A genius locit fókuszba helyező, tematikailag és műfajilag is igen sokszínű Szárhegy 50 – Kortárs anzix című kiállítás a „szárhegyiség” ideáján keresztül közvetíti a művésztelep univerzális értékeit. Ötven év alatt közel ezer alkotó fordult meg Szárhegyen, közülük 64 művész kapott bemutatkozási lehetőséget a Műcsarnokban.
„Az a tény, hogy a szárhegyi művésztelep öt évtizeden keresztül fenn tudott maradni – túlélve a romániai kommunista diktatúra legsötétebb éveit, a rendszerváltás zavaros időszakát, majd a demokrácia kezdeti éveinek művészeti-kulturális szempontokra nem mindig érzékeny periódusát –, már önmagában is óriási eredmény. A szárhegyi alkotótelep ötvenéves története azt is bizonyítja, hogy kiforrott művészeti koncepcióval, a nagy művészeti központoktól távol eső helyeken is sikeresen működhetnek jelentős szellemi műhelyek, ahol a természeti és a rurális környezet kontextusában megszülető helyspecifikus műalkotások új tartalmi rétegeket fednek fel, érvényes lokális válaszokat adva a globális kérdésekre. Szárhegy élő bizonyítéka annak, hogy a centrum–periféria modell mára megbillent, eltűnni látszik a központ és a végek hierarchikus viszonya” – hangsúlyozta Erős István, a Szárhegyi Művésztelep egyik régi vezetője, a Szárhegy 50 – Kortárs anzix kiállítás kezdeményezője, szervezője, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.
Az első művésztáborokat az 1970-es évek közepén, a román kommunista diktatúra időszakában szervezték meg Gyergyószárhegyen, egy ferences kolostorban, egy főnemesi kastély és egy 15. századi késő gótikus kápolna szomszédságában. Az etnikai és ideológiai szempontból is szigorúan cenzúrázott, kezdetben főként romániai magyar és román művészeket befogadó alkotótelepet már akkor is a párbeszéd és a tolerancia jellemezte. A művésztelep az idők során gondosan őrizte hagyományait, ugyanakkor célul tűzték ki a művészeti fősodorhoz való tartozást is. Ez az 1990-es évek végi strukturális változások után valósulhatott meg, amikor Erős István és Siklódy Zsolt képzőművészek vették át a művésztelep vezetését, akik újraértelmezték a szellemiségét, és a helyi értékekre fókuszálva kitágították horizontját. Bővültek a műfaji lehetőségek, egyúttal megjelentek a helyspecifikus, a természet és a művészet kapcsolatát fókuszba állító alkotások is.
Az Erős István és Siklódy Zsolt által vezetett csapat nagy hangsúlyt helyezett a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is, melynek folyamatos ápolása, bővítése az elkövetkezendő évtizedekben is kulcsfontosságúnak bizonyult. A szárhegyi kapcsolatokat reprezentálja Barabási Albert-László és Both Csaba hálózati grafikája, amely a Műcsarnokban, a Szárhegy 50 – Kortárs anzix című tárlaton is megtekinthető.
