A Bécsi Orvostudományi Egyetem csütörtökön vehette át adományként Ludwig van Beethoven (1770–1827) koponyájának utolsóként fennmaradt darabjait.
A két darab tenyérnyi és tíz darab borsónyi méretű csontot 1863-ban, a világhírű zeneszerző újratemetésekor távolították el. A maradványokat utoljára az Egyesült Államokban őrizték. A szaknyelvben Seligmann-töredékeknek nevezett csontok hitelessége körüli aggályokat év végéig próbálják eloszlatni. Franz Romeo Seligmann (1808–1892) bécsi orvos, orvostörténész és antropológus 1863-ban távolította el a maradványokat tanulmányozás céljából a zenei géniusz exhumálásakor.
Markus Müller, a Bécsi Orvostudományi Egyetem rektora a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy Beethoven már fiatal éveiben, amikor egészségi állapota romlásnak indult, és kezdte elveszteni hallását, azt akarta, hogy halála után vizsgálják ki betegsége okát.
A két nagyobb darab a nyakszirtcsontból, valamint a jobboldali halántékcsontból származik. A maradványok egyelőre nem tekinthetők meg, mivel a következő hónapokban még tanulmányozni fogják őket, egyes amerikai kutatók ugyanis felvetették, hogy a koponyacsontok talán nem is Beethoventől származnak. Christian Reiter, a Bécsi Orvostudományi Egyetem törvényszéki szakértője ugyanakkor erre vonatkozó tanulmányában arra a megállapításra jutott, hogy semmi sem mond ellent annak, hogy a csontok valódiak lennének.
A szakértő két bizonyítékot is felhozott állítása alátámasztására. Mint mondta, a megőrzött maradványok formája és a fűrésznyomok pontosan illeszkednek a Beethoven koponyájáról 1863-ban készített gipszlenyomathoz, amelyet a Bécsi Természettudományi Múzeumban őriznek. Másrészt az ezredforduló tájékán egy hajtincsen elvégzett molekuláris biológiai vizsgálat során megemelkedett ólomszintet mértek. A koponyadarabokban szintén ezt tapasztalták. Reiter hangsúlyozta: sosem tették közzé, hogy a csontokban is megemelkedett ólomszintet találtak. Hozzátette, hogy szükség esetén a mostani vizsgálatok során megismétlik ezeket a méréseket.
Mindeközben egy másik vizsgálat is zajlik, amely pontot tehet a vita végére. Néhány napja a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben DNS-mintákat vettek a Seligmann-töredékekből, amit összehasonlítanak a Beethoven hajtincseiből kinyert örökítőanyaggal. A végső eredményeket év végéig várják. Reiter szerint akkor talán már tisztázhatják, hogy a zeneszerző miért vesztette el hallását, és végül miben halt meg.
Fotó: Eva Manhart / APA / AFP
