Meséljetek egy kicsit a kezdetekről! Hogyan találkoztatok egymással? Miképp lett belőletek TükeZoo?
Gergő: Bulcsú dobta be a kavicsot a tóba nálam. Nem is ismertük egymást azelőttről, maximum névről. Szóval, mikor jött azzal, hogy van egy zenei projekt a fejében, könnyelműen rábólintottam. Ennek idestova hét éve lesz lassan. Szépen összekoptunk az idők során, és közben persze sokat tanultunk egymástól.
Bulcsú: Volt egy korszakom, amikor egyszerre nagyon sok zenekarban játszottam hangszeresként, énekesként, lubickoltam a jóban. Ettől egy idő után kicsit besokalltam, mert úgy éreztem, nincs elég időm és energiám valami igazán sajátot csinálni, a stílusbéli kötöttségektől jobban elszakadva. Nagyon érdekelt az egyhangszeres megoldás saját dalokkal, és erre többen is buzdítottak. Volt egy jó pár hónap kihagyásom a zenei életben, ez alatt szépen ráültem a hangszerre, és reggeltől estig gyakorolva kiműveltem egyfajta játékstílust egyszál gitáron, ami magában is megállja a helyét. De kellett még egy ember, aki a ritmusszekcióért felelős. Így találtam Gergőre. Megmutattam neki a dalkezdeményeimet, ő pedig látott bennük fantáziát. Nagyon izgalmas volt, hónapokig naponta próbáltunk, és jókat szórakoztunk a dalok összerakása alatt.
A hangszereitek is rettentő érdekesek: be tudnátok mutatni őket? Miért ezekre esett a választásotok?
Bulcsú: Ez egy hibrid gitár, én csak kontrabasszusnak nevezem. Egy mezei, középkategóriás klasszikus gitárból csináltuk két hangszerész barátom segítségével. Ugyanúgy hathúros, mint egy sima gitár, csak az alsó két húr egy oktávval lejjebb szól. Olyan, mintha egy kéthúros basszusgitár és egy tenor ukulele szólalna meg egyszerre. Külön, két csatornán keresztül hangosítható. Létezik ilyen népi hangszer Ausztriában, erre a megoldásra viszont magam jöttem rá. A játékmód is elég sajátos rajta, kell hozzá némi összhangzattani és hangszerelési tapasztalat, de ha ez megvan, akkor sok gyakorlással lehet rajta játszani akár reggae-t, funkot, vagy house-t is.
Gergő: Az alapötlet az, hogy minél kevesebb eszközzel érjünk el egy teljesnek mondható hangzást. Én például ezt a fajta perka szettet a TükeZoo-ban tanultam ki igazán. Ma már, ha ütőzni kell, nem is játszom máson szívesen. Egyébként rém egyszerű a cájg: egy cajon egy teljes cintányér szettel. Ezen már megszólalnak azok a groove-ok, amiket egy dobbal hozna az ember, de mégsem ugyanaz a hangzás. Ez pedig jól illik a zsebzenekaros koncepcióhoz. Eleinte fontos volt, hogy felférjünk bármilyen tömegközlekedési eszközre. Ez még ma is kacagva működne, de szerencsére már nincs rá szükség.
A Veszprémi Utcazenefesztivált már többször meghódítottátok, jóllehet nehezen lehetne titeket pusztán utcazenészként beskatulyázni. Ha meg kéne határoznotok, mi is pontosan az, amit csináltok, hogyan fogalmaznátok meg?
Bulcsú: Most van egy ilyen kategória, hogy singer-songwriter, de az talán mégsem, mert eleve ketten vagyunk, én nem éneklek bársonyosan és annál azért pörgősebb a zene. Nem tudom. Egy eklektikus tánczenei katyvasz, hülye szövegekkel. Az underground is kicsit elcsépelt fogalom lenne rá, mert azt, hogy csak egy bizonyos réteghez jut el a zenénk, betudható annak, hogy marketing szempontjából teljesen képzetlenek vagyunk. Azért kicsit mégis az, mert mindig is a fogyasztói társadalom pereme felől nézzük a dolgokat. Zeneileg pedig mindenféle stílust felhasználunk. A hangszerelés miatt szoktuk akusztikus barkácspopnak hívni, mert más ezt egyelőre nem használja.
Mennyiben más ettől a TükeZoo Elektrik?
Gergő: Már régóta foglalkoztatott, hogy miként is szólna a TükeZoo, ha valódi rockzenekar lenne. Az Elektrik egy négytagú formáció Fender zongorával, basszusgitárral, gitárral és dobbal. Az egész energiája egy más szintre kerül így, ami nekünk is nagyon izgalmas. Ezzel együtt megosztja a törzsközönséget egy kicsit. Hogy lesz ? e még ilyen, és ha lesz, milyen gyakran, azt még nem döntöttük el. Mindenesetre érdekes zenei csemege.
Bulcsú: Többet lehet improvizálni a színpadon, én személy szerint jobban fel tudok szabadulni, kevésbé köt meg a hangszer. Azért a duót mégis jobban szeretem, mert kisebb, aranyosabb, és az az eredeti.
A TükeZoo Klubot hogy kell elképzelni? Gondolom, nem makramézni jártok össze?
Bulcsú: Igazság szerint még az is belefér. Annyi volt csak az alapelképzelés, hogy legyen végre egy klubunk rendszeresen, egy állandó helyszínen. Mehet bármi, csak velünk legyen kapcsolatban, és odavonzza az embereket. Voltak ilyen elvetemült gondolatok, hogy fröccsözés Bulcsúval vagy cajon-workshop Gergővel, diavetítés stb. Pillanatnyilag havonta tartunk egy koncertet mindig más vendégfellépővel, aki előttünk játszik egy blokkot, amiben szerepel egy TükeZoo-feldolgozás is az ő szája íze szerint, aztán a koncertünk során játszunk közösen is, egymás műsorából, vagy feldolgozunk valamit, illetve jammelünk. Buli után pedig DJ-skedünk, kedvenc dalokból válogatva. Jó a klub, mert egyre többen jönnek új arcok. Igyekszünk mindig valami mással készülni, volt például kimondottan Halloween-es, tematikus blokkunk, szeptemberben pedig Szeder lesz a vendégünk (interjúnk), akivel már egy kisebb koncertrepertoárt sikerült összeörömködni az évek során. Októberben elektromoskodunk, karácsonyra pedig vonósnégyes hangversenyt tervezünk TükeZoo dalokból.
Petruska Andrissal (interjúnk) Veszprémben találkoztatok? Hogyan alakult úgy, Bulcsú, hogy a te dalszövegeiddel jelent meg Andris négyesmetrós lemeze, a Metropolita?
Bulcsú: Én Andrissal még 2008-ban találkoztam először, amikor megnyertem az Utczazene Fesztivált, de ez az ismeretség akkortól indult be igazán, amikor elkezdtük közösen járni az országot triumvirátusként: Andrisék, Zselenszky Tomi és TükeZoo. Onnantól ismerjük jobban egymást, egy dugig tömött személyautóban sok mindenről van idő beszélni. Sokat ad a közös munkánk, azon túl jó látni belülről, hogy másnál például milyen folyamat során születik meg egy új dal. És, be kell valljam, így jobban merek szövegeket írni a TükeZoo-ban is, ami furcsán hangzik, de eddig sokáig nem ment.
Legközelebb a Művészetek Völgyében lehet majd titeket látni: mivel készültök Taliándörögdre?
Bulcsú: Hálózsákkal, tollaslabdával...
Gergő: 31-én este pedig egy esztelen koncerttel a Kocsor Ház színpadán.
Mennyire láttok a jövőbe? Mit hoz még az idei év? Várható esetleg egy újabb lemez?
Bulcsú: Az biztos, hogy igyekszünk picit kevesebbet fellépni. Eddig büszkék voltunk rá, hogy menedzsment nélkül szinte az összes koncertünk meghívásos alapon szerveződött. Ebben el lehet sodródni, belemerülünk a koncertezésekbe, de nem általunk irányított a dolog, és mellette nem marad kapacitás az alkotásra, a megújulásra. Már régóta el vagyunk maradva egy ígérgetett lemezkével, amin már jó ideje dolgozunk, ezt is be kell fejeznünk. Ezen túl a nagyon jó hír ? legalábbis számomra ?, hogy végre kilábaltam az alkotói válságomból, és rohamom van megint, nagyjából összeállt egy teljes lemeznyi vázlat, amin majd ősszel kezdünk el dolgozni, remélhetőleg úgy, mint a régi szép időkben, csak most nem egy non-stop kocsma alagsorában, hanem Gergőnél, két macska társaságában, akik első kézből nyilvánítanak kritikát: ha alszanak, tetszik nekik. De ez egyelőre tényleg a jövő zenéje. Meg a vonósnégyes... milyen jól is hangzik: írjuk a jövő zenéjét. Együtt a nyár slágerével. A jövő nyáréval. A TükeZoo szerint.
