Barcsay szitanyomatai és grafikái mellett Konok Tamás, Deim Pál és Balogh László sokszorosított művei is láthatók a Nemzeti Emlékezet Múzeumában nyílt vándorkiállításon.

Barcsay Jenő egyszerre volt művész és tanár – a Barcsay mester és tanítványai címmel nyílt vándorkiállítás a Nemzeti Emlékezet Múzeumában most az alkotó mindkét oldalát megmutatja. A konstruktivista és a geometrikus művek mindegyike aláírt szitanyomat, amelyek nagy része Szentendrén készült. A mester munkáin kívül a tárlaton három kiemelkedő tanítványának munkáiból is láthatunk válogatást.

Nincsen túlkomponálva a kiállítás, nincsenek extra látványok, sem nagyszabású installációk, a képek ebben a steril környezetben mégis igazán mélyen hatnak ránk.. Barcsay munkáihoz ugyanis nem kell semmiféle extra körítés, nem kell őket installációba rendezni vagy nagyon összetett koncepciót kitalálni a munkák köré. Ezek a nyomatok és rajzok jelentésben és kompozicionálisan is sok rétegből épülnek fel, így nézőjüket könnyedén magukkal ragadják.

Ezek a munkák több szinten gyönyörködtetnek. A primér látvány is elég erős ahhoz, hogy beszippantsák a nézőt, aki örömmel fedezi fel a vonalak ritmikájában, a színek egymáshoz való viszonyában és a formák által kirajzolt kompozícióban rejlő szépséget. Ugyanakkor ennél mélyebbre is áshatunk, a képeket nézve a konstruktivista gondolatok, Barcsay alkotói szemlélete, nyomatainak filozófiai mélységei is feltárulhatnak.

Minden szint érvényes, mindenki megtalálja bennük az örömet. Az egyik falon ott szerepelnek például egymás mellett a Világos-sötét ritmus és a Napsütés című szitanyomatok. Öröm felfedezni a két mű közötti párhuzamokat, a kompozíciók hasonlóságát. Mindkét munkán ott vannak a Barcsaytól megszokott szigorú szerkezeti elemek, amelyeket élénk koloritok tesznek hangsúlyossá. Az egyszerű geometriai formák pedig háztömböket, városrészletet rajzolnak ki előttünk. Ha pedig mélyebbre megyünk, akkor e két munkából is kiderülhet, hogy Barcsay számára kiemelkedő jelentőséggel bírt a tér és a forma problémáinak következetes kutatása.

Két olajfestményét is láthatjuk a kiállításon. A Lépcsőn lényegre törő vonalak, következetesen kialakított négyzetek és téglalapok egy harmonikus belső teret rajzolnak ki, míg az Utcarészleten geometrikusan absztrahált urbánus tájat látunk. Ebben a műben láthatjuk, hogy Barcsay ugyan egyszerű formákból építkezett, mégis remekül volt képes érzékeltetni a tér mélységét. A négyzetes és téglalapok árkádos épületté állnak össze, amelynek homlokzata verőfényes, míg az árkádok alatt az árnyékok kinyúlanak.

Festészete mellett igen jelentős az oktatói munkássága is: 1945-től nyugdíjazásáig tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Barcsay mint tanító hangsúlyosan megidéződik ebben a térben. Az egyik falon a művészeti anatómiai rajzai, egy másikon a drapériatanulmányai láthatók. Az emberi test felépítését, szerkezetét, az izmok és csontok egymáshoz való viszonyát vizsgáló rajzain Barcsay ceruzával fest. Elképesztő finom vonalakkal építi fel ezeket a művészi rajzokat.

Egy vitrinben szerepel a világsikert aratott Művészeti anatómia kézikönyve is, amely 1953-as megjelenése óta már számos kiadást megélt. Barcsay az előszóban így határozta meg ezeket a rajzokat: „A képzőművész számára az emberi test elsősorban látvány, szeme azt vizsgálja, ami ezen a testen felfedezhető. Anatómiai tanulmányainál tehát nem az orvos, hanem a művész szempontjai a döntők. Elsősorban a felületen láthatóvá váló vagy közvetlenül a felület alatt működő csont- és izomrendszert kell megismerni”. A nagy gonddal készített mű elnyerte Az év legszebb könyve címet. Készítőjét pedig 1954-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. 

A vitrinben e kötet mellett szerepel az 1958-as Ember és drapéria is, amelyben Barcsay még tovább lépett. Az élő emberi alakon redőződő drapériát tanulmányozta. A kötet a vizsgálódásai során megállapított törvényszerűségeket sommázó rajzait foglalja magába, 68 képtáblája közül is láthatunk néhányat. Az öt szitanyomaton hol egy női alakot körülölelő lepel, hol egy székre ejtett kendő, hol egy körasztalon elrendezett terítő a téma. Ezeken a lapokon a mester mély technikai tudásának lehetünk szemtanúi.

Azonban nemcsak e két kötetben érjük tetten a mestert. A kiállítás Barcsay Jenő szerigráfiái mellett a legkedvesebb tanítványai és az ugyancsak a magyar konstruktív geometriához tartozó barátai sokszorosított grafikáit is bemutatja. A külön teremben ezeket az alkotásokat láthatjuk. A szemben levő falon Barcsay négy műve szerepel, míg az oldalsókon láthatók Deim Pál, Balogh László, Konok Tamás alkotásai, mintegy körülölelve a mester műveit.

Barcsaytól itt is szerepel két csodálatos olajkép: a farostlemezre festett Paesaggio rosa és a vászonra komponált Kilátás. Ezek nagyon lírai, érzékeny, finom vonalakkal kialakított képek, amelyek talán szokatlanok lehetnek Barcsaytól, mégis teljességgel bennük van a művész zsenije. Ezt a két alkotást egészíti két későbbi, már erősen konstruktivista munka: a Kompozíció és a Konstrukciós ritmus

Deim Páltól látható itt a Temető, amely az eltérő ritmikájú felületeivel egészen mély drámaiságot közvetít. A monokróm, erősen feketébe hajló színvilág a gyász szimbolumaként értelmezhető. A Korzó türkizes színével egészen üdítőleg hat mellette. A Ferdén pedig a kontrasztok színekkel és a vonalvastagságokkal való játék miatt emlékezetes.

Balogh Lászlótól szerepel egy igazán izgalmas, a figuralitást nem teljesen elhagyó kompozíció. Az Asszonyokon három női alak áll, alakjuk a végletekig leegyszerűsítve, szinte csak a sziluettjük marad meg. A vastag körvonalak mégis határozott karaktert kölcsönöznek nekik. A színhasználatban pedig Mondriant idézi meg az élénk sárgával, pirossal és kékkel. Az Organikus formákon a két íves alak egymáshoz való viszonya az érdekes, sokféle asszociációra ad alkalmat. Konoktól pedig két sötét munkát láthatunk most. A fekete alapot csak 1-1 vékony vonal vagy egy élénkebb, kisméretű alakzat töri meg. 

Akik a relikviákért vannak oda, azoknak is tartogat számos érdekességet ez a tárlat. Látható most Barcsay eredeti festőállványa rajta az alkotó egy befejezetlen képével, előtte a művész széke, kabátja, botja és sapkája is. A vitrinekben pedig a különböző emlékplaketteket is kiállították, amelyek őrzik az alkotó képmását. 

A kiállítás megnyitója előtt Barcsay Jenő a Fiumei úti sírkertben található sírját ünnepélyesen megkoszorúzták az alkotó születésének 120. évfordulója alkalmából. A fekete gránitból és aranyozott bronzból készült síremlék Csíkszentmihályi Róbert alkotása (1990).

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond