordozni azokat a kulturális tartalmakat, amik a világban elfoglalt helyünket, korunkat, szükségleteinket, de talán a ki sem mondott vágyainkat is megjelenítik, és a jövőnket meghatározzák.

Az aktuális beszélgetés során Wesselényi-Garay Andor arra kíváncsi, hogy a technológia, az ipari gyártmányok, de leginkább

az iparosítható kivitelezései eljárások alkalmazásával sérülhet-e az az érték-komplexum, amelyet ma a regionalizmusnak tulajdonítunk.

Illetve mennyiben meghatározó ornamentuma a vidékiségnek a kézműves- vagy craft jelleg? Összefonva a két problémát: elképzelhető-e, hogy a technológiához és a kézművességhez való viszony tesz különbséget az úgynevezett vidéki és az úgynevezett regionális építészetek mibenléte között?