Bár színészek vagyunk, a zenekarban nincs nyoma színjátszásnak

A Budapest Parkban koncertezik június 29-én A Grund – vígszínházi fiúzenekar, amelyet A Pál utcai fiúk című nagy sikerű vígszínházi zenés játék ősbemutatójának szereplői alapítottak 2017-ben. Vezetőjükkel, Fesztbaum Bélával szent ügyekről és rockzenei álmokról beszélgettünk.

A felállás az eredeti: Ember Márk, Fesztbaum Béla, Medveczky Balázs, Wunderlich József, Zoltán Áron. Mitől lesz különleges az idén nyolcéves zenekarotok koncertje a Budapest Parkban?

Hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy immár második alkalommal állhatunk erre a színpadra nappaliban alakult, nem profi zenekarként, és büszkék vagyunk, hogy ismét velünk tart Dés László, aki mindig örömmel csatlakozik.

Dés László a Grund zenei atyja, a tiszteletbeli hatodik tagunk – hiszen A Pál utcai fiúk előadás általa készített zenei anyagának köpönyegéből bújt ki a zenekar.

Játszunk majd vele Dés-dalokat, és lesz egy saját zenei blokkja is, amikor egy szál zongorával marad a Park színpadán, és megszólaltatja az igazi, hamisítatlan, lírai Dés-hangulatot. A koncert végén pedig ismét csatlakozik hozzánk egy kis örömzenélésre a szaxofonjával. Elszállós, őrületes, különlegesen szép és emlékezetes pillanatokra készülünk.

Nagyon ritkán találkozunk a zenekar tagjaival. Jobb lenne több időt együtt tölteni, produktívan alkotni, és évi hat-hétnél több koncertet adni, de mindannyiunknak intenzíven beindult a szakmai élete, mindenkinek sok színházi és filmes munkája van. Ez igazán örömteli. Nem kizárt, hogy ehhez A Grund – vígszínházi fiúzenekar léte is hozzájárult, de ez azt eredményezi, hogy nagyon kevés időnk van egymásra. Emiatt nagyon fókuszált, hatékony módon töltjük az időt a próbákon. Korábbi saját dalaink gyakorlása mellett most egy új szerzeményen dolgozunk, amit a Budapest Parkban tervezünk bemutatni. 

Ilyen kevés együtt töltött idő mellett – miközben eltérő irányba alakulhattok, változhattok – hogyan maradtok összhangban, és tartjátok életben a zenekar esszenciáját?

…és eltérő irányba változunk is, igen. Viszont zenekarvezetői szempontból nézve ez nem baj, nem lehetetleníti el a közös szerelemgyerekünk munkafolyamatait.

Tulajdonképpen örülök is ennek a változásnak – hadd nőjön mindenki, és menjen abba az irányba, amerre szeretne!

A kérdésedre válaszolva pedig: az első három-négy évben nagyon sok időt töltöttünk együtt, így jó zenekari összhang alakult ki köztünk. Ma az a legfontosabb dolgunk és feladatunk, hogy vigyázzunk erre az összhangra, és jó érzés vigyázni rá, hiszen egy különleges ügyet őrzünk, és különleges kincs van a birtokunkban. A Grund elmúlt nyolc éve azt bizonyítja, hogy mindannyian értékeljük ezt a kincset. A barátságunk erős, és továbbra is jól működik a zenei kémia. Szerencsére a közönségünk sem csökken, hanem inkább nő.

Hogy született és mit üzen az új dalotok?

Igazi, rendes világsláger lesz (mosolyog). A közönséggel való kapcsolatunk miatt érzett örömünket és a zenélés, koncertezés iránti hálánkat fogalmazzuk meg benne. Ennek a dalnak az ötlete is tőlem származik, a gyors és hatékony zenekari próbáinkon pedig mindenki hozzátett valamit magából.

Mi az általad említett „különleges ügy”, amit a zenekar őriz?

Nem tudunk és nem is akarunk elvonatkoztatni A Pál utcai fiúkban megjelenő ügytől. Ez a vígszínházi előadás a 2016-os bemutatója óta töretlen, hatalmas siker. A színház nem tudja elégszer játszani, több szereposztásban kell mennie.

Viszont ez nem egy „egyszerű” zenés sikerdarab – az se lenne kevés, de itt valami többről van szó. Molnár Ferenc alapműve, A Pál utcai fiúk és a belőle született előadás, a benne megjelenő mozgás- és látványvilág, a Dés–Geszti-féle zenei és szövegvilág, a szereplők és mindennek a közönséghez érő, embereket megszólító esszenciája beszél az országról, a városról, barátságról, tétekről, árulásról, tragédiáról, áldozatról, a Grundról – egy szent ügyről, amiben mindenki ráismerhet a saját ügyére, amit véd, és amit nem akar veszni hagyni.

Alap- és fontos kérdéseket érint az előadás, ami különleges érzetbe torkollik a végén, Nemecsek halála után, amikor felszabadultan, könnyekkel a szemében tapsol a megérintett közönség. Ezt az előadás szellemiségében gyökerező különleges hangulatot próbáljuk tovább éltetni a koncertjeinken. Egy ősi erő fogja a kezünket, tart össze minket és a közönséget, és ad nekünk bátorságot, hogy akár egy Pink Floyd- vagy Queen-dalt is eljátsszunk. Az egészen fiataloktól az idősebbekig sok korosztály jelenik meg a fellépéseinken, hiszen az általunk játszott dalok mindenkihez szólnak, s kifejezetten képesek arra, hogy több generáció képviselőit szórakoztassák. Akár nagyszülők és unokáik is együtt bulizhatnak a Grund koncertjein.

Egyszerre vagytok elhivatott, komoly, fegyelmezett színészek és felszabadult könnyűzenét játszó zenészek. Hogyan kapcsolódik ez a kettő a munkásságotokban?

Nehéz ezt szavakba foglalni és körüljárni. Bár színészek vagyunk, a zenekarban nincs nyoma színjátszásnak. A saját rockzenei álmunkat valósítjuk meg. Mindannyiunknak van zenei múltja és kötődése – van, akinek gimis rockzenekara volt, más dalt írt vagy tábortűznél gitározott –, tehát A Grundon belül nem színészek vagyunk, hanem zenészek, akik szabadon és örömmel játszanak a hangszereiken.

Persze ott van velünk a koncertjeinken minden színészi hozadék, van némi átfedés a két hivatás között, de nem „játsszuk” azt, hogy zenekar vagyunk – mi tényleg egy zenekar vagyunk.

Óriási élmény, amikor több ezer elragadtatott ember tombol a koncertjeinken. Pont Dés Lászlóval éltük meg talán az első igazán nagy ilyen élményünket 2022-ben. A Kolozsvári Magyar Napok meghívására léptünk fel a város főterén, ahol közel tizenkétezer ember gyűlt össze. Elképesztő élmény volt, máig sokat merítünk ennek a fellépésnek az érzetéből. Nagy ajándék, hogy megadatnak ilyen tapasztalások, és az ilyen örömteli közös együttlétek miatt is igyekszünk vigyázni A Grund – vígszínházi fiúzenekarra.

A zene és a színház nem csupán a Grundon belül kapcsolódik össze az életedben. Milyen indíttatásból hoztad létre a Pesti polgár című zenés színházi ested?

A Pesti polgár egy 20. századi, szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodásra lehetőséget adó történelmi időutazás a régi, klasszikus pesti kabaré segítségével. Arról szól, hogy min nevetett, min dühöngött és hogyan élt túl a 20. század nehéz éveiben a pesti polgár, és közben hogyan fogta a kezét a pesti kabaré.

Hogyan segített neki, hogy nevessen a világon és önmagán akkor is, amikor éppen semmi oka nem volt a jókedvre.

Nagyon sokat kaptam a klasszikus kabarétól, a szerzőitől, az előadóitól és különösen a műfajt szívügyének tekintő csodálatos kollégámtól, Benedek Miklóstól, aki egy évvel ezelőtt hagyott itt minket. Ő nagyon magas szinten és élő, aktuális, a saját korához szóló módon őrizte, képviselte ezt a kultúrát. Amikor meghalt, azt éreztem, szeretném tovább éltetni, továbbvinni ezt az ambíciót és tüzet. Ezzel az estével ezt teszem, miközben fejet hajtok Miklós életműve, minden tőle kapott élmény és a Benedek Miklós, Szacsvay László és Császár Angela által a Katona József Színházban játszott Budapest Orfeum című előadás előtt is. Ebben nem csupán szórakoztattak, hanem a múlt cserepein keresztül igyekeztek görbe tükröt mutatni a saját valóságuknak – ez az ambíció vezetett engem is, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a közönség nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadja az estét, kíváncsian és közben sokat nevetve tart velem ezen az időutazáson.

Fotó: Csiki Vivien / Kultúra.hu

Ez is érdekelheti

A romkocsmák az emberi létezés analógiái

Szimpla, Szóda, Kisüzem: a Romokból című film bemutatja, hogyan épültek fel a Kádár-rendszer romjain a kultikus budapesti romkocsmák. Az alkotókkal emberi sorsokról és hanyatlásról beszélgettünk.

Bele kell mosolyogni a gondok arcába

A Múzeumok Majálisán ismét hallható lesz Csík János Nagy László születésének 100. évfordulójára készített Az életre mosolygok című zenés irodalmi estje.

Klasszikus zongoraművészként igenis énekelhetek Aretha Franklint

Fehér Lili, egy rocksztár energiáját és egy komolyzenész kifinomultságát ötvöző énekesnő, zongoraművész május 15-én mutatja be Lost Your Mind című kislemezét.