Dokumentumfilmes motívumokkal indul a vadlány meséje, szemtanúk mesélnek, aztán vissza-visszatérnek ezek ez elemek később is. Ugyanakkor egy játékfilm bontakozik, egy krimitörténet, egy mágikus realista mese és talán még egy antropológiai terepmunka is bele van szuszakolva, ha bírjuk a gyűrődést, és jól figyelünk.
Rendőr érkezik a faluba, mindjárt kettő is, kis fáziskéséssel, hogy az időbeliség elcsússzon és a film kettős ritmusa meglegyen, amelyet egyébként a leginkább a csángók veretes, elzártságában gyönyörűen megmaradt nyelve vezet. A két rendőr gyerekgyilkosság és férfiverekedés ügyében nyomoz, lassú beszédű színészek, egyikük Trill Zsolt, aki már profibb, megkapunk most személyében egy új Cserhalmi Györgyöt, nem győzünk csodálkozni, hogy sztár lett belőle, a minimálszínész, aki zseni, amúgy ugyanolyan, mint a helybeliek.
A lassulásról szól a film, arról, hogyan lehet belehelyezkedni egy közösség legendáriumába, lassan, alaposan, hogyan mozog olyan vidéken az ember, vagy a tekintet, ahol egészen mások a közösség törvényei. A filmkészítők nem hajlandók a tempót gyorsítani, és a szavak ízéből, ritmusából engedni, egyszóval autentikusak akarnak lenni, és emiatt az alkotás helyenként nehezen viselhetően naiv. De aki rááll erre a balladai tempóra, az a végén hálás lesz azért, és még azt is elnézi, hogy a vadlányok képe túl sokszor tűnik át az őket szimbolizáló vad lovakéba, inkább mosolyog magában, na ott vágtat Mari.
A szépasszonymese tragédiával indul, egyik férfi megkéseli a bálban a másikat, mert az csúfolja a feleségével, aki nem tud otthon maradni, minden tavasszal kirajzik a hegyre, és ki tudja, mivel foglalkozik, más vadlányokkal együtt, hogy élvezze az életet. A férfiasság, úgy látszik, azon múlik, és nem csak ezen a tájon, hogy van-e otthon bezárva tartva gyerek és feleség. Terhességekről, meg nem született csecsemőkről hallani, a szabad nőket csecsemőgyilkossággal vádolják talán, holott úgy tűnik, inkább vetélős történetek voltak ezek, mert az ilyen életmód ugye hozza magával a bajt.
Vannak gyanakvók és vannak segítők a faluban, de leginkább mindenki kényelmes cinkos itt, azt szeretné, ha nem kavarodna fel túlságosan a falu élete, hiszen ő is része ennek, cserébe neki is jut a meséből egy kevés. A falu felett élnek a misztikusok, a magasabb szférák állattartói és földművesei, amikor Krisztina, a boszorkányos eltűnik a faluból, az útja ide vezet, az erdőbe, vagy Magdolnához, aki, mint később kiderül, maga is vadlány gyermeke, meg van egy tehenész fiú, aki szintén szereti a szabad életet, és embernek tekinti a nőket is. Szóval a hegyen az igazi, ott a szabad élet, a falu felett, ott találhatók a csángó garniszállók, apró istállókra hasonlítanak, és ott senkit nem ér el a törvény keze csak azért, mert szabadnak született.
Szép mese, komolyan, igazi csángó feminista sztori, nőkről, akik merik élvezni az életet, jók a figurái, kellemes a misztikuma, a faragatlansága, a humora, a zenéje, mindenestül szerethető. Bár a záró kép az egymásra talált vadakkal a hegyen egy kicsit olyan, mint az a reklám, amikor kiabál a fiú a reklámban, hogy: csúszok hozzád bébibogyó.
Ja, és a gabonakörökre is megvan a magyarázat, hamisítatlan csángó ufósztori, ahol a fű le van tiporva körkörösen, ott a vadlányok jártak erotikus táncot alvó férfiak fejében.
