Miért maradhatott fenn a mai napig a bábművészet?

Amikor animálunk, lelket kölcsönzünk egy bábnak, és így, a lelket kapott tárgyakkal közlünk meséket, történeteket, igazságokat. A bábművészet olyasfajta kifejezési eszköztár, amely a színészi képességeket is igénybe veszi. Nemcsak a színész teste és hangja tud formát adni az érzelmeknek, hanem a színésszel kapcsolatba kerülő tárgyak is. A gazdag eszköztáron keresztül kitágul a jelentés, felértékelődik az asszociáció szerepe, új színpadi nyelv születhet. Erre mindig is volt, és lesz is igény, az elavulás legkisebb kockázata nélkül.

Nem nehezebb ma megragadni a gyerekek fantáziáját, mint régebben?

Sokszor meglepetésként éri a felnőtteket, hogy a bábszínház hatása alá kerülnek a gyerekek. Azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok képek iránti igénye egyre nő, ellenben ugyanazokon a fejlődési szakaszokon mennek keresztül, mint bármelyik nemzedék. Egyszerre változnak, és egyszerre ugyanazok a generációk. Ha valami húsz éve megszólította őket, véleményem szerint ma is hat rájuk, ha nem is ugyanazokat a tartalmakat mozdítja meg. Jó példa erre a Bors néni, ami nagyon hosszú ideje megy a színházban, töretlen sikerrel.

pettson_es_findusz_4
Kecskeméti Ciróka Bábszínház: Pettson és Findusz
Forrás: ciroka.hu

A közös élmény megélése a színház kitüntetett feladata, ennek semmilyen kütyü nem léphet a nyomába. Ezen túl fontosnak tartom, hogy a gyerekeknek készült darabok pozitív üzenetet hordozzanak. Az őket megszólító színház reményt adhat arra, hogy a későbbiekben egészséges lelkületű emberek veszik majd át a stafétát, akik azokon a meséken nevelkedtek, amiket mi is megörököltünk.

A színház reményt ad – olvasható a Gyermekszínházi világnap proklamációjában. Az előadás vége nem jelenti, hogy megszűnik a színpadon megteremtett varázs?

Semmiképp nem. A tudományos felmérések azt támasztották alá, hogy a színházi élményben részesült gyerekek boldogabbak az abból kimaradt társaiknál. A színház gazdagítja a személyiségüket, megtanítja őket arra, hogy nyitottabbak legyenek egymás és a világ iránt.

Többen annak fontosságát hangsúlyozzák, hogy jusson el minden gyermek bábszínházba. Mi a helyzet a nagyon hátrányos térségekkel, ahol megfelelő infrastruktúra sincs, nemhogy színház?

A kormány kezdeményezése, hogy teremtsék meg annak a feltételeit, hogy legalább évente egyszer eljusson minden gyerek színházba, erre a kérdésre próbál meg választ adni. Nagyon bízom a megvalósítás sikerében. A színház mozgékony, ezért számos társulat juthat el a legeldugottabb településekre is. A vidéki színházak szinte az egész országot lefedik, kevés olyan hely van, ahol húsz kilométeren belül nem találni legalább egy, a gyerekelőadásokat támogató színházi műhelyt.

Bors_sajto1_R
Bors néni a Koibri Színházban
Forrás: kolibriszinhaz.hu

A Magyarországon mostanában futó darabok a jelen problémáira is reflektálnak?

Mindenki megpróbálja közelebb vinni a jelenhez a darabot. Hogy ez mennyire sikerül, a művészeken múlik. Ne feledjük, egy klasszikus darabban is megjelenik a mai embert foglalkoztató probléma, az életére kiható krízis. Több évtizede hódítanak a tabudöntögető előadások, de mást jelent tabut döntögetni egy tízéves gyerek, és mást egy kamasz számára. Minden egyes korosztály megszólítása eltérő színpadi eszközt meg nyelvet igényel, a kulcs ezek helyes kiválasztásában rejlik.

A bábszínházban nem létezik tabu?

Mindenről lehet és kell is beszélni, csak nem mindegy, hogyan. A magyar gyerekelőadások az ősi gyökerek alapján foglalkoznak a mával összefüggésben álló dolgokkal. Mindezt azzal az önként vállalt felelősséggel, hogy ha a darabban egy-egy probléma napvilágra kerül, az rögtön fel is oldódjon, és megszülessen a katarzis