Šwierkiewicz Róbert művészetét leginkább a mindent elárasztó vízhez lehet hasonlítani, amely átölel, magával sodor, felold, magába olvaszt és felemel, mondja Schneller János művészettörténész, én pedig azt érzem a Resident Art kiállítóterében, hogy a kiállított munkák ősi erőket mozgatnak meg, energiaszintjük pedig olyan intenzív, hogy teljesen leföldelve érzem magam. Belegyökerezek valami időtlen térbe, ahol sámándobok hangja dübörög a messzeségbe.
A művek látszólag a hétköznapokból, a banalitásból, az egyszerű tárgyakból és mindennapokból táplálkoznak, a személyes élményekből indulnak ki, azonban a sajátos megtapasztalásokból megszülető művek végül univerzális, ősi igazságokat közvetítenek a néző felé. Élettel töltik meg az elvarázstalanodott világunkat, kioltanak mindent, ami steril, homogén. Teli van mágiával minden kép, amelyek ezeréves üzenetek hordozói, a kompozíciók olykor egészen jelszerűek, máskor pedig expresszív gesztusokon keresztül szólnak hozzánk.
A most kiállított sorozatok is bizonyítják, hogy Šwierkiewicz Róbert művészete túlmutat a hagyományos kategóriákon, besorolhatatlan, öntörvényű művészet ez, amit valamiféle kimeríthetetlen belső erő táplált. A képek az érzékelhetőn túlit, a transzcendenst, a misztikust, a természetfelettit tárják elénk, az alkotó belső érzelmi gazdagságából születtek meg ezek a mélyen intuitív festmények, amelyeken egyszerre jelennek meg az expresszív, informel, fluxus, gesztus és mail art művészet jellemzői, ugyanakkor az arte povera, a pop art, a process art és a lettrizmus vonásai is feltűnnek.
A Resident Art kiállítása több sorozat darabjait vonultatja fel. A fő térben az Abszolút széria darabjai és a Fák folytatnak egymással élénk párbeszédet, ez utóbbi a zöld természet képeit, az utóbbi a vizet hívja be az asszociációs mezőnkbe. Egyaránt performatív és gesztusszerű művekről van szó, szorosan kapcsolódnak a természet testéhez, kötődnek a földhöz, miközben mélyen spirituális és rituális művekről van szó.
Míg a Fákban van valamiféle tünékenység, misztikusság, addig az Abszolút valamiféle bizonyosságot közvetít. Az előbbiben a sejtelmesség, pasztellesség, elmosódottság dominál, a derengés, ködösség képzetét kelti fel, a nem-tudom-mi-jön érzete, addig az Abszolút a dél-indiai utazást követő megérkezésről, az önmagára ébredésről, a rátalálásról szól. Ezek a minimalista, egyetlen mozdulattal felvitt, kalligrafikus körök a teljességről, az egységről, a totalitásról szólnak. Míg a Fák széttartó erővonalakból épül, a tágulásról, a haladásról, valamiféle terjedésről szól, addig az Abszolút az önmagunkhoz való visszaérésről, a megérkezésről, a ciklikusságról és a folytonosságról mesél. Ha az egyik a keresés, a másik a megtérés, ha a Fák a harc, akkor az Abszolút a béke.
A Europe’s Climatic Art a közel és távol, a kint és bent dimenzióit ütközteti egymással: az intuitív erővel komponált műveken az alkotó aznapi hangulata és a Csobánc-hegyi időjárás Európa klimatikus hőtérképével vegyül, így lesznek egyszerre személyes és univerzális, ugyanakkor tagadhatatlanul előremutató művek ezek. Arról nem beszélve, hogy e kompozíciókban a spiritualitás és a tudományos megközelítések is organikusan összekapcsolódnak egymással. A gesztusok, a jelek, a foltok találkoznak a szövegekkel, az expresszivitás kapcsolódik a konceptualizmushoz, így ezek a képek egyszerre szólnak a rögzítésről, a dokumentálásról, valamint az alkotásról mint performatív aktusról.
A teremtés örömei című 12 darabos, nagy méretű litográfiasorozat egyértelműen a Biblia gondolatrendszerét idézi meg, ikonográfiájában azonban sokkal inkább kapcsolódik a hindu hitrendszer szimbolikájához, írja Schneller a kiállítást értelmező szövegében, ennek értelmében ezekben a képekben találkozik a Kelet és a Nyugat, a kereszténység és a buddhizmus, így e munkák valahogy épp arra emlékeztetnek minket, mint az Abszolút-sorozat. Hogy minden mindennel összekapcsolódik, minden szétválaszthatatlan egységet alkot. Minden Egy.
A kiállítás március 1-jéig látogatható.
Fotók: Asszonyi Eszter
