Bár színészek vagyunk, a zenekarban nincs nyoma színjátszásnak

Zene

A Budapest Parkban koncertezik június 29-én A Grund – vígszínházi fiúzenekar, amelyet A Pál utcai fiúk című nagy sikerű vígszínházi zenés játék ősbemutatójának szereplői alapítottak 2017-ben. Vezetőjükkel, Fesztbaum Bélával szent ügyekről és rockzenei álmokról beszélgettünk.

A felállás az eredeti: Ember Márk, Fesztbaum Béla, Medveczky Balázs, Wunderlich József, Zoltán Áron. Mitől lesz különleges az idén nyolcéves zenekarotok koncertje a Budapest Parkban?

Hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy immár második alkalommal állhatunk erre a színpadra nappaliban alakult, nem profi zenekarként, és büszkék vagyunk, hogy ismét velünk tart Dés László, aki mindig örömmel csatlakozik.

Dés László a Grund zenei atyja, a tiszteletbeli hatodik tagunk – hiszen A Pál utcai fiúk előadás általa készített zenei anyagának köpönyegéből bújt ki a zenekar.

Játszunk majd vele Dés-dalokat, és lesz egy saját zenei blokkja is, amikor egy szál zongorával marad a Park színpadán, és megszólaltatja az igazi, hamisítatlan, lírai Dés-hangulatot. A koncert végén pedig ismét csatlakozik hozzánk egy kis örömzenélésre a szaxofonjával. Elszállós, őrületes, különlegesen szép és emlékezetes pillanatokra készülünk.

Nagyon ritkán találkozunk a zenekar tagjaival. Jobb lenne több időt együtt tölteni, produktívan alkotni, és évi hat-hétnél több koncertet adni, de mindannyiunknak intenzíven beindult a szakmai élete, mindenkinek sok színházi és filmes munkája van. Ez igazán örömteli. Nem kizárt, hogy ehhez A Grund – vígszínházi fiúzenekar léte is hozzájárult, de ez azt eredményezi, hogy nagyon kevés időnk van egymásra. Emiatt nagyon fókuszált, hatékony módon töltjük az időt a próbákon. Korábbi saját dalaink gyakorlása mellett most egy új szerzeményen dolgozunk, amit a Budapest Parkban tervezünk bemutatni. 

Ilyen kevés együtt töltött idő mellett – miközben eltérő irányba alakulhattok, változhattok – hogyan maradtok összhangban, és tartjátok életben a zenekar esszenciáját?

…és eltérő irányba változunk is, igen. Viszont zenekarvezetői szempontból nézve ez nem baj, nem lehetetleníti el a közös szerelemgyerekünk munkafolyamatait.

Tulajdonképpen örülök is ennek a változásnak – hadd nőjön mindenki, és menjen abba az irányba, amerre szeretne!

A kérdésedre válaszolva pedig: az első három-négy évben nagyon sok időt töltöttünk együtt, így jó zenekari összhang alakult ki köztünk. Ma az a legfontosabb dolgunk és feladatunk, hogy vigyázzunk erre az összhangra, és jó érzés vigyázni rá, hiszen egy különleges ügyet őrzünk, és különleges kincs van a birtokunkban. A Grund elmúlt nyolc éve azt bizonyítja, hogy mindannyian értékeljük ezt a kincset. A barátságunk erős, és továbbra is jól működik a zenei kémia. Szerencsére a közönségünk sem csökken, hanem inkább nő.

Hogy született és mit üzen az új dalotok?

Igazi, rendes világsláger lesz (mosolyog). A közönséggel való kapcsolatunk miatt érzett örömünket és a zenélés, koncertezés iránti hálánkat fogalmazzuk meg benne. Ennek a dalnak az ötlete is tőlem származik, a gyors és hatékony zenekari próbáinkon pedig mindenki hozzátett valamit magából.

Mi az általad említett „különleges ügy”, amit a zenekar őriz?

Nem tudunk és nem is akarunk elvonatkoztatni A Pál utcai fiúkban megjelenő ügytől. Ez a vígszínházi előadás a 2016-os bemutatója óta töretlen, hatalmas siker. A színház nem tudja elégszer játszani, több szereposztásban kell mennie.

Viszont ez nem egy „egyszerű” zenés sikerdarab – az se lenne kevés, de itt valami többről van szó. Molnár Ferenc alapműve, A Pál utcai fiúk és a belőle született előadás, a benne megjelenő mozgás- és látványvilág, a Dés–Geszti-féle zenei és szövegvilág, a szereplők és mindennek a közönséghez érő, embereket megszólító esszenciája beszél az országról, a városról, barátságról, tétekről, árulásról, tragédiáról, áldozatról, a Grundról – egy szent ügyről, amiben mindenki ráismerhet a saját ügyére, amit véd, és amit nem akar veszni hagyni.

Alap- és fontos kérdéseket érint az előadás, ami különleges érzetbe torkollik a végén, Nemecsek halála után, amikor felszabadultan, könnyekkel a szemében tapsol a megérintett közönség. Ezt az előadás szellemiségében gyökerező különleges hangulatot próbáljuk tovább éltetni a koncertjeinken. Egy ősi erő fogja a kezünket, tart össze minket és a közönséget, és ad nekünk bátorságot, hogy akár egy Pink Floyd- vagy Queen-dalt is eljátsszunk. Az egészen fiataloktól az idősebbekig sok korosztály jelenik meg a fellépéseinken, hiszen az általunk játszott dalok mindenkihez szólnak, s kifejezetten képesek arra, hogy több generáció képviselőit szórakoztassák. Akár nagyszülők és unokáik is együtt bulizhatnak a Grund koncertjein.

Egyszerre vagytok elhivatott, komoly, fegyelmezett színészek és felszabadult könnyűzenét játszó zenészek. Hogyan kapcsolódik ez a kettő a munkásságotokban?

Nehéz ezt szavakba foglalni és körüljárni. Bár színészek vagyunk, a zenekarban nincs nyoma színjátszásnak. A saját rockzenei álmunkat valósítjuk meg. Mindannyiunknak van zenei múltja és kötődése – van, akinek gimis rockzenekara volt, más dalt írt vagy tábortűznél gitározott –, tehát A Grundon belül nem színészek vagyunk, hanem zenészek, akik szabadon és örömmel játszanak a hangszereiken.

Persze ott van velünk a koncertjeinken minden színészi hozadék, van némi átfedés a két hivatás között, de nem „játsszuk” azt, hogy zenekar vagyunk – mi tényleg egy zenekar vagyunk.

Óriási élmény, amikor több ezer elragadtatott ember tombol a koncertjeinken. Pont Dés Lászlóval éltük meg talán az első igazán nagy ilyen élményünket 2022-ben. A Kolozsvári Magyar Napok meghívására léptünk fel a város főterén, ahol közel tizenkétezer ember gyűlt össze. Elképesztő élmény volt, máig sokat merítünk ennek a fellépésnek az érzetéből. Nagy ajándék, hogy megadatnak ilyen tapasztalások, és az ilyen örömteli közös együttlétek miatt is igyekszünk vigyázni A Grund – vígszínházi fiúzenekarra.

A zene és a színház nem csupán a Grundon belül kapcsolódik össze az életedben. Milyen indíttatásból hoztad létre a Pesti polgár című zenés színházi ested?

A Pesti polgár egy 20. századi, szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodásra lehetőséget adó történelmi időutazás a régi, klasszikus pesti kabaré segítségével. Arról szól, hogy min nevetett, min dühöngött és hogyan élt túl a 20. század nehéz éveiben a pesti polgár, és közben hogyan fogta a kezét a pesti kabaré.

Hogyan segített neki, hogy nevessen a világon és önmagán akkor is, amikor éppen semmi oka nem volt a jókedvre.

Nagyon sokat kaptam a klasszikus kabarétól, a szerzőitől, az előadóitól és különösen a műfajt szívügyének tekintő csodálatos kollégámtól, Benedek Miklóstól, aki egy évvel ezelőtt hagyott itt minket. Ő nagyon magas szinten és élő, aktuális, a saját korához szóló módon őrizte, képviselte ezt a kultúrát. Amikor meghalt, azt éreztem, szeretném tovább éltetni, továbbvinni ezt az ambíciót és tüzet. Ezzel az estével ezt teszem, miközben fejet hajtok Miklós életműve, minden tőle kapott élmény és a Benedek Miklós, Szacsvay László és Császár Angela által a Katona József Színházban játszott Budapest Orfeum című előadás előtt is. Ebben nem csupán szórakoztattak, hanem a múlt cserepein keresztül igyekeztek görbe tükröt mutatni a saját valóságuknak – ez az ambíció vezetett engem is, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a közönség nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadja az estét, kíváncsian és közben sokat nevetve tart velem ezen az időutazáson.

Fotó: Csiki Vivien / Kultúra.hu