Zsuzsanna napján pacsirtát hallani korai tavaszt ígér. A régiek így tudták, és nemcsak füleltek, hanem szemmel is tartották az apró énekesmadarat: úgy tartották, hogy ha alacsonyan repül, még hideg várható, míg ha már magasan száll, akkor közel a jó idő.
A mezei pacsirta a tágas pusztát, a mezőgazdasági területeket kedveli, gyepeken és a vetésben fészkel. Költöző madár, de nem repül Afrikáig, úgynevezett rövid távú vonuló, és általában már február közepén visszatér. Az év enyhébb fordulóin pedig rendszeresen találkozni nálunk áttelelő példányokkal. De egyre kevesebbel. Hogy miért? A Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei röviden így válszolnak:
„A nagytáblás ipari mezőgazdasági kultúrák élőhely-átalakítása és az intenzív vegyszerhasználat sajnos a pacsirtákra is hat. A gyomirtók, rovarölők, műtrágyák használata eltünteti az agrárökológiai rendszerek »láthatatlan« szereplőit, az ízeltlábúakat és a talajban élő gerincteleneket, a rájuk épülő táplálékhálózatok összeomlására pedig a fajok jól érzékelhető fogyatkozása hívja fel a figyelmet. Alig egy emberöltővel ezelőtt az erdőszegélyek, árokpartok, a szántóföldek szegélyei sokkal fajgazdagabbak voltak, tele lepkék, méhek, bogarak és egyéb beporzó rovarok kimeríthetetlennek tűnő tömegével, és olyan madárfajok zsongásával, amelyek nemrég még általánosan elterjedteknek számítottak, mint a bíbic, a piroslábú cankó, a nagy goda, a nagy póling, a haris, a fürj, a sordély, a sárga billegető, a mezei pacsirta vagy a cigánycsuk. Hosszasan lehetne sorolni az egykor elterjedt, de ma már fogyatkozó védett és fokozottan védett madárfajokat. Annak érdekében, hogy ez a folyamat megállítható és megfordítható legyen, és más madaraké mellett még sokáig élvezhessük a mezei pacsirta énekét, olyan, természetkímélő gazdálkodási módszereket kell szélesebb körben alkalmazni, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaságban is használhatók. Ilyen például a mezőgazdasági táblák szegélyének kezeletlenül hagyása, ezen szegélyélőhelyek területének növelése, a gyepek és gazosok égetésének tiltása.”
Annak pedig, aki esetleg nem tudná, milyen hangra kell ma figyelnie, íme egy kis pacsirtadal:
A néprajztudomány feljegyezte a pacsirtára vonatkozó Zsuzsanna-napi hiedelmeket. Szentmártonkátán úgy tartották, hogy ha „befagyott a pacsirta szája”, és nem szólal meg Zsuzsanna napján, akkor a hideg idő még tovább tart. A csorgó eresz hangjának viszont örültek ezen a napon: Bács megyében, Topolyán úgy hitték, jó lesz a termés, ha olvadás van. Sőt ha enyhe volt az idő Zsuzsannakor, már munkába is fogtak: elkezdték széthordani a trágyát a földeken, és megindultak a szántás-vetés előkészületei.
Másutt dramatikus játékok voltak szokásban a farsang második felére eső Zsuzsanna-nap környékén. A Bánságban, Magyarbittén Zsuzsanna-játékot jegyeztek le.
A magyarbittei dramatikus játékban Zsuzsanna, Zsuzsanna férje, két leselkedő és hamisan vádló vénember, egy bíró és egy hajdú szerepelt. Az ítéletet a község hozta. A Bibliából származó történet szerint az öregek fürdés közben meglesték Zsuzsannát, és hamisan azzal vádolták, hogy fiatalemberrel enyelgett. Végül a hazugok jártak pórul. Íme a dramatikus játék utolsó verse, melyben a Zsuzsannát hamisan vádoló véneket elítélik.
De nem csak ilyen komor verseket gyűjtöttek a néprajzosok. Erdélyben, Széken énekkel, az ismert köszöntő aktualizált változatával ünnepelték a Zsuzsannákat:
Sok Zsuzsanna napakat vigan elérhesd
Napjaidat számlálni ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet újítja,
Áldások árja házod elborítja.
Te néked minden öröm hótig adassék,
A mellett semmi bánot ne barátkozzék.
Légyen éltednek virágja mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.
Véglen az egek várát nyilván szemlélhesd,
Ott aztán az életet jobbal cserélhesd.
Az Úr a boldog életben részt adjon,
A szentek serege körébe fogadjon, fogadjon.
Boldog névnapot minden Zsuzsannának és Zsuzsának!
