Baráth Emőke: „Keresem a szerepeim hús-vér valóját”

 Az Idomeneóval Mozart egy csapásra felnőtté érett – állítja David Cairns brit zenész-író. A művészi felserdülés bizonyítékát viszonylag ritkán játsszák. Ismerted ezt a zenei anyagot? 

Nemcsak Ilia szólamát, az egész darabot jól ismertem, 2016-ban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Müpában Vashegyi György vezényletével és az Orfeo Zenekarral koncertszerűen mutattuk be az operát. Ramón Vargas énekelte Idomeneót, Margarita Gritskova Elektrát. Nemzetközi volt a teljes szereplőgárda, kivéve engem, Ilia alakjában az egyedüli magyar szereplőt. Már akkoriban sem volt idegen a zenei anyag, hiszen az áriákat tanultam a Zeneakadémián. 

Tipikus, az operatörténetben sokszor megzenésített konflikus a mű alaphelyzete: két nő ugyanazt a férfit szereti, az egyikük – Ilia – rabságban senyved, a másik az uralkodó lánya. 

Sokat változott bennem a lány karaktere. Mozart gyönyörű, lírai melódiákban gazdag muzsikát komponált, az ember könnyen belefeledkezik ebbe a szépségbe. Almási Tóth András rendező nem győz inteni, hogy legyek drámaibb, kevésbé érzelmes-érzelgős. Ez vokálisan roppant nehéz feladat valamennyi szereplő számára. Hiszen, amit az előadással mondani akarhatunk, azt meg lehet valósítani. Csakhogy rengeteg összpontosítással, hiszen ez zene, a szövegkönyv, illetve a szüzsé még a barokk operák hagyományából táplálkozik, ugyanakkor az érett Mozart kiforrottsága, a drámaiság már megmutatkozik az Idomeneóban. Ilia tehát drámai karakter, aki hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül igen rövid idő alatt, a darab végére olyan elhatározásra jut – az életét áldozná a megbékélésért –, ami érett, bölcs és határozott személyiségről árulkodik. Ez szép kihívás, mert egyre jobban szeretem megkeresni a szerepeimnek a hús-vér valóját. 

A fesztivál keretében áriaestet is adsz. 

A kamasz Mozart Idomeneo előtti darabjaiból választottam a koncert első felébe. Haydn Scena di Berenice című hangversenyáriája zárja ezt a részt, ami – mint a címe mondja – tulajdonképpen egy komplett jelenettel ér fel. Szünet után Rossini Tell Vilmosából és a Szemiramiszból szólaltatok meg egy-egy áriát. Ezeket még nem énekeltem, de az nem titok, hogy folymatosan gondolkodom a repertoárom bővítésén. A két belcanto-részlet érdekes feladat, de nem olyan határátlépés, ami eltérő énektechnikát igényelne. Mozartot jól énekelni, éppúgy kell, mint Rossinit. 

Mozarttal nem szakítasz. 

Szeretném az eddig elmaradt összes Mozart-szerepet elénekelni. A közeljövőben már várnak újdonságok. Augusztusban Salzburgban az Ünnepi Játékokon az Il ré pastore koncertszerű előadásán Fischer Ádám vezényletével Amintaként lépek fel. Öröm, hogy a Római Operaházban végre eljátszhatom a régen vágyott Paminát A varázsfuvolában. Emmanuelle Haïmmal gyakran dolgozom, ezúttal a franciaországi Lille-be hívott meg, a Don Giovanni bemutatójára. Vicces volt, mert Donna Elvira szerepére mentem előénekelni, de pár nap múlva felhívott, nincs-e kedvem inkább Donna Annához. Mivel körülbelül másfél éve azzal a szereppel is foglalkoztam, megbeszéltem a dolgot a tanárommal és rövid gondolkodás után elvállaltam. Haydn Orlando paladino című alkotásában Angelica leszek az Il Giardino Armonicóval Barcelonában, a Gran Teatro del Liceuban. Jó lenne még néhányszor a Figaro házassága Susannáját életre kelteni, nagyon a sajátom a figura. Szeretnék lépésről lépésre haladni.

Barokk repertoárt tanítasz a Zeneakadémián. 

Ez a második évem, kurzusszerűen dolgozunk. Nem kötelező a tárgy, de akik felveszik, őszintén érdeklődnek az általam ajánlott témák iránt. A korszakon és stíluson belül változatos a program. Händel operáit, oratóriumait, Bach munkásságát már vettük, idén Monteverdi és kortársai, a 17. századi zene volt napirenden. Látom, ahogy formálódik a következő nemzedék, nem is egy tehetséget látok ígértesnek. 

Fotó: Nagy Attila