Gallerie Femme Harmone_2.JPG

Pályakezdő női művészekre helyezi a hangsúlyt az új kortárs galéria

Máger Ágnes festőművész SzínKÉP című tárlatával megnyílt a Gallerie Femme Harmone. A galéria a Kortárs Női Reflexiók Fóruma képzőművészeti kiállítóhelyeként nyitotta meg kapuit, és nem titkolt célja, hogy elsősorban az ígéretes pályakezdő művészek számára biztosítson megnyilvánulási teret, ahol az újszerű, friss alkotói törekvésekre fogékony közönségnek módja lehet őket megismerni.

A Kortárs Női Reflexiók Fóruma (alapítója Major Gyöngyi közgazdász, kutató, a KNRF elnöke) 2017 óta dolgozik azon, hogy az egymással nem azonossági, hanem kiegészítési relációban lévő női és férfi kulturális reprezentáció egyensúlyát helyreállítsa. Szeretnének rávilágítani a férfiétől jelentősen eltérő női világlátvány és az abból következő értékek fontosságára a működőképesnek elgondolt társadalmi kommunikációban.

A Kortárs Női Reflexiók Fóruma e célból kutatja és mutatja fel folyóiratában, kulturális rendezvényein – legyen az irodalom, tánc, zene, tudomány vagy képzőművészet – a legkülönbözőbb artikulációs formákat. A kultúra széles spektrumának képviseleti koncepciója a galériát is többletfunkciókkal egészíti ki, a kiállítások mellett előadásoknak, beszélgetéseknek, összművészeti projekteknek is helyet fog adni.

A galéria a rendelkezésre álló 28 négyzetméterén nem törekedhet reprezentatív kiállítások rendezésére, viszont különlegesen intim közelségbe képes hozni egy alkotói oeuvre lényegét. Ebben az értelemben a kiállításnak mint alkotásnak célja a művész és az érdeklődő közönség között ennek a nagyon közeli találkozásnak a lehetőségét megteremteni.

A galéria Máger Ágnes festőművész tárlatával debütált, akinek szerte a világban megtalálhatóak alkotásai Svájctól egészen a Vatikáni Pápai auditóriumig. SzínKÉP című tárlata április 22-ig tekinthető meg a Gallerie Femme Harmone-ban.

További információk itt érhetők el.

Ez is érdekelheti

A garabonciás és a szél – Megérkezett az Úgyfest tizedik epizódja

Másik János zenész, zeneszerző látogat Krizbóhoz, azaz Krizbai Gergely Barcsay-díjas képzőművészhez a Kultúrapont és a PKÜ Úgyfest-sorozata tizedik részében. Krizbo és vendége nemcsak izgalmas dolgokról beszélgetnek, de az elhangzottak illusztrációjául egy közös festmény is születik a Szentendrei Régi Művésztelepen.

Kuzma Eszter Júlia: A puha anyaggal tudom kifejezni a legsötétebb oldalamat

Már az egyetemen is nagy méretű installációkat épített fémből, plexiből, hangból és fényből, miközben egyre inkább a rítusok, a transzformáció kérdései kezdték foglalkoztatni. A művészet szerepéről, a tűz jelentéséről és a művek ritualitásáról is beszélgettünk a hónap alkotójával.

A kilencvenes évek vége igazi mozikatasztrófa volt, de a pesti mozi még mindig él

Mándy Iván írta a Régi idők mozijában: „A mozi elsötétedett. Oldalt kigyulladtak a vörös és kék gömbök, és ezzel mintha tenger alá merültek volna.” De nemcsak a mozi került a képzeletbeli víz alá, hanem a mozitermekkel együtt a 20. század nagy filmje, a történelem is. Most az eltűnt pesti moziknak állítunk emléket.

Kucsora Márta: Ha nem viszem végig, akkor általában a kukába kerül a mű

Kucsora Márta festményei nem engedik, hogy kívül maradjunk: monumentalitásukkal és érzékiségükkel megtorpanásra késztetnek, majd – ha akarjuk, ha nem – beszippantanak. Elég eléjük állni, és természeti képzetek, kozmikus víziók támadnak bennünk, máskor pedig úgy érezzük, mintha egy Petri-csésze mikrovilága nyílna meg előttünk.