A Balázs Béla-díjas színésznő, Földessy Géza színész-színigazgató és Komlós Juci színésznő egyetlen gyermeke 1946. április 25-én született Budapesten. Már kisgyermekként szerepelt a filmvásznon a Keleti Márton által rendezett, Ifjú szívvel című filmben; nagypapájával, Komlós Vilmossal pedig a Vidám Színpadon, egy villámtréfában lépett fel. Saját bevallása szerint a szokásosnál is lázadóbb kamasz volt. 1972-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, tagja volt a 25. Színháznak, a Népszínháznak, majd a Nemzeti Színházhoz, később pedig a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Számtalan filmben, tévéfilmben szerepelt, száznál több filmben szinkronizált, ő kölcsönözte a Mézga családban Kriszta hangját, illetve a Micimackóban Malackáét. 1985-től a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió vezetője.

Foglalkozásain a személyiség- és kreativitásfejlesztés, a kommunikációs készségfejlesztés és a beszédtechnika kapja a legnagyobb hangsúlyt, de az improvizáció, az ének, a mozgás színpadi alapismeretei és sok-sok játék is része a képzésnek. Napi 14–16 órát dolgozik azért, hogy megfejtse a gyerekek lelkét, erősítse az önbizalmukat. Egész pályafutásának kulcsa a gyerekekkel együtt gondolkodni, együtt üzenni. Mindig hangsúlyozza, hogy nem színészeket nevel, de köztudott, hogy számos híres művész került ki a szárnyai alól. Közülük néhányan köszöntik születésnapján.

Döbrösi Laura színész

Margit örökké a kedvenc dívám, tanítómesterem, színháztudósom, példakép-üzletasszonyom, anyám és nagymamám egyszerre.

Éltesse s élvezze sokáig az Istenke, az erő legyen vele! Mindent köszönök, Margit!

Kecskés Karina színész

Drága Margit! Diófalomb takarjon, hulló csillag csókoljon, szelíd szellő neveljen, liliomszál öleljen, selyemszál simogasson, öröm pirosítgasson, hímpillangó hímezzen, aranybogár öltöztessen, a jó Isten éltessen!

Földessy Margit és Sinkovits Imre, Nemzeti Színház
Veréb Tamás színész

Margitosnak lenni örökre szól.

A szakmában gyakran összefutunk margitosokkal, és azonnal tudjuk egymásról, hogy ugyanazokat az értékeket, tanításokat kaptuk, nemcsak a szakmáról, hanem az életről is. Sokszor merítettem már erőt a margitos emlékekből, amikor valami megoldhatatlan helyzettel találtam szembe magam, így végül mindig sikerült megoldani. Isten éltessen, Margit!

Dobó Kata színész

Margit! Nagyon szeretlek! Boldog születésnapot kívánok; remélem, hamarosan nagyon megölelgethetlek! Sokat kell beszélgetnünk…

Nekem a neved egyet jelent a csodával, a játék örömével, az önzetlenséggel, a biztatással, a lehetetlen megugrásával, a sikereimmel.

Édesanyjával, Komlós Jucival
Tóth Barnabás színész, rendező, forgatókönyvíró

Viszonylag későn, 13 évesen kerültem hozzád. Előtte harlekines meg cilinderes is voltam, hosszú éveken át léptem fel mint gyerekszínész – egy kifejezés, amit mindketten értelmetlennek tartunk, de értünk. Filmekben és színházakban – nem is akármilyenekben – folyton margitosokba botlottam. Sokáig nem értettem ezt a kifejezést, fellengzésnek is tartottam: margitos, így, kis m-mel; olyan, mint a ferences vagy a bencés. Mi ez, valami szekta? Mind olyan szabadok, kreatívak, vagányak, igen, talán kicsit fegyelmezetlenek és magabiztosak is voltak időnként, és persze rendre elvitték a szerepeket a castingokon.

És akkor végre kíváncsian, félve, de elmentem az első órára. Barátaim is voltak a csoportban (Fogarasi Gergely, Harsányi Bence). Leültettél, rögtön kérted, hogy tegeződjünk, és nekem az járt végig a fejemben: te jó ég, hiszen ő Christa nővér a Klinikából, amit minden kedden áhítattal néztem akkoriban…

Természetesen nem volt semmiféle felvételi, ahogy a mai napig sincs, ez ellentétes lenne azzal, amit képviselsz. A sokszoros, örökös túljelentkezés, a várólisták ellenére mégis mindig bekerül, akinek be kell, és ugyanúgy szabad az út kifelé, mert néha megesik, hogy nem jön be valakinek a margitosság, és ez is teljesen természetes.

Nekem bejött.

Engem átmentett a legnehezebb éveken, a kamaszkoron, a fiatalkori útkeresésen, segített túlélni egy zsarnoki, de zseniális apa nyomását, túlélni a kereskedelmi iskolás éveket, a kudarccal teli színművészetis felvételiket.

Neked köszönhetem a legjobb barátaimat, a harminc év szinkront, az első szerelmet, az első igazi találkozásokat versekkel, költőkkel, Pilinszkyvel, Goldonival, Szép Ernővel, Salingerrel, Tennessee Williamsszel.

Autogén tréningen lementem alfába veled, eksztázisban harcoltam ’56-os forradalmárként, az egész házas helyzetgyakorlatokban pedig sután táncolni és énekelni próbáltam. Neked köszönhetem a feleségemet, és a legnagyobb gyermekem természetesen már margitos. Neked köszönhetem a Momentán Társulatot (maga a társulat is a saját létét – névkereséskor felmerült a „köpönyeg” szó is, mert akkoriban a velünk készített interjúkban, írásokban rendre felbukkant ez a szókép: Földessy Margit köpönyegéből jöttünk). Minden filmem alkotógárdája hemzseg a margitosoktól: színészek, zeneszerzők, operatőrök, írók kerülnek ki tőled. Ahogy légiutas-kísérők, tanárok, faintarzia-készítők is. De egyvalami összeköt minket: a legfontosabb, és ezt hagytam a végére.

Mi, margitosok azt a fajta tiszta, gyermeki, játékos, SZABAD látásmódot köszönhetjük neked, ami annyi embernek segített túlélni katonaiskolában, háborúban, börtönben, táborban, manapság szerencsére már inkább csak rosszul választott munkahelyen, nehéz magánéleti helyzetben.

Megtanultuk a belső, emberi szabadságot, az önazonosságot és a mindenkori (ki)tartást az emberi értékek mellett.

Szabó Zsófi színész

Margit mindannyiunkat felnőttként kezelt. Amikor tizenkét évesen kaptunk nála főszerepet, akkor is felnőtt színészként tekintett ránk és dolgozott velünk. Számára nem gyerekek, hanem kis felnőttek voltunk, mellette sokkal könnyebb volt megbirkózni a felnőtté válás nehézségeivel. Mindig komolyan vett minket, még a legnagyobb vígjátékok közepette is.

Őszintén szeretve. Őszintén viszontszeretve.

Unokájával, Laurával
Éry-Kovács Zsanna színész

Hogy lehet eltölteni úgy egy teljes kamaszkort, hogy csak a pénteknek élsz? Péntek a szép ruhád; péntek a frissen mosott hajad; péntek a tébolyod, hogy mikor lesz már; péntek a gyötrelmed, hogy elmúlt, és újra várni kell. A péntek ünnep volt! Pénteken sziszegtem, barnán beszéltem, szentkerteltem. Pénteken ordítottam, sírtam. Pénteken kiömlött a teletár, és érzett, zúdult önfeledten, gát nélkül.

Nincs semmi és senki, aki többet adhatott nekem ebben az időben.

Margit, a hangod itt cseng a fülemben felejthetetlenül. Szerencsés ember vagyok, hogy ezt átélhettem. Nem lehet megköszönni. Margit, örökké vagy nekem! Szeretettel ölellek: Zsanna.

Eke Angéla színész

Én az anyámtól kaptam a létezést, Margittól pedig az életet, amiben most létezem.

Örökké szeret: Eke Angéla.

Fotók: Földessy Margit Facebook-oldala