Mit mesél rólunk egy terített asztal?
Mit őriz meg egy terített asztal azokról, akik köré ültek? Családi történeteket, kulturális hagyományokat, ünnepeket, hétköznapi rítusokat és személyes emlékeket. Barabássy Orsolya Terített gondolatok című kiállítása október 16-án nyílik meg a szentendrei Karnevál Kávéház és Gasztrobárban a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében. A tárlat a csendélet műfaját gondolja újra, miközben azt vizsgálja, hogyan válhatnak hétköznapi tárgyaink egy ember, egy közösség vagy akár egy korszak lenyomataivá.
Egy tányér, egy pohár, egy evőeszköz önmagában hétköznapi tárgy. Egy terített asztalon azonban már történeteket hordozhatnak arról, kik ültek körülötte, milyen alkalom hozta össze őket, és milyen szokások, emlékek vagy kapcsolatok kötődnek hozzájuk. Az asztal egyszerre az együttlét helye és az emlékezet tere: köré ülünk, beszélgetünk, ünneplünk, vitatkozunk, és olyan pillanatokat élünk meg, amelyeknek később sokszor éppen a tárgyak maradnak a tanúi.
Barabássy Orsolya festményein ezért az asztalok nem egyszerű tárgyegyüttesek. Személyes, társadalmi és kulturális jelentések sűrűsödnek bennük, miközben a csendélet klasszikus műfaja kortárs nézőpontból jelenik meg.
A művek Daniel Spoerri „csapdaképeinek” világát értelmezik újra, és összekapcsolják azt napjaink vizuális kultúrájával, köztük az étkezések és a közösen megélt pillanatok dokumentálásának mindennapossá vált gesztusával. A terített asztal így egyszerre őriz valamit abból, ami már megtörtént, és mutatja meg azt, ahogyan ma rögzítjük saját életünk pillanatait.
A gondoskodás látható és láthatatlan oldala
A kiállítás személyes rétegét a művész női és anyai tapasztalatai is alakítják. A terítés, az étkezés előkészítése, az együttlétek megteremtése a gondoskodás gesztusaiként jelennek meg a képeken. A meghittség mögött azonban annak kevésbé látható oldala is megmutatkozik: az érzelmi túlterheltség és az a sokszor észrevétlen munka, amely a közös pillanatok létrejöttét megelőzi.
A festmények nem a valóság pontos leképezésére törekednek. A színek és formák helyenként eltávolodnak a naturalisztikus ábrázolástól, szürreális, asszociatív világot hozva létre. A tárgyak felismerhetők maradnak, mégis egy belső, emlékekből és benyomásokból építkező tér részeivé válnak. A csendélet így nem a mozdulatlanságról szól, hanem azokról a kapcsolatokról, időrétegekről és történetekről, amelyek egy-egy hétköznapi tárgyhoz kötődnek.
Egy kiállítás, amely nem csak a látásra épít
Barabássy Orsolya múzeumpedagógusi gyakorlata és a multiszenzoros érzékelés területén végzett kutatásai a kiállítás koncepciójában is megjelennek. A Terített gondolatok a látogatót nem csupán szemlélőként kezeli. Az interaktív és multiszenzoros élmények lehetőséget teremtenek arra, hogy mindenki saját tapasztalatain, emlékein és érzékein keresztül kapcsolódjon a művekhez.
A kiállításhoz kapcsolódó programok az illat, a hang, a tapintás és az ízlelés bevonásával tovább bővítik ezt az élményt. Ahogyan egy terített asztalhoz is saját történeteinkkel érkezünk, úgy a művek jelentése is személyes emlékekkel és asszociációkkal egészülhet ki.
