Míg a legtöbb kortárs művész a lelkét is eladná az ördögnek azért, hogy nevet szerezzen magának, Banksy évtizedek óta rejtőzködve alkot. A (minden valószínűség szerint) brit street art aktivista erős társadalmi-politikai üzenetei egyedi humorukkal fogják meg a közönséget. Banksy szatirikus graffitijei stenciltechnikával készülnek feltehetően az éj leple alatt, és véletlenszerűen jelennek meg a világ különböző pontjain, egyedüli bizonyíték eredetiségükre a művész Instagram-fiókja, ahol meg szokta osztani a műveit.
A 21. század első negyedének végére fenekestül felfordult a művészetről alkotott felfogásunk, de maga a művészet is többször újradefiniálta magát a digitalizáció és a globalizáció drámai fejlődésével. A Covid-járvány telefonjainkat tette a legjobb barátunkká, a közösségi médiának köszönhetően pedig ma a populáris kultúránkat a tömegtájékoztatás uralja. Banksy zsenialitása abban rejlik, hogy egyedülállóan kombinálja a művészetet az intellektuális gondolkodással, popkulturális kikacsintásokkal és az aktivizmussal. Amolyan városi legenda, aki festékszórós Robin Hoodként mutat rá társadalmi igazságtalanságokra: műveivel tiltakozik az éghajlatváltozás, a háborúk, az elnyomás, a fogyasztói társadalom és a szegénység ellen.
Kultuszát csúcsra járatja az esetlegesség, azaz, hogy művei a világ random pontjain bukkannak elő. Egy virágcsokrot Molotov-koktélként elhajító férfi, punkfrizurás Winston Churchill vagy szendvicsembernek öltözött majmok. A felfedezés öröme doppingolja a közönséget: amikor kikerül egy Banksy valahova, a média felrobban a művészről szóló legendákról és találgatásokról, és mindenki megpróbálja megfejteni a rajz kulturális értékét, valamint rejtett szimbolikáját és elhelyezésének jelentését.
Festékszórós Robin Hood
Május 3-án nyílt meg a budapesti Komplex Kiállítótérben Barcelona, Párizs, Milánó, Prága, Brüsszel, Lisszabon és Dubaj után a The World of Banksy – Az utca a festővásznam című kiállítás, mielőtt továbbvándorolna Velencébe, Nápolyba és New Yorkba. Az eddig kétmillió látogatót vonzó kiállításon több mint száz Banksy-alkotás reprodukciója és újragondolása ad átfogó betekintést a kivételes művész munkásságába. Graffitik, fényképek, videóinstallációk, lenyomatok és olyan egyedi darabok láthatóak a művész legmeghatározóbb mondanivalói szerint csoportosítva, amelyeket – szintén anonimitásba burkolózó – nemzetközi művészek csoportja kifejezetten erre a kiállításra készített.
Banksy igazi ellenkulturális csínytevő, akinek művészete a tiltakozás. Noha jellegzetes stílusa azonnal felismerhető, rengetegen másolják. A kiállítás egyik termében látható az Elefánt a szobában című installáció, ennek apropóján pedig ne is kerülgessük azt a bizonyos elefántot: Manu De Ros díszletfestőt, művészeti vezetőt, a kiállítás kurátorát kérdeztük, hogy vajon Banksy mit szólna ahhoz, hogy egy csapat a világ körül haknizik az ő szellemi tulajdonával?
– Soha nem fog engedélyezni, de soha egyetlen hasonló kiállítást sem állított le. Azt gondoljuk, Banksy mindig arra buzdítja az embereket, hogy használják a művészetét: alakítsák át, vagy akár pusztítsák el – főként, ha mindez oktatási, aktivista célból történik – vélekedik a kurátor, aki szerint a művész valójában egy kommunikációs és marketingzseni. Banksy képes volt olyan csatornákat kialakítani, amelyek egyre több és több embert szólítottak meg, ráadásul azáltal, hogy ma már installációkat is csinál, képes volt az utcáról a legnagyobb aukciósházakig eljutni. Mindenki ismeri a Banksy márkanevet.
Manu De Ros szerint Banksy semmit sem forradalmasított meg, de a kényes témákba bátran beleszálló, éles üzeneteivel és gondolatiságával egy újfajta dolgot teremtett: az aktivizmusmarketinget. A jelenlegi kiállítás mondanivalója és eszmeisége pedig arról szól, hogy a művészet mindenkié.
– Banksy lop, amikor egy létező festményt másol le, vagy módosít: odatesz pár űrhajót, vagy a három dolgozó nő egyikének fest egy cigiszünetet a kép sarkába. Akkor miért is ne lenne alázatos? Miért lenne az ellen, hogy mások lemásolják, amit ő csinál?
Banksynek egyébként rendszeresen vannak show-ként futó, saját kiállításai és egyéb, helyszíni installációkat bemutató projektjei: a 2003-as Turf War, a 2006-os Barely Legal, a 2013-ban New York utcáin futó Better Out Than In vagy a 2017-ben megnyíló, betlehemi, izraeli–palesztin konfliktust szimbolizáló Walled Off Hotel például nagyon híresek. Utoljára tavaly nyáron Glasgow-ban volt saját kiállítása: a Cut and Runt tíz hét alatt 180 ezer ember nézte meg.
Az utcáról az aukciós kalapácsig
Banksy 1990–1994 között a bristoli DBZ (DryBreadZ Crew) tagjaként tevékenykedett, és ekkor ismerkedett meg Steve Lazarides bristoli fotóssal, aki árulni kezdte Banksy munkáit, majd később az ügynöke lett. Állítólag a bristoli Eastonban élt az 1990-es évek végéig, majd 2000 körül Londonba költözött. Az ezredforduló környékén a sablonozás, azaz stencilezés felé fordult, miután rájött, mennyivel gyorsabb így felfújni az ábrákat és minimalizálni a lebukás veszélyét – akár a rendőrök előtt is.
A graffiti ugyanis a mai napig illegális, vandalizmusnak számít, ezért sok utcai művész álnevek mögé bújik: ez a gyakorlat a graffitikultúra fontos része. Banksy egy lépéssel tovább ment: művészi gyakorlattá tette névtelen identitását. Híresség, akinek nem tudjuk a személyazonosságát, és aki ezáltal megkérdőjelezi a híresség definícióját, mindazonáltal növeli alkotásai piaci értékét, és folyamatos lázban tartja rajongóit. A Massive Attack triphopzenekar frontembere, Robert del Naja? Az újságíró Craig Williams, vagy esetleg Damien Hirst művész? Robin Gunningham bristoli graffitis?
Banksy szitanyomatai jelenleg drágábbak, mint Picasso nyomatai, a trend pedig felfelé halad. Nehéz megmondani, hogyan reagálna a világ, ha kiderülne, ki van a kapucnis pulóver mögött, szakemberek szerint a műtárgypiacon talán történne egy kis értékcsökkenés, ám a hétköznapi embereket valószínűleg nem érdekelné kevésbé Banksy munkája. Ha viszont meg tudta őrizni ezt a titkot több mint harminc évig, akkor esélyes, hogy sosem lát napvilágot a titok, hiszen azt sem tudjuk, vajon ki lehetett Hasfelmetsző Jack.
Sok művész fél a megosztó témáktól, pláne a cancel kultúra korában. Banksy elsődleges célja a közönség elgondolkodtatása a világ aktuális problémáiról és emberségről, és érdekes módon szinte kivétel nélkül jól öregedtek a művei. Sőt: egyre értékesebbek. 2018-ban például előre beállította a Lány léggömbbel című rajzának ledarálását, közvetlenül azután, hogy aukción leütötték azt. A darálás a kép felénél leállt, Banksy pedig az aktus után Instagramján újabb kapcsolatot teremtve a tömeg- és a magaskultúra között Picassót idézte: „a pusztításra való késztetés egyben kreatív késztetés is”. A performansz döbbenetes hatást ért el: 18,6 millió fontot fizettek a félig felaprított rajzért.
Ebből is jól látszik, hogy Banksy képes összekapcsolni az utcai művészetet a művészeti aukciók törzsközönségével. Nem rest például olyan népszerű karaktereket és valódi, akár vallási személyeket ellentmondásos módon felhasználni, mint II. Erzsébet, Jézus Krisztus vagy Mickey egér és Ronald McDonald. Az orosz–ukrán háború elején az ukrajnai Borogyankában lerombolt házak falain jelentek meg a művei: az egyiken egy kisfiú terít le Putyin-forma fickót, másikon egy tornásznő úgy fest, mintha kézen állna a falból kitört betontömbök szomorú maradványain. Legutóbbi műve márciusban jelent meg: a londoni Finsbury Parkban készült falfestményen egy erősen visszametszett fa mögötti falra zöld festékfoltot fújt, hogy lombozatnak tűnjön, mellette pedig egy nyomótömlőt tartó figurát láthatunk.
Ma már amint felbukkan egy Banksy, vagy rögtön levédik plexivel, mint ahogyan az a fás alkotásnál történt – vagy valakik egyszerűen nekiesnek és megpróbálják kivágni a falból, ahogy Ukrajnában. A brit fenegyerek számára a lázadás és a rejtély valójában okosan megkomponált marketingfogás. Banksy afféle Batman-szerű graffitiszuperhős, aki széles közönség számára teszi elérhetővé a művészetet, miközben a súlyos társadalmi kérdéseket is képes humorral, értelmezhető formában tálalni.
