A kései barokk kor műzenéjének folklorizálódását tárja fel a Fonó zenekar új albuma. Mennyi ideig készült a lemez: igényelt-e különösebb kutatómunkát az anyag összegyűjtése, válogatása?
A lemez ötlete már hosszú évekkel ezelőtt megfogalmazódott. Már a Hungaroton Classic sorozatban, 2004-ben megjelent Túlparton című albumunk is a népzene és a műzene viszonyát járta körül. A Vadbarokk több, mit négy éven keresztül készült. A lemez szerkesztői, zenei rendezői feladatait magamra vállalva először összeszedtem a Kárpát-medence zenefolklórjában a népzenekutatói terepmunka során rögzített legbarokkosabb hangvételű eredeti felvételeket ? köztük saját gyűjtéseim ide vonatkozó anyagát is. Ezek után belevetettem magam a barokk kor magyarországi zeneanyagának megjelent tetemes szakirodalmába. A korabeli kódexek, melodiáriumok és kéziratos énekeskönyvek anyagában található dallamvilág pompás betekintést kínál a XVI-XVII. század magyarországi zenei életébe. Mindezek alapján szépen kirajzolódott a lemez tartalma, bár amennyi anyag összegyűlt, abból akár dupla CD is készülhetett volna. Így a felkészülés végső fázisában sokszor fájdalmas gyomlálást kellett végrehajtani, hiszen gyönyörű dallamokat, sőt, kész felvételeket is kénytelenek voltunk kihagyni a lemezből.
Miért döntöttek úgy, hogy a népzene-műzene viszonyával kapcsolatosan másodjára ezt a korszakot dolgozzák fel?
Mivel a Kárpát-medence népeinek vonós zenefolklórja ebben a korszakban gyökerezik, adott volt ez a korszak a lemez témájául. A barokk kor zenei kultúrájának egyik kiemelkedő teljesítménye a vonós hangszerek, fafúvósok, rézfúvósok és csembaló együttműködése révén kialakult kamarazenekar. A kései barokk idején, a Magyar Királyság területén a kor műzenéjének divatját ? a vonós hangszeregyüttesek alkalmazásával együtt ? az arisztokraták palotáinak mintájára elkezdték követni a köznemesek udvarházaiban is. Innen pedig már csak egy karnyújtásnyira volt a folklór világa. Az új divat a falvakban is elterjedt, s a mulatságok, lakodalmak terepén a hangszeres zeneszolgáltatást a dudásoktól, tekerősöktől itt is fokozatosan átvették a vonós alapú formációk.
Ez a hangszerváltás milyen változást hozott a zenében?
A muzsikusok természetesen továbbra is igyekeztek alkalmazkodni megrendelőik zenei igényeihez, s így a vonószenekarok húrjain megszólalt a népzene. Fontos kihangsúlyozni, hogy a Brandenburgi koncertek, vagy a Négy évszak hangszerelésének mintájára összeállított zenekarok a zenefolklórban sehol máshol a világon nem szervesültek, még a barokk zene ?nagyhatalmainak? ? Franciaország, Németország, Itália, Anglia ? területén sem. A hegedű ? brácsa ? bőgő ? fafúvós ? cimbalom összetételű zenekarok, illetve ezek egyes, fúvósokat, vagy a cimbalmot nélkülöző változatai máig csakis a Kárpát-medence népeinek, valamint két kisebb, szomszédos régió, a kelet-csehországi morvák és a dél-lengyelországi gorálok tájegységeinek népzenéjét jellemzik.
Az említett hegedű, brácsa, bőgő és cimbalom mellett milyen hangszerekkel találkozhat még a hallgatóság a dalokban?
Megszólal például a duda és a koboz is, hiszen a népzenetörténetünk korábbi korszakait meghatározó hangszerek csodás szimbiózisban a barokk századain át, sőt, mondhatni a közelmúltig együtt éltek a vonósokkal. A felvételeken szerepel egy 1869-ben, Jénában gyártott harmónium is, mely itt egyházi népénekek kíséretében hallható. Sajnos, a lemezről lemaradt, de január 11-én, a Művészetek Palotájában a Vadbarokk koncerten hallható lesz az 1639-es évszámot viselő nógrádi pásztorfurulyám is. Emellett a lemez közreműködőinek, a Musica Profana régizene-együttesnek hangszerei is gazdagítják a felvételek hangzását. A csembaló, a cink, a viola da gamba és a barokk furulyák, vagy korabeli hegedűk az előadáson is jelen lesznek.
A barokk önmagában sok szenvedélyt és titkot asszociál, a Vadbarokk cím pedig még inkább hangsúlyozza ezeket a stílusjegyeket. Miért ez a fogalom fémjelzi a lemezt?
A barokk hangszereken egy egészen más, archaikus, a kor nyugati műzenéjéhez képest vad dallamvilág szólalt meg. Ez a vadság nem csak a keleti gyökerekből táplálkozó magyar népzenének a nyugat-európai fül számára szokatlan hangsoraiban, vagy ritmusvilágában ölt testet. A népzenének a később, Liszt Ferenc által is megjegyzett szertelenségét, vagy a barokk művekből átszűrődő zenei témáknak a folklórban útjára indult szabad variálását is jól kifejezi, ha ezt a folyamatot jellemezve a barokk egyfajta elvadulásáról beszélünk.
A Vadbarokk zenéjét ajánlva milyen jellemzőket emelne ki, amely érdekes lehet a közönség számára?
Elsősorban azt említeném, hogy a helyenként túlélő zenei témák, dallamok mellett a barokk hangszeres muzsika stílusjegyei az erdélyi vagy felvidéki vonós zenefolklórban egészen tisztán kitapinthatók. A gyimesi vagy palócföldi furulyázó pásztorok kezén is sokszor olyan díszítésmódokkal találkozunk, amelyek a barokk furulyára írt szólószonátákból is ismerősek lehetnek. De ha Leopold Mozart híres, Geigenschule című művében található, a hegedűsök számára előírt hangszertartási módokat, hangszerkezelési gyakorlatot, illetve ezek ábrázolásait összevetjük a magyar falvak parasztprímásairól, cigányzenészeiről készített fényképekkel, itt is megdöbbentő hasonlóságokat találunk. Sokáig sorolhatnám még a párhuzamokat, de talán az lesz a legjobb, ha az érdeklődők minderről január 11-én, a MüPa koncerttermében a saját szemükkel-fülükkel győződnek meg.
